„Mi történik, ha a félelmeink veszik át az irányítást a józan ész felett”

„A kiadást illetően biztos, hogy nem sietnék annyira, mint most” – árulja el Liziczay Melinda, aki Lizy Smith írói néven adta ki Profilozó című regényét a Könyv Guru Kiadónál. A szerzővel beszélgetve kiderül még, hogyan építette fel, részben hátulról visszafelé, a krimi-thriller-dráma műfajba tartozó történetét, milyen családi utalások érhetők tetten álnévválasztásában, miben segítette az édesanyja a kézirat elkészítése közben, és kiket vonna be az írás folyamatába egy következő regénynél.

Hogyan és mikor született meg a Profilozó – a büntetését egy új, titkos munkával megfelező bukott rendőrnyomozó – sztorijának alapötlete?

A fejemben nagyon régóta ott motoszkált az ötlet. Habár nem így, nem ennyire részletesen, de a kiindulópont és bizonyos egymásra fűzött események láncolata évek óta velem voltak. Időhiányra hivatkozva rendszeresen elhessegettem magamtól a belső indíttatást. Aztán az életem vett egy hatalmas fordulatot, hirtelen sok felesleges idővel rendelkeztem és belevágtam az írásba.

A kötet csavaros krimi egy sorozatgyilkos utáni hajszáról, de van benne romantika, sok pszichológia is. Hogyan határozná meg a Profilozó műfaját? És hogy látja, mi a leghangsúlyosabb vonulata a könyvének?

A klasszikus értelemben vett krimi műfaja nem lenne igaz. Inkább a krimi, thriller és dráma hármasába tudnám leginkább besorolni. Mindenkinek van egy sötét oldala. A legtöbb ember szégyenli, próbálja elrejteni, elnyomni. Vannak, akik fel merik vállalni és segítséggel dolgoznak azon, hogy ne ez az énjük legyen hangsúlyos. Vagy ha igen, akkor pozitív értelemben, mint szupererő használják. És vannak emberek, akik olyan mértékig rettegnek tőle, hogy gondolkodás nélkül, reflexszerűen bármire képesek egy nem létező látszat fenntartásáért. Egy volt rendőr szemszögéből tudtam a legjobban bemutatni, mi történik, ha a félelmeink veszik át az irányítást a józan ész felett. A könyvemben a szereplőknek a legnagyobb harcot saját magukkal és démonaikkal kell megvívniuk. A történet két szálon fut – sorozatgyilkos utáni hajsza és a bukott nyomozó tettének megismerése, amire szándékosan csak a legvégén derül fény. Mindenki saját maga eldöntheti, hogy bűnös volt-e ott, abban a pillanatban vagy nem.

Hogyan készül egy összetett nyomozást bemutató krimi? Hátulról visszafelé, vagyis a megoldás felől építi fel vázlatosan a cselekmény fordulatait, vagy szép sorban, az elejéről rakja össze?

Szerintem is-is. Ha saccolok, akkor 70-30%-os arányban hátulról visszafelé épült fel a cselekmény. Határozott elképzelésem volt arról, hogy miről és hogyan szeretnék írni. A fejemben végig ott volt a teljes kép. A logikai bukfencek elkerülése érdekében a maradék 30% írás közben épült fel és épült be a történetbe.

Miben más egy női szerző által készített krimi? Van olyan sajátosság, amit észrevehet egy olvasó?

Szerintem igen. Kezdjük ott, hogy a könyvem nem klasszikus krimi. A sorozatgyilkos letartóztatása után a történet még javában folytatódik. Számomra fontos volt, hogy a karakterek megéljék a lelki megnyugvást. Az életüket befolyásoló problémáikat le tudják zárni. A motivációjuk, ami a történet indulásakor hajtotta őket, elérje a célját. A gyengeségük az erősségük legyen, amit később fel tudnak használni.

Milyen ihlető forrásai voltak a könyvének? Van esetleg olyan krimiszerző, akit példaképnek tart, akitől eltanult írói fogásokat?

A kedvenc krimiíróm Agatha Christie. Minden könyvét, regényét ismerem, némelyiket többször is elolvastam. Ha megfilmesítik őket, akkor TV-ben, moziban biztosan megnézem. Ezenkívül krimi rajongó, de azt is mondhatom, hogy krimi függő vagyok. Bármikor leülök egy jó nyomozós film vagy sorozat elé. Mindig lenyűgöz, hogyan göngyölítik fel az egyes ügyeket. Jó érzés, amikor a gonosz elnyeri a büntetését.

Miért választott angolszász hangzású írói álnevet? Milyen szempont alapján választotta épp a Lizy Smith-t?

A választott álnév egy hatalmas köszönet azok felé, akik mögöttem álltak, akikre egész életemben támaszkodhattam. Lizy a vezetéknevemből – Liziczay – jön. Egyrészt édesapám öröksége, másrészt életem egyik legmeghatározóbb személye hívott a nevemet alapul véve Lizy-nek. Neki köszönhetem, hogy huszonévesen nem kallódtam el a nagybetűs lét kusza labirintusában. Smith édesanyám vezetékneve angol tükörfordításban – Kovács.

Milyen nehézségekkel szembesült a történet összeállítása során, és hogyan birkózott meg velük?

Hogyan tudom írásban mindazt visszaadni, ami a fejemben olyan egyszerűnek hangzott. Az olvasó ugyanazt értse, mint amit én eredetileg elképzeltem. Klisék elkerülése, ami remélem sikerült. Végig fejtörést okozott, hogy mi az, ami működik és az olvasónak tetszeni fog, borzongani fog, megfogja és magával ragadja. Édesanyám volt a tesztalany. Ő követte végig az első fejezettől az epilógusig. Az észrevételei alapján javítottam, átírtam, néhány helyen pedig teljesen újragondoltam az eseményeket. Sőt hajlandó volt a nyers változat után a javított verziót még egyszer elolvasni és tanácsokkal ellátni. Elég hangos kritikusom volt az írás során, amiért nagyon hálás vagyok.

Mit tanult a Profilozó megírásából és kiadásából? Mit csinálna másképp egy következő regénynél – akár a történet összeállítását, akár a kötet kiadását tekintve?

A történet megírásából a kitartást viszem magammal. Ha már elkezdtem, akkor fejezzem is be. Még akkor is, ha alkotás közben még nem tudtam, hogy lesz-e belőle igazi, kézzel fogható könyv. Hatalmas kaland volt számomra a teljes folyamat. Látni, ahogy az elképzelésből betűk, szavak, mondatok és fejezetek állnak össze. A könyv kiadása egy teljesen ismeretlen, telített piac világába kalauzolt. Mint elsőkönyves szerző nehéz bekerülni és valahol elkezdeni. Külön köszönöm a KönyvGurunak, hogy ezen a szövevényesnek mondható úton elkísért és támogatott. A történet összeállítását illetően már látom, mi működőképes. Tervezésre feltétlenül több időt kell szánni. Több háttérinformációnak kell előre utánanézni és azokat okosan felhasználva beleszőni a cselekménybe. A kiadást illetően biztos, hogy nem sietnék annyira, mint most. Az első könyv varázsa, ami az én ötletem alapján született meg, igen nagy hajtóerő volt. Viszont már látom, hogy jobb lassítani. Még több előolvasóval tesztelni a történetet és az ő kritikus véleményüket is beépíteni a történetbe.

Mennyire szánta véglegesnek a kötet befejezését? Benne van esetleg Peter Gessler története folytatásának lehetősége? Vagy más témán fog a következőkben dolgozni?

Úgy írtam meg, hogy egyedüli könyvként is megállja a helyét, de lehessen folytatni is. Remélem az első könyv lesz annyira sikeres, hogy a második kötet is megjelenhessen. Már kaptam kérdéseket a támaszponttal, a többi szereplővel és természetesen a főhőssel, Peter Gresslerrel kapcsolatban is. Jóval több van még ebben a történetben, amit érdemes papírra vetni.