Milyen krimit írjunk? – avagy bűnügyi irodalmi műfajok

Kriminek vagy bűnügyi regénynek nevezzük azt a történetet, amely egy bűnesetről, a felderítéséről, a bűnözőkről és nyomozókról szól. Jellemzően gyilkosságról van szó, de előfordul lopás, csalás, betörés. A művek szerkezete szinte minden esetben ugyanaz: megtörténik az eset, előkerülnek a részletek (a nyomozó – ha van – nyomoz), majd kiderül az igazság.

Nem véletlen, hogy ez a műfaj a legolvasottabb a szórakoztató irodalomban, hiszen egy krimi bármilyen lehet, ez a szó mindenkinek mást jelent. Egy krimi lehet elit irodalmi mű, melyet Nobel-díjra jelölnek (mint például a Pi élete), de lehet tucatszámra írt ponyva is (lásd Mág Bertalan munkásságát). Lehet szerelmesregény, sci-fi vagy fantasy, de lehet kellemesen bekuckózós vagy olyan rémisztő, hogy olvasás után nem merjük lekapcsolni a lámpát.
A krimi történetéről érdemes tudni, hogy Edgar Allan Poe találta fel ezt a műfajt az 1800-as évek közepén, aki a novella mint olyan szülőatyja is.
Ha krimit írunk, akkor akármilyen könyvet írhatunk – csak csavaros ész kell hozzá. Nézzük meg a fő kategóriákat, keressünk itt inspirációt!

• Whodunit: adott a gyanúsítottak köre, az olvasó találgathat, a nyomok adottak. (Who has done it = ki tette?) A nyomozó lehet rendőr, magándetektív vagy amatőr, a nyomozás néha a rendőrség megérkezése előtt, vagy azzal párhuzamosan folyik. Példa: Agatha Christie.
• Howcatchem: a whodunit megfordítottja. (How to catch them = hogyan kapjuk el őket?) Az olvasó látja, ki követi el a tettet és hogyan, a történet arról szól, hogy a nyomozónak sikerül-e őt elkapnia és bebizonyítania, hogy ő a ludas. (Alzsánere a caper story, amikor a bűnös meséli el, hogyan követte el a tettet és hogyan kapják el.) Példa: Roy Vickers.
• A bezárt szoba rejtélye: szinte minden nagy író megírta, hogyan és ki követte el azt a gyilkosságot, amikor egy belülről zártnak tűnő szobában meghal valaki. Példa: Ellery Queen.
• Hard boiled: erőszakot plasztikusan bemutató, általában magánnyomozós történet, jellemzően nagyvárosban játszódik. A nyomozó gyakran lecsúszott, korrupt figura, maga az ügy is durva. (Hard boiled = erősen bugyogó.) Példa: Ed McBain.
• Cosy mystery: jellemzően kisvárosi, középosztálybeli környezetben zajló, kellemes kis sztori. Jellemzője, hogy fejben megoldható, inkább gondolkodós, mint DNS-vizsgálaton és technikai fejlettségen alapuló nyomozás vezet megoldásra. A nyomozó is szimpatikus, kedves figura szokott lenni, és miután megoldja a rejtélyt , minden visszatér a régi kerékvágásba. (Cosy mystery = kellemes rejtély.) Példa: Agatha Raisin.
• Police procedural: rendőrségi nyomozásról szóló regény. Bemutatja a rendőrök életét, pontosan adja vissza a rendőrségi, nyomozói munkát, gyakran szerepel benne szakmai részlet, például tanúk kihallgatása, boncolás, fegyverek ismerete. Példa: Maigret.
• Patológiai krimi: a rejtélyt kifejezetten boncolással és tárgyi bizonyítékok elemzésével oldják meg, a főhős többnyire nő. Példa: Colin Cotterill.
• Bűnügyi rejtély: külön kategória az a krimi, amikor a gyanúsított a főhős, és be kell bizonyítania, hogy nem bűnös, ennek érdekében nyomozni kényszerül. Ezekben a regényekben a lényeg a rejtélyen, a titkok kiderítésén van, melyek gyakran a régmúltba vezetnek. Példa: One of Us is Lying (Lehull a lepel).
• Orvosi thriller: amikor az egészségügyi ellátásban történik olyan kísérlet, amely emberek életét veszélyezteti, vagy páciensek meg is halnak, és (jellemzően) egy orvos vagy egy beteg nyomozni kezd, ezt a bűnügyi regények kategóriájába szokták sorolni. Példa: Robin Cook.
• Jogi thriller: kifejezetten jogi tudásra alapozott rejtély, melyben a gyilkosság vagy bűnügy nyomozásához, a tettes leleplezéséhez ismerni kell a joggyakorlatot, törvényeket, rendeleteket stb. Ezen belül is külön kategória a courtroom drama, azaz bírósági krimi, amikor a cselekmény nagy része a bíróságon, tárgyalások alatt és formájában játszódik. Példa: John Grisham, Ferdinand von Schirach.

Ha már szóba került a thriller, említsük meg, hogy ez tulajdonképpen a horrortörténet és a bűnügyi regény határmezsgyéjén álló műfaj: kicsit ez is, kicsit az is, néha inkább az egyik, máskor a másik zsánerre hajaz a történet. A horrortörténetekben jellemzően egy rémisztő esemény okait keresi a főhős, és (vagy) a bőrét menti az őt üldöző személy vagy rémség elől. A thrillerben ez az esemény inkább lelkileg nyomasztó, mint testileg, maga az üldözöttség megélése az, ami megviseli a főhőst, az olvasó pedig nem tudja, hová vezetnek az események, mi a megoldás, miért történik mindez. A thriller sokszor a főszereplő vagy az őt nyomasztó személy megőrüléséről szól, és szerepelhet benne gyilkosság, de nem feltétlenül van így.
Kriminkben nyugodtan szerepeltethetünk thriller vagy horrorisztikus elemeket is, az alzsánerek, kategóriák összemosása manapság megszokott jelenség!

Nádasi Krisz író, szerkesztő