„Kifejezetten kellemes élmény volt »férfi aggyal« gondolkodni”

„Mindig volt valami, ami miatt nem tudtam rá időt szakítani. De aztán megmakacsoltam magam, egyszerűen leültem, és megírtam” – meséli Mitták Anita, hogyan lendült túl az írást nehezítő halogatáson, amikor első regényét, a most megjelent Déjà vu-t készítette. A Könyv Guru kiadásában napvilágot látott történet szerzője arról is beszél az interjúban, hogy miért „vegyes” műfajú a regénye, miért ismeri olyan jól az autókat és a seattle-i utcákat, és kezdőként mi volt a legnagyobb hibája, amit még egyszer nem szeretne elkövetni.

Hogyan és mikor állt össze a regény alapötlete? És mióta készül regényírásra?

Évekkel ezelőtt támadt az a gondolatom, hogy erre én is képes vagyok. Külföldön éltünk, ahol megismertem, és nagyon megkedveltem egy író hölgyet, aki olvasószerkesztőként is tevékenykedett, és valahogy lenyűgözött, amit csinált. Egy rövid ideig volt szerencsém belepillantani a munkájába, és kipróbálni azt. Pár évvel később hazaköltöztünk, de csak gondolkodtam az íráson, nem álltam rögtön neki. 2018-ban végül hozzáfogtam, majd egy jó időre félretettem. Sosem találtam rá elegendő mennyiségű szabadidőt. A tényleges írásnak 2022 karácsonya után álltam neki.

Érdekesnek tartottam, hogy nő létére a férfi főszereplő, Matthew szemszögéből írja a regényt. Miért döntött így? Milyen kihívásokat és milyen lehetőségeket hozott magával ez a választás?

Nagyon furcsa, de kifejezetten kellemes élmény volt „férfi aggyal” gondolkodni. Kezdetben akadtak nehézségeim, bizonyos kifejezések, amiket használtam, egyszerűen nem voltak jellemzőek egy férfi gondolkodásmódjára. Én ezeket, ha beleolvasok a könyv elejébe, még mindig idegennek érzem egy kicsit. De viszonylag hamar túllendültem a dolgon, utána már sokkal könnyebb volt.

Vannak esetleg beazonosítható valóságos elemek a történetben, vagy teljesen fikciós a regény sztorija?

Az összes helyszín valóságos a regényben. Amikor felötlött bennem a sztori, sokszor addig kerestem a megfelelő helyeket, amíg a tökéleteset meg nem találtam. Néhányat meg is neveztem, másokat viszont szándékosan csak körülírtam, hogy az olvasó könnyen el tudja képzelni azokat. Ez néha napokat vett igénybe, de minden perc megérte.

Alapvetően romantikus regény a Déjà vu, de krimi szállal keveredik a történet. Hogyan határozná meg a műfaját a kötetnek? Miért választotta ezt a műfaj? Nem lett volna egyszerűbb csak az egyiket vagy másikat végigvinni?

A való életben sem könnyű mindent kategorizálni. Nekem ez a regény egy romantikus krimi. Bizonyára egyszerűbb lett volna csak az egyiket, vagy a másikat választani, de valahogy úgy éreztem, hogy az nem én vagyok. Nekem kellett bele az adrenalin is.

Többször is szó esik kocsikról, típusokról a regényben. Elnézést, ha túlságosan sztereotipikus a kérdésem, de direkt utána nézett a márkáknak, amikor „férfi szemmel” írt, vagy egyébként is érdeklődik az autók iránt?

Esélyem sem volt nem figyelni rá, mivel a családom férfitagjai nagyon kedvelik az autókat. Különösen a veteránok iránt mutatnak érdeklődést. Azt hiszem, inkább én tekintettem erre sztereotípiaként, pont amiatt, mert ez nagy átlagban inkább férfi tulajdonság. A családomban az autó szinte kötőszónak számít, de engem nem vonz annyira. Nekem csak tetszik, vagy nem tetszik. Kicsit felszínes vagyok e tekintetben. Jogosítványom sincsen.

Miért Amerikában játszódik a cselekmény? Van valami, ami többletet jelent egy romantikus regény szempontjából ebben a helyszínben?

Úgy gondolom, hogy amikor az ember egy történetet olvas, azt valójában azért teszi, hogy egy kicsit eltávolodjon a valóságtól. Szerintem a helyszín nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valóban „kiszakadjon” a mindennapi életéből, ténylegesen is kikapcsolódjon. Rám legalábbis ilyesmi hatást gyakorol a választott helyszín.

A regényben a seattle-i utcanevek és a távolságok is valósak. Mi mindennek kellett utánanéznie a cselekmény és a környezet hitelessége miatt? (például orvosi dolgok)

Rengeteg volt a „kutatómunka”. Írás közben kialakult bennem egy kép, amit mindenképpen realisztikusan szerettem volna ábrázolni. Ez gyakran okozott nehézséget, és mivel a tájékozódási képességem enyhén szólva is pocsék, így volt olyan hely a regényben, ahol teljesen összezavarodtam, hogy akkor az most lehetséges adott időn belül, vagy sem. Végül egy kompromisszumos helyszín került bele, és minden a helyére billent. De az orvosi dolgokat például egyáltalán nem tartottam bonyolultnak, mindig is érdekeltek.

Ha már amerikai helyszín, akkor nem gondolkodott azon is, hogy angolszász írói álnevet válasszon? Ha elgondolkodott, miért vetette el?

Nem gondolkodtam rajta, én vagyok én. Ezt a nevet kaptam a szüleimtől. Az írói álnév használatát talán abban az esetben venném fontolóra, ha a jövőben politikai témájú történetet írnék.

Készített vázlatot a történethez vagy intuitíven dolgozott?

Abszolút kezdőként sajnos elkövettem azt a hibát, hogy semmilyen előre lejegyzett vázlatom nem volt. A sztori magától alakult, és előfordult, hogy ki kellett keressem a korábban leírt szövegben a releváns részt, hogy azt a szálat folytatni tudjam. Ma már biztos nem így csinálnám. A karakterek jelleme is csak fejben volt meg. Ez így nagyon nehéz volt, de azt hiszem jól oldottam meg. A legnehezebb része azonban a szinopszis megírása volt. Mindent összevetve sokáig készült a regény, és mivel jegyzetet nem készítettem, így pokoli nehéz volt röviden összefoglalni a történéseket. Szerintem sokkal nehezebb, mint könyvet írni.

Mennyi időt vett igénybe a regény megírása, és milyen nehézségekkel szembesült a munka során? Hogyan oldotta meg azokat?

Ha az írás közbeni szünetet is beleszámolom, akkor két évig tartott. Ezalatt az idő alatt nagyon sokat gondolkodtam rajta, néha komplett párbeszédek alakultak ki bennem. Amikor újra nekifogtam az írásnak már sokkal könnyebben és gyorsabban ment. A tényleges ráfordított idő körülbelül három hónap volt. Inkább csak mindennapi nehézségeim akadtak. Leginkább az időhiány. Mindig volt valami, ami miatt nem tudtam rá időt szakítani. De aztán megmakacsoltam magam, egyszerűen leültem, és megírtam.

Mi az, amit tapasztalatként leszűrt az első regényéből? Mi az, amit másként csinálna, ha belekezdene egy új regénybe?

Például nem ragaszkodnék makacsul egy-egy elképzelt helyszínhez. Inkább előre keresnék egy ígéreteset, és ahhoz alakítanám a cselekményt. Nekem fontos, hogy valós hely legyen, és azt életszerűen tudjam bemutatni. Hogy könnyen elképzelhető, és átélhető legyen az érzés, vagy az összkép. A másik dolog a már korábban is említett vázlat. Azt hiszem sokat könnyített volna a dolgomon, ha rendelkezem vele. A Déjà Vu-vel kapcsolatban sok megszívlelendő tanácsot kaptam, amit a jövőben is igyekezni fogok figyelembe venni.

Egyébként készül a folytatásra? Akár íróként egy új regénnyel, akár a Déjá vu történetének folytatásával? Ha igen, milyen fázisban tart az új projekt? Szabad elárulni róla már valamit?

A Déjà Vu folytatásával azt hiszem kivárok. Még csak most jelent meg, meglátjuk. Természetesen, ha pozitív lesz a fogadtatás, akkor jöhet a következő rész. Már gondolkodtam rajta. Jelenleg két regényem is alakulóban van. Az egyikkel nagyon elkapott a flow, így elég gyorsan haladok. Úgy gondolom, nagyjából egy hónap kell még a befejezésére. A Déjà Vu-t nehéz volt meghatározni, hogy milyen műfajba kerüljön, ezt most sokkal könnyebb lesz. Jobban figyelek a korábbi javaslatokra is. A készülő könyv egy – szerintem – nagyon izgalmas, pörgős, cselekményes, vegytiszta krimi lesz, ami egy ügyvéd életéről szól, érintve a szervkereskedelmet, gyilkosságot, zsarolást, tele lesz meglepő fordulatokkal és egy leheletnyi romantikus szállal.