Kis piros labda vagy piros kis labda?
Általános írástechnikai jótanács, hogy ne használjunk túl sok jelzőt. Hogy mégis mennyi a túl sok? A puding próbája az evés, nézzük meg!
Általában egy jelző megteszi, ennyivel már érzékeltetjük a hangulatot:
Borús nap volt.
Ha ezt hangsúlyozni szeretnénk, hozzátehetjük:
Borús, esős nap volt.
Milyen lenne három jelzővel?
Borús, esős, szürke nap volt.
Végül is jó a ritmusa. Abba gondoljunk bele, hogy ha borús az idő, általában szürke is, így ez tulajdonképpen tartalmi ismétlés, szebb a mondat nélküle – ám ha a szürke már valójában nem az időjárásra vonatkozik, hanem a főszereplő vagy szereplők általános hangulatára, akkor ez a rövid mondat éppenséggel szépen átvezeti az olvasót az időjárástól a következő mondat, egy közelebbi kép felé.
Ne álljunk meg, nézzük meg ezt a képet még több jelzővel:
Hitvány, borús, esős, szürke, pénteki nap volt.
Próbáltam olyan jelzőket tenni a mondatba, amelyek hozzáadnak a jelentéshez. Az első, a hitvány, sokkal erősebb véleményt fejez ki, mint a borús, de csupán negativitásában: egy hitvány nap nem feltétlenül jelent rossz időjárást. A pénteki jelző is pontosít, pluszinformációt ad.
Ám mégis soknak érezzük az öt jelzőt, ugye?
Három jelzőnél ne használjunk többet!
Azt az ökölszabályt jegyezzük meg, hogy négy még gombócból is sok, érdemes minden felsorolást legfeljebb háromig vinni. A jelzőkben is, de minden másban is, nem véletlenül vág le a mesebeli királyfi három sárkányt, mielőtt elnyeri a királykisasszony kezét. Az olvasóra bízom, hogy az öt jelzőből melyiket tartaná meg, melyiket törölné, esetleg vinné át másik mondatba.
A jelzők sorrendje
Amivel foglalkozni szeretnék még: vajon miért ebben a sorrendben írtam le ezeket a jelzőket? Lehetne ez a mondat az alábbi? Nézzük meg alaposan!
Pénteki, szürke, esős, borús, hitvány nap volt.
Tovább keverhetjük a jelzőket:
Szürke, pénteki, esős, hitvány, borús nap volt.
Így milyen?
A zsigereinkben érezzük, hogy ezzel a mondattal valami baj van, ugye? Ezekben az esetekben azt szoktam javasolni, hagyatkozzunk a megérzéseinkre, és állítsuk a jelzőket olyan sorrendbe, ahogy természetesnek érezzük. A nyelvészet ugyan próbálja hierarchizálni a tulajdonságokat, de nem ad minden esetben egyértelmű választ a sorrend kérdésére. Ha mégis a tudomány oldaláról közelítenénk meg a kérdést, van egy mankónk a sorrendhez.
A jelzők mindig az alábbi sorban követik egymást:
- vélemény, érték (szép, drága, kedvező, hitvány, borús),
- kor (fiatal, ötéves),
- méret (nagy, rövid),
- alakiság (kerek, fodros, esős),
- szín (piros, szürke),
- eredet (török, brit),
- anyag (fa, fém, műanyag),
- cél, rendeltetés (imádságos könyv, esküvői ruha, színes nyomtató, pénteki nap).
Ez a sorrend más nyelvekben is jellemzően ugyanez. Angolul csupán a kor és a méret szerepel a listában éppen fordítva, így nekem egyszerűbb volt megjegyeznem az erre vonatkozó mozaikmondatot: Very Soon A Train SHould COME. A kiemelt betűk segítségével felidézhetjük a jelzők sorrendjét:
- V(ery): Value,
- S(oon): Size,
- A: Age,
- T(rain): Temperature,
- SH(ould): SHape and length,
- C: Colour,
- O: Origin,
- M: Material,
- E: Existence and purpose.
Állandó vagy pillanatnyi tulajdonság?
Ha ez nem lenne elég iránymutatás, azt is vizsgálhatjuk, állandó tulajdonságról vagy állapotról van-e szó. Erre akkor lehet szükség, ha két jelző ugyanabba a csoportba tartozik – Horváth Péter Iván nyelvészünk példája remek erre:
szerelmes, szeszélyes kislány
vagy
szeszélyes, szerelmes kislány?
Ha sokat nézegetjük és mondogatjuk, nehéz eldönteni, de a második a helyes. Az állandó tulajdonságot mindig előbb mondjuk, mint azt, ami csak pillanatnyilag jellemző.
Környezeti hatás, jellemző – vagy saját tulajdonság?
Rendező elv még, hogy a jelző mire vonatkozik: ha inkább a környezetre gyakorolt hatásról vagy adott körülményről van szó, mint az adott dolog saját, befelé ható tulajdonságáról, akkor a hatást-körülményt előrébb vesszük, így lesz például helyes a tengeralattjáróról indított ballisztikus rakéta.
Fontosság
Ha hasonló típusú jelzőkkel, jelzős szerkezetekkel kerülünk szembe, akkor a tartalmi fontosság legyen a döntő. Például egy vizsgálatnak jellemzően az eredménye fontosabb, mint hogy meddig tartott, tehát az egész iskola működésére kiterjedő, kétéves vizsgálat szerepel majd a jelentésben, nem pedig a kétéves, az egész iskola működésére kiterjedő vizsgálat. Ez utóbbit akkor mondjuk, ha az a két év volt fontos.
Most akkor az idő hitvány és borús? Vagy borús és hitvány?
Ha mindkettőnek maradnia kell, én az első sorrend mellett teszem le a voksom, egyszerűen azért, mert egy erősebb szóval van dolgunk, dinamikusabb érzelmet közvetít. Hagyatkozzunk a megérzéseinkre – a megérzéseinkre pedig akkor hagyatkozhatunk igazán, ha sokat olvasunk. Végeredményben ennek a cikknek is ez a tanulsága, azaz minden út Rómába vezet: olvassunk sokat!
Ui. És remélem, nem kérdés most már, hogy piros kis labda, vagy kis piros labda!