Miért klisés az első ötletem?

Az emberi elme kifejezetten kreatív. Ha megdolgoztatjuk. Amúgy mindenre az első megoldás az lesz, ami a legkézenfekvőbb. Így van ez az írással is: ha az eszünkbe jut egy helyzet, egy konfliktus vagy annak megoldása, akkor az valószínűleg klisés lesz. Nézzünk egy példát!

Tegyük fel, hogy romantikus történetet akarunk írni.

Már el is gondoltuk, hogy az lesz a nyitókép, hogy a férfi a ruhaboltban felrántja a próbafülke függönyét, mert azt hiszi, amögött öltözik a kisfia. A függöny mögött azonban egy nő lesz – ők fognak egymásba szeretni. Ez az ötlet tetszik nekünk, egyedinek tartjuk, ezen nem gondolkodunk. Szükségünk van viszont egy kifejezetten nyomós indokra, ami miatt majd a regény vége felé az olvasó azt hiszi, ez a nő és ez a férfi semmiképp sem lehetnek egymáséi.

Mi az az indok, ami miatt két szerelmes nem lehet együtt boldog?

Mi az első megoldás, ami eszünkbe jut? Nos, valószínűleg az, hogy a férfi (vagy a nő) házas, a másik ötletünk, hogy felmerül a lehetőség, hogy testvérek. A harmadik ötlet talán az, hogy egyiküknek azonnal külföldre kell utaznia, és a másik számára lehetetlennek tűnik az utazás.

Ezek az olvasó első ötletei is, tehát ha ilyen megoldást írunk, az olvasó nem lesz boldog, mert nem érzi, hogy egyedit kapott.

Tegyük fel, hogy kalandregényt írnánk.

Egy maffiózó Magyarországon olyan házat keres, ahol egyszerre húsz fő elfér, és azt az információt is leadja az embereinek, hogy a lakók csupán egy éjszakát maradnak, a házra időszakosan lesz szükség.

Az olvasó ebből milyen következtetéseket vonna le?

Az első tipp a legtöbbüknél az emberkereskedelem lenne. Nyilvánvaló tehát, hogy ha ezt választjuk megoldásnak, akkor az olvasó nem fog meglepődni, pontosan erre számít. Tovább kell hát kutakodnunk, más megoldást kell keresnünk, valami olyant, ami nem kézenfekvő.

Mi a regényünk fő konfliktusának a megoldása?

Mit rejtegetünk az olvasó elől, mi fog kiderülni a regény második felében? Ezeknek különleges megoldásoknak kell lenniük ahhoz, hogy az olvasónak tessék a regényünk.

Írjunk listát!

Fogjunk egy papírt és ötleteljünk. Írjunk fel mindent, ami megoldásként eszünkbe jut. Mi tarthatja távol egymástól a szerelmeseket valóban végletesen? Mire kell a ház a maffiózónak?

Gondolkodjunk a teljes képben. Keressünk indokokat a helyszíneinkben, a főszereplőket körülvevő egyéb szereplők életében, a főszereplő múltjában és jelenében! Belevehetjük a napi politikát, és például kiderülhet, hogy a maffiózó nem is rosszfiú, hanem a klímaegyezményt támogatja, és speciális bizottságok ülnek össze majd a legnagyobb titokban, hogy így készítsenek stratégiát, hogyan tovább USA nélkül Trump bejelentése nyomán. A romantikus regényben kiderülhet, hogy a nő nem is igazi ember, hanem egy annak tűnő robot.

Rengeteg elemünk lehet ezen az ötletelési listán. Ami megtetszik, annak utánanézhetünk, vannak-e már könyvek ilyen alapötlettel, és ha úgy látjuk, ezt az ötletet sokan használták (mint például a robotszerelmet), akkor másikat választunk a listáról.

Az fontos, hogy kritikusan szemléljük a regényünk fordulatait, a novellánk csattanóját, és amelyről érezzük, hogy ez nem az igazi, hogy ezt már láttuk vagy olvastuk, hogy ez kézenfekvő, ergo valószínűleg az olvasó is ismerni fogja, ahelyett keressünk újat. Lehetnek olyan fordulatok a könyvünkben, amelyek már szerepeltek máshol. Az a lényeg, hogy legyen benne különleges ötlet is, hogy ne klisés fordulatokból álljon és ne legyen klisés a fő konfliktus megoldása sem! Ne engedjük a kezünknek, hogy az agyunk első, klisés ötletét írja meg!

Nádasi Krisz író, szerkesztő