„Jó, ha a városban van egy mítoszőr, aki félelem nélkül és gyorsan képes cselekedni”

„Két napig a füzetem közelébe se mentem, de utána annyi ötletem támadt, hogy három egymást követő napon is éjszakába nyúlóan írtam a történetet tovább” – meséli Árvai Levente, hogy milyen módszerrel lépett túl a rátörő írói blokkon. A Könyv Guru Kiadónál most megjelent Istenek, szörnyek, csodák nyomában jártam című urban fantasy szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy miként talált rá a regényében szereplő mitikus lényekre és mágikus ereklyékre, miért olvashatják a történetét szívesen a fekete öves fantasy-rajongók is, miért írta le kézzel is egy füzetbe a regénye szövegét, és mi a sajátossága az általa választott műfajnak.

Hogyan jött az ötlet, hogy a valóság és a mítoszok ilyen szoros összefonódásáról írjon történetet? Mi volt az az alapkonfliktus, ami köré építette a regényt?

Az ötlet egy még kamaszként megírt, ám korábban nem közölt novellámban született meg, amely sok évig érintetlenül pihent a fiókom mélyén. Aztán 15 évvel később véletlenül újra a kezembe került és rengeteg átdolgozást, bővítést követően született meg a regényem. Az alapkonfliktus klasszikus, mégis mindig aktuális gondolat, vagyis a törékeny egyensúlyi állapot megőrzése az árny és fény erőinek örök küzdelme során.

Mi vagy ki inspirálta a regény főszereplőjének, a „mítoszőrnek”, Ryan Hawknak a karakterét? Volt esetleg valós személy vagy irodalmi hős, aki hatással volt rá?

Ryan Hawk egy esendő ember, aki lobbanékony, az indulatain néha nehezen uralkodó figura. Sok hibát követ el, de mivel a helyén van a szíve, így belátja tévedéseit és hajlandó tanulni a hibáiból. A szívóssága, a lelki ereje és találékonysága teszik őt alkalmassá, hogy „mítoszőr” lehessen. Számomra ő olyan alak, aki mindig képes fejlődni, és ez a jellem inspirálóan hat rám is. Egyébként valós személyről mintáztam a karaktert.

A könyvben sokféle mitikus lény és mágikus ereklye szerepel. Teljesen fantáziaszülte teremtmények ezek, vagy volt, amit máshonnan emelt át? És van olyan, amelyik különösen közel áll önhöz?

Alapos kutatómunka előzte meg a regény megírását. A lények a mitológiák világából, a népi folklórból, illetve napjaink popkultúrájának különösen kedvelt elemeiből kerültek ki. A regényben szereplő valamennyi ereklye és teremtmény, még a nagy ellenlábas is közel áll hozzám, végül is ezért kerültek bele a történetbe. Az ereklyék közül Salamon király varázsgyűrűje nyerte el leginkább a tetszésemet, hiszen a használatának a megfelelő kézben korlátlan lehetőségei vannak.

Hogyan építette fel a karakterek és jelenetek meglehetősen bonyolult hálózatát? Készített vázlatot és előre megtervezte a cselekményt, vagy inkább hagyta, hogy írás közben formálódjon a sztori és az ihlet vezesse kezét?

Minden fejezet előtt végiggondoltam, hogy honnan hova szeretnék eljutni a történetvezetésben, de nem ragaszkodtam mereven az elképzeléseimhez. Amikor írás közben eszembe jutott egy érdekesnek tűnő ötlet, akkor igyekeztem beépíteni az éppen készülő fejezetbe. Készítettem pár szavas vázlatokat, ennek ellenére gyakran megesett, hogy írás közben alakult át a cselekmény, ha az ihlet úgy hozta.

A könyv műfaja: urban fantasy. Mit lehet tudni erről a zsánerről, hogyan érhető tetten a regényben, és miért épp ezt választotta? Kik a példaképei a műfajban?

Az urban fantasy műfajában született történetek a természetfeletti elemeket városi környezetbe helyezik az elbeszélés során. Kiváló képviselője például Neil Gaiman, H.G. Wells, de véleményem szerint a horror műfajában örökkévalót alkotó Bram Stoker is bátran ide sorolható. Igen, utóbbi szerző kapcsán a Drakula című művére gondoltam. Páratlan írók, óriási tudással és remek, magával ragadó stílussal, abszolút példaképeknek tekintem őket. Az én történetem azzal a gondolattal játszik el, hogy az ember mennyire gyanútlan, sebezhető, amikor bemegy egy boszorkányoktól hemzsegő bárba, vagy a gyalogátkelő zöldjénél a járdáról vele egy időben egy vámpír lép le a zebrára, aki már három napja nem evett, de egy kellemes horgásztúra egy üdülőhelyen is könnyen fordulhat át élet-halál harcba, hiszen honnan is tudhatnánk, hogy mi les ránk a mélyből… és így tovább. Az ilyen esetekben jó, ha a városban van egy mítoszőr, aki félelem nélkül és gyorsan képes cselekedni.

Miben látja a saját könyve egyediségét a hasonló műfajú történetekhez képest?

Számos esemény, embertípus a saját életemben is megjelent, amit a műfaj és a fantáziám sajátos elegyével tettem, remélem, hogy az olvasók számára is érdekessé. A főszereplőm nem egy legyőzhetetlen hős, aki egyedül feszíti a viharban hánykolódó vitorlás kötélzetét, nagyon is sok segítséget kap a környezetétől. Amennyiben mindenképpen ki kellene emelnem egy dolgot, akkor az a szereplők közötti dinamika lenne, a közöttük lévő kapcsolati viszonyrendszer olyan élő, mint bármelyikünk kapcsolati hálója.

Kiknek ajánlaná a regényét? Inkább a fantasy-rajongóknak, vagy azoknak is, akik most ismerkednek a műfajjal?

Mindenkinek szeretettel ajánlom a regényemet. Szerintem a műfajjal most ismerkedőknek a nem túl hosszú terjedelme miatt egy jó előétel a laktatóbb fogások előtt, a fekete öves fantasy-rajongóknak pedig egy újabb kaland, amelyen eddig még nem vettek részt, ám most itt a lehetőség.

Milyen kihívásokkal szembesült elsőkönyves íróként? Mi volt a legnagyobb nehézsége, és hogyan lendült át rajta? Mit tanácsolna azoknak, akik szintén első könyvükön dolgoznak?

A legnagyobb nehézség talán az volt, amikor a félig megírt fejezetem közepén elfogyott az ötletem és a világ minden kincséért sem tudtam volna folytatni az írást, úgy elakadtam. Ekkor kaptam egy hasznos tanácsot: „Tedd félre kicsit, csinálj mást!” Két napig a füzetem közelébe se mentem, de utána annyi ötletem támadt, hogy három egymást követő napon is éjszakába nyúlóan írtam a történetet tovább. Szóval, ha hirtelen elapad az ötletfolyam, nem kell megijedni, csak adni kell magunknak egy kis időt és minden rendben lesz.

Milyen írószokásai vannak? Például reggel vagy este szeret-e írni, van-e kedvenc helye vagy rituáléja?

Kutatni és jegyzeteket készíteni szinte bárhol tudok, de írni otthon szeretek. Amikor írásra kerül a sor, mindig zenét hallgatok mellé, és először mindent saját kezűleg lejegyzek egy A4-es füzetbe, utána gépelem csak be a lekörmölt oldalakat. Korábban az egyik munkahelyemen az akkori főnököm grafománnak titulált, lehet, hogy van benne valami.

A regény vége előrevetíti a folytatást. Hol tart vele? És milyen új kihívások elé állítja majd Ryan Hawkot és a családját, barátait?

Igen, terveztem folytatást Ryan Hawk kalandjának, jelenleg az anyagok gyűjtése és rendszerezése zajlik. A körvonalazódó történetről egyelőre nem szeretnék bővebben beszélni, annyit mondanék csak, hogy az antagonista személye már megvan… de hogy isten, szörnyeteg avagy csoda, ezt majd eldöntik a kedves olvasók, miután a folytatást kézbe veszik és fellapozzák.