Másképp kell mesélni fiúknak, mint lányoknak

„Jó mesét szívből lehet írni, de ez szerintem minden történetre is igaz” – állítja Majzik Kitti, akivel első mesekötete, a Nektek mesélek megjelenése alkalmából beszélgettünk. A Könyv Guru Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzője azt is elárulja, hogyan inspirálta a tágabb családja a történetek megírásában, melyik mesét írta saját magának, milyen volt egy boszorkányos mesét egész nap mesélni és mit csinálna másképp az illusztrációkkal, ha újabb könyvet adna ki.

A mesekönyvszerzők többsége saját gyerekeinek, unokáinak mesélt történeteket foglal írásba. Ön hogyan lett mesekönyvíró? Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy könyv formában is kiadja a meséket?

Pár évvel ezelőtt, mikor unokaöcsém és unokahúgom nálam aludtak, azt kérték, meséljek nekik valamit, ugyanis rengeteg mesét ismerek, meg olvastam életem során. Így született meg az első két mese a Liza és a Sárkányölő, valamint Krisztián és a gőgös Királylány. Ezt követően apukámmal beszélgettünk, és azt találtam ki, hogy milyen szép ötlet lenne egy ilyen személyre szabott mese minden kisgyereknek a családban. Szóval az ősszel megírtam és illusztráltam őket, és karácsonyra, mint egy diplomamunkát szokás, mindenki megkapta a saját meséjét a fa alá, és a borító is csak a nevüket mutatta. Ekkor merült fel bennem először, hogy jó lenne ezeket egyben is, könyvként kiadni.

Klasszikus népmesékre hasonlító történetek éppúgy találhatók a kötetben, mint a mai kor „igényeit” tükrözőek – kukásautókkal, dinókkal és robotokkal. Honnan jöttek a témák? Mi alapján döntötte el, hogy mi érdekli az olvasókat, a gyerekeket?

Miután ezek a családom gyerekeinek íródtak, minden gyerek aktuális érdeklődési körének megfelelően próbáltam megírni a meséket, persze ez a lányok esetében mindegy volt, mert mindenki rajong a királykisasszonyokért, ergo velük könnyebb volt a dolgom. A robot Diego egy létező robotról lett mintázva, mint ahogy a családok is, akik szerepelnek benne.

A kötetben vannak inkább fiúknak és inkább lányoknak szóló mesék (robotos és T-Rexes, illetve a virágokról, színekről szólók). Másképp kell mesélni fiúknak és lányoknak? Van olyan mese, ami bárkinek szólhat?

Szerintem a mesék lényege az, hogy mind az olvasó, mind pedig a közönsége, akiknek szól jól érezze magát, és miután kis családomban mindenhol egy fiú és egy kislány található, úgy gondoltam, mindenki saját mesél igényel. Ez alól kivétel A nevenincs királykisasszony, ugyanis az a saját mesém, magamnak írtam. Szerintem alapjában véve mindegyik mese szólhat mindenkihez. Mindenhol megvan az aktuális gonosz, vagy esetleg egy probléma, amit meg kell oldani, és ez egyaránt segíti a fiúkat és a lányokat is. Másképp kell-e mesélni a fiúknak? Igen, például nekik fontos, hogy vonatkoztatni tudjanak, konkrét példákkal kell nekik szolgálni, míg a lányokat szerintem elég egyszerűen le lehet kötni.

Milyen tanulságokat szeretne átadni a gyerekeknek? Mik azok a legfontosabb igazságok vagy értékek, amiket át kell(ene) adni nekik ebben a korban?

Elsősorban azt, hogy nem szabad feladni a küzdelmet, mindig tanulni kell, hiszen az életben sosem lehet tudni, minek mikor veszi hasznát az ember. Továbbá a „jótett helyében jót várj” a kedvenc mottóm. Igyekszem a meséimet is ilyen módon felépíteni.

Milyenek ön szerint a jó mesék? Tanulságokat adnak át vagy szórakoztatnak? Vagy mindkettőt egyszerre? Mit tanácsolna más mesekönyvíróknak, hogyan írhatnak jó meséket?

Szerintem mind a kettő: legyen tanulságos, de szórakoztató is. Jó mesét szívből lehet írni, de ez szerintem minden történetre is igaz. Engedjék szabadon a fantáziájukat, hiszen sosem tudhatja az ember, mikor köszön be az ablakon a következő történet.

Saját maga készítette a kötet illusztrációit is. Hogyan születtek a rajzok? Miért érezte úgy, hogy ezt a feladatot is felvállalhatja? Egy-egy esetben mi volt előbb: a mese vagy a rajz?

Középiskolában rajztagozatos voltam, tehát megtanultam az alapokat, hogy mit mivel és hogyan illik készíteni. Bár azt tanácsolták, ne a rajzzal menjek tovább egyetemre, sosem hagytam abba a skicceléseket, és a festést. A mai napig sokat festek és rajzolok, főleg ha a két kis ördög nálunk nyaral, és kifestőket kérnek. Volt olyan eset, amikor a rajz készült el hamarabb, ilyen volt a Maja királykisasszony gyöngyei és A nevenincs királylány. A többi esetében mindig a meséhez készült a rajz.

Mennyi idő alatt készültek el a mesék és a rajzok? Mikor volt ideje dolgozni a hétköznapi feladatai mellett?

Sokszor munkaidőben rajzoltam, vagy írtam, mert recepciósként dolgozom, és amikor éjszaka is fel kell lenni, de nincs mit csinálni, mert minden munka el van végezve, az tökéletes alkalom volt a vázlatok készítéséhez vagy színezéséhez. Írni bárhol lehet, ha csak címszavakban is jegyezzük le a történetet. Volt olyan, amikor a barátnőmmel sétálva egy egész napos boszorkánymesét mondtam neki, amíg be nem fejeztük a túrát.

Milyen nehézségek merültek fel munka közben? Milyen tapasztalatokat gyűjtött munka közben, és mit csinálna másképp, ha újabb mesekönyvet készítene?

Volt olyan mese, ahol megakadtam a történetben, és napokig kerestem a helyes fordulatot, amivel tovább lehetne vinni, úgymond átgördíteni a holtponton. A különböző mondókákat is sokáig kerestem, hogy melyik olyan, ami nem olyan nehéz, de nem is túlontúl egyszerű. Amit másképp csinálnék, az az illusztrációk, ugyanis egy része elektronikus úton színezett, még a másik fele akvarell. Ma már mindegyiket egyformán készíteném el.

Hogyan keresett kiadót a kötetnek? Mennyire volt egyszerű a kiadási folyamat, és milyen csapdákat érdemes elkerülni annak, aki hasonló műfajban szeretne publikálni?

Nehéz volt olyan kiadót keresni, aki nem csak kiadja a könyvet, de foglalkozik is vele, továbbá miután anyagi vonzata is van a kiadásnak, nem minden kiadó van tekintettel a szerző pénztárcájára. Számos kiadónak küldtem el a kéziratot, és mindenki pozitív visszajelzést adott, de amikor a szerződést kézhez kaptam, inkább elálltam az aláírástól. Mindenféleképpen meg kell fontolni a szerződést, és azt választani, ami a leginkább megfelel a szerzőnek. Nekem külön imponált, hogy a kiadóm a legnagyobb terjesztőkkel dolgozik.

Maradtak egyébként kiadatlan meséi? Azokat is kötetbe foglalja majd? Esetleg más műfajban is tervezi kipróbálni magát?

Több műfajban írok, meséim is vannak még, de azok már kicsit idősebb korosztálynak szólnak. Még nincsenek befejezve, szóval még váratnak magukra. Van Young Adult és Coming of Age, illetve felnőtt nőknek szóló történetem is, de ezek még maradnak egy ideig a számítógépemen, amíg úgy nem döntök, hogy megértek a születésre.