Lapmargó / Az illetlenség költője
Sipos Lajos: Berda József – Kritikai pályarajz
„Egy jó coitus sokat ér, de törvény tiltja, hogy az ember eldicsekedjen vele. De ha neked ez a vallásod, tessék mártíriumot is vállalni érte.” Móricz Zsigmond utasította így el az irodalmi szakértőségre való felkérést 1940 áprilisában. E levél címzettje Berda József volt, akit éppen – nem először és nem is utoljára – vád alá helyezett a m. kir. ügyészség, amely a Béke című kötet bárhol található példányainak, valamint a kéziratnak (…) a lefoglalását is elrendelte. Szeméremsértőnek találtatott ugyanis a verseskönyv Édes pihenés című darabja, benne ilyen sorokkal: „Most, hogy felébredtem, érzem: / mily felséges volt ez az állati / mulatság veled. Háromszor / támadtam reád s a nagy / birkózás, a kiadós munka / annyira kimerített, hogy végül / az áldott bágyadtság altatott el.”
Szakértette viszont a költeményt a sokműfajú irodalmár és a konzervatív Herczeg Ferenc nevével fémjelzett képes hetilap, az Új Idők munkatársa, Benedek Marcell, valamint a sok helyütt jól fekvő, a mindenkori hatalmakkal valamiképp szót értő költő-író, Illyés Gyula. Utóbbi „a háború utáni költőnemzedék egyik legjelentékenyebb, legegyénibb hangú tagjának” tartott poéta inkriminált sorait „egy testi-lelki állapot” olyan „költői megjelenítésének” tartotta, amely a kifejezés művészi eszközével a tiszta irodalomba emelte.
A „konzervatív” Benedek még egyértelműbben fogalmazott: szerinte Berdánál „a test állati funkcióinak naiv gyönyörűsége állandó és meggyőződésesen választott művészi téma, éppen mint a renaissance némely nagy íróinál, főleg Rabelais-nál.
Célzata tehát nem pornográfia, hanem bizonyos jelenségek őszinte ábrázolása, érzések vagy állapotok kifejezése.
Ezt a jogot nem tagadhatja meg tőle az sem, aki ízlésben és felfogásban a másik póluson áll”.
Mindez nem hatotta meg a bíróságot, az éjszakai „jó coitus” megénekléséért a poétát – a kötet bezúzásának elrendelésével párhuzamosan – 14 napi elzárásra ítélték, amit a Kúria kegye nyomán 200 pengővel megválthatott. A világéletében a vidám szegénységével tüntető Berdát ezúttal is barátai – nála ez úgy értendő: a mecénásai – húzták ki a csávából.
Eme irodalom-, sajtó- és politikatörténeti adalék csupán egy a sok százból, amely a Babits-kutatóként ismert Sipos Lajos irodalomtörténész legújabb kritikai pályarajzából kiragadható. A szerző nem titkolja, hogy meggyőződése szerint az éppen fél évszázada elhunyt hőse jobb, előkelőbb helyet érdemel az irodalmi kánonban és panteonban annál, mint ahová a „zabálás kéjencét”, a „borvirágos dalnokot”, a „tarhálás zsenijét”, és (merészségét elismerve-irigyelve, de azért némi gúnnyal) az „anyagcsere-poétát” besorolták.
Az nem kétséges persze, hogy a komolyan nem vehető vagabund-képhez maga Berda szolgáltatta a muníciót. „1 liter borért egy szabadon választható versem kéziratát adom” – adott fel például apróhirdetést a hiperinflálódás idején, 1945 végén. „Méltóságos bendőjéről” versek (és klapanciák) sorában zengett ódákat. Legfontosabb irata az a pepita füzet volt, amelybe nem a verseit jegyezte fel, hanem akkurátusan lajstromozta a potenciális, első-, másodosztályú, valamint a csupán alkalmilag megpumpolható támogatóit. Listáján, nem tévedés, 2386 név szerepelt. Fing- és kéjciklusai, ha életében nem jutottak is nyomdafestékhez, kéziratban, illetve szájról-szájra terjedtek.
Az 1902-ben született Berda józsefattilai mélységből érkezett az irodalomba. Barátságuk, összetartozásuk alighanem innen ered. Míg azonban József Attila szerencsés véletlenek sorozatán keresztül az egyetemistaságig vitte, addig Berda egy alkalmi, 46 évesen papírra vetett önéletrajzában így kényszerült írni: „Szemérmesen vallom be: autodidakta vagyok. Összvégzettségem négy elemi. Erről nem szívesen beszélek, mert sokan kultuszt csinálnak ebből. Autodidaktának lenni nem mindenáron erény, és nem mindenáron bűn.”
Költészetében és életében nála (is) alapfogalom az erény és a bűn. Más, nem mellékes kérdés, hogy ezek értelmezésében (ahogy életvitelében is) szinte mindenkor szembement a közfelfogással: szellentett a világra. Merthogy – írta le már 1935-ben: „A száj szava hazug; nincs már hitele”.
Versben és versért élt, versben gondolkodott. Költészeti programja a haláláig tartó kamaszság és minden társadalmon való kívülállás, tüntetőleg gyakorolt és (olykor: túl)hangsúlyozott szegénység keverve a hedonikus élvezetekkel. Életigenlő lírájának leglényegét azonban igen kevesen értették meg. Viszont a kevesek között volt Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és a már említett József Attila.
A „középmezőnybe” való besorolásnak és meg nem értésnek volt még egy másik oka is – hívja fel a figyelmet Sipos. Jól ismert irodalmi tény, hogy a költői életművek talán legfontosabb védjegyei a kötetek, amelyekbe az alkotó gondos mérlegelés után választja be, s rakja sorba az egymást erősítő, magyarázó verseket. Egy jó, gyakran ciklusokra osztott verseskönyv maga is művészi kompozíció. Berdának azonban soha, sem a Horthy-, sem a Rákosi-, sem a Kádár-korszakban nem adatott meg a szabad komponálás, összeállított köteteivel minduntalan gondjai akadtak. 1945 előtt szeméremsértésért, istengyalázásért, illetve államellenes uszításért inkriminálták összeállításait, 1945 után viszont „apolitikussága”, illetve „a nép ízlésétől idegen, gasztronómiai és anyagcsere költészete” miatt nem termett számára babér.
Élete végére sem ő változott, a rendszer enyhült annyit, hogy halála előtt egy évvel, 1965-ben az egykori barátja nevét viselő ordóra, a József Attila-díjra méltónak találták a már súlyos betegségekkel küszködő, magán segíteni nem hagyó Berdát.
„Eddig fél liter bort ittam meg minden este, most egy litert iszom”
– vázolta fanyarul, hogy mit kezd a díjjal járó elképzelhetetlenül nagy vagyonnal, 15 ezer forinttal. A napi literek kortyolgatása közben viszont Egy hosszú haldoklás elé címmel rezignált négysorost firkantott egy cédulára: „A nyílt cenzura emberségesebb volt / mint emez, ami van. / A múltban nyiltan vertek kupán, / most agyonvertek titokban.”
Hihetünk a meggyőző erejű Siposnak: tényleg érdemes Berdát olvasni. A nagy irodalomtörténeti búvárnak, Urbán Lászlónak köszönhetően már a neten, a mek.hu-n is lehet szemezgetni a teljes életműből.