„Majdnem úgy izgultam végig a könyv megírását, mint ahogy egy olvasó az olvasását”

Öt év alatt, a munkahelyére ingázás közben a vonaton írta első regényét, az ötcsillagos szállodában játszódó krimit, mivel otthon a család mellett erre nem lett volna lehetősége – meséli Dienes Bálint, a Pokoli hétvége szerzője. A Könyv Guru Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet írójával arról is beszélgettünk, hogyan keresett szponzorokat a könyvéhez, miként vette hasznát ezoterikus ismereteinek a cselemény bonyolítása közben, miért bánta meg, hogy nem készített vázlatot, és mit jelent, hogy „pacifista krimit” írt.

Izgalmas regénye főszereplője egy elegáns hotel éjszakai recepciósa. Hogyan és mikor jött az ötlet, hogy ennek a figurának a szemszögéből írja meg a történetet? Van hasonló jellegű szállodai tapasztalata?

Én már körülbelül egy évtizede ilyen elegáns hotelekben dolgozom. Bár éjszakai recepcióban nem sokat tevékenykedtem, inkább bármixerként, reggeliztető pincérként és londínerként gyűjtöttem a tapasztalatokat és az élményeket. Szállodai alkalmazottként nagyon sok embert volt módomban megismerni. A vendégek jönnek-mennek és mindenkinek megvan a saját kis háttértörténete. A hotel szerintem a vendéglátás fellegvára és teljesen magával ragadott ez a miliő. A hétköznapi embernek nem sok betekintése van egy ötcsillagos szálloda működésébe, úgy éreztem ezzel a könyvvel kicsit közelebb hozhatom őt ehhez a csodálatos világhoz. Nem mellesleg egy ilyen hotel kiváló krimihelyszín, sok egymás számára ismeretlen, titokzatos alak van „összezárva” egy épületben.

És a misztikus érdeklődés (szellemidézés, hipnózis stb.) hogyan jött a képbe? Egyébként is érdekli, vagy csak jó eszköznek tűnt az izgalmak fokozására?

Nagy rajongója vagyok az ezotéria minden területének, mindig is izgattak a nem teljesen elfogadott nézetek a világ keletkezéséről, a túlvilágról, múltunkról, különleges képességekről, misztikus tárgyakról és találmányokról stb. Sok ezekre vonatkozó könyvet, magazint olvastam és műsort néztem, így találtam rá például a történet központi témáját adó kronovizor nevű találmányra is, mely egy a múltba visszatekintést lehetővé tevő szerkezet. Úgy vélem egy krimi akkor igazán izgalmas, ha az olvasó nem mindig tudja eldönteni, hol ér véget a valóság és hol kezdődik a képzelet.

Hogyan kell megszerkeszteni egy izgalmas krimi cselekményét? Mit kell tisztázni, mielőtt elkezd írni egy krimiszerző? Előre tudta az összes részletet, a csavarokat és rejtélyeket, vagy menet közben (is) alakult a sztori?

Abszolút menet közben alakult a történet. Majdnem úgy izgultam végig a könyv megírását, mint ahogy egy olvasó az olvasását. Én sem tudtam mit hoz majd a következő oldal. Többször vakvágányra vitt azonban ez a módszer, ezért egy idő után kénytelen voltam kigondolni egy vezérfonalat és megpróbáltam arra felfűzni fantáziálásaimat. Ahhoz pedig, hogy a kirakó minden részlete a helyére kerüljön, a végén nagyon sokszor kell ide-oda lapozni, itt-ott belejavítani. Bevallom őszintén, ez volt a legnehezebb része a könyv megírásának.

Mi az, amiben úgy érzi, hogy újat, eredetit tudott hozni a Pokoli hétvége történetével a hasonló krimikhez képest? Van esetleg példaképe a műfajban?

A Pokoli hétvége egy „pacifista krimi”, azaz senki nem hal meg benne! Ez szerintem a műfajban teljesen új, én sosem hallottam hasonlóról sem. Hiszem, hogy úgy is lehet izgalmas egy történet, ha nem hullanak benne az emberek, mint a legyek! Gyerekkoromban Leslie L. Lawrence regényeken nőttem fel, később átváltottam Stephen Kingre, manapság meg nagy rajongója vagyok Dan Brown-nak. Mindhármukat rendkívül tehetségesnek ítélem meg és egyfajta példaképnek tartom. Úgy érzem mindhárman hatással voltak rám.

Ki a kedvenc karaktere a regényben, és miért?

Természetesen Ernie, a főszereplő a kedvencem, vele tudok leginkább azonosulni. Az ő szemszögéből zajlik le az egész cselekmény, az ő döntései határozzák meg a történet menetét. Mondhatjuk, hogy ő valójában egyes valós személyek, néhány kitalált karakter valamint az én saját tulajdonságaimnak összegyúrt terméke.

A kötet elején említeti, hogy többeknek is hálás, egyebek mellett azért, hogy „hasznos tanácsokkal, nem egy esetben pedig éles kritikával láttak el”. Milyen jellegűek voltak ezek a tanácsok? Tud esetleg példát mondani, hogy miben fogadta meg a barátok, rokonok észrevételeit?

Többen jelezték például, hogy egyes részeket alaposan túlírtam, azaz túl szájbarágós, túlmagyarázós módon tálaltam, és nem hagytam eléggé szárnyalni az olvasó fantáziáját. Igyekeztem ezeket a részeket kijavítani, de az olvasószerkesztőt is rendesen megdolgoztattam velük!

Cégnek, egyesületnek, magánszemélyeknek is köszönetet mondott, amiért támogatták a kötet megjelenését. Hogyan kell manapság egy elsőkönyves szerzőnek szponzorokat gyűjteni a regénye megjelenéséhez? Mi az, ami a leginkább meggyőző lehet egy ilyen támogató megnyerésében?

Édesapám festőművész volt. Nem is akármilyen! Szponzorkeresési hadjáratomban elsősorban az ő barátait, gyűjtőit és híveit céloztam meg. Úgy véltem, aki az ő művésztetét elfogadta, adhat egy esélyt a fiának is… És valóban így is lett. Hálás köszönet édesapám barátainak!

Mennyi időbe telt a több mint 400 oldalas regényt megírni? Mikor volt ideje munka és család mellett írni? Milyenek voltak az ideális feltételek ehhez?

Körülbelül öt év alatt sikerült ezt a könyvet összehozni és szigorúan csak a vonaton, munkahelyemre való ingázás közben írtam. Három gyerek és egy feleség mellett otthon egy betűt sem lennék képes leírni.

Milyen nehézségekkel szembesült írás közben? Hogyan lendült át rajtuk?

A legnehezebb része az, amikor zsákutcába fut a sztori vagy pedig egyszerűen egy nem mozgalmas részhez ér a történet és elmegy az ihlet. Ilyenkor van, hogy napokig, esetenként hetekig nem tudok továbbhaladni a könyvvel. Nagyon meg kell magát erőszakolni az embernek, hogy „kiírja magát a gödörből” és folytatódjon újra az utazás…

A Pokoli hétvége befejezésében elég egyértelműen benne van egy újabb történet csírája. Dolgozik már rajta? Ha igen, mit lehet tudni arról a történetről?

Abszolút! Az Újabb pokoli hétvége már javában íródik! Annyit elárulhatok, hogy ezúttal egy másik országba látogatunk el, itt is egy ötcsillagos szálloda lesz a központi helyszín, de ezúttal Ernie, nem mint dolgozó, hanem mint vendég lesz jelen, és így göngyölíti fel az események fonalát!