Írók, akik bizonyították: sosem késő elkezdeni

Kevés olyan szakma vagy hivatás létezik, amelyet olyan rugalmasan lehetne kezdeni, mint az íróit. Ismerünk olyan zseniket, akik már egészen fiatalon remekművet alkottak. Csak egyetlen példa: Mary Shelley 18 éves volt, amikor elkezdte írni a világ első sci-fijét, és két évre rá már ki is adták a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regényét. Mi ezúttal az ellenkező végletet nézzük meg. Kik voltak azok, akik 40 éves koruk után (olykor jóval utána) fogtak csak az íráshoz, mégis sikeresek lettek? Mint látni fogjuk, ebben a szakmában korántsem igaz az, hogy aki „eltékozolja” a 20-as, 30-as éveit, az már komolyabb teljesítményre ne nagyon számítson… Amint azt egy nemrégiben készített brit felmérés is bizonyítja: az írók többsége életük derekán érte el a legnagyobb sikert, és az emberek több mint tizede úgy megy nyugdíjba, hogy szeretne írni egy könyvet.

1. Anna Sewell

Az 1820-ban született brit írónő élete összefonódott a lovakkal, mert krónikus betegsége miatt már gyermekkorától csak pónifogaton tudott kimozdulni otthonából. Ebből a barátságból született egyébként egyetlen, világhírű műve, a Fekete Szépség, egy ló önéletrajza, ami méltán vált a gyermekirodalom klasszikusává. Sewell viszont a történetet csak

51 éves korában kezdte írni – hanyatló egészségi állapota miatt édesanyjának diktálva a legnagyobb részét.

Öt hónappal azelőtt adták ki a regényt, hogy a szerzőnő májgyulladásban elhunyt.

2. Raymond Chandler

A bűnügyi irodalom megújítója, a kőkemény magánnyomozó, Philippe Marlowe figurájának megteremtője 1888-ban született Chicagóban. Dolgozott a közszolgálatban, újságíróként, könyvelőként, majd a kaliforniai Dabney olajvállalat alelnöke lett, de alkoholizmusa miatt elvesztette állását.

Ebben a vert helyzetben kezdett, kényszerűségből, hogy megélhessen, ponyvaregényeket írni – jóval 40 éves kora után.

Első regénye, A hosszú álom 1939-ben jelent meg, amikor a szerző már 51 éves volt. Bár később, felesége halála után újra inni kezdett, és írásainak színvonala hanyatlott, másfél évtizeden át sorra ontotta a műfaj remekműveit, amelyeket később mind meg is filmesítettek.

3. J. R. R. Tolkien

Négy évvel volt csak fiatalabb Chandlernél A Gyűrűk ura trilógia világhírű szerzője. Tolkien az Oxfordi Egyetem nyelvészprofesszoraként végezte szorgos kutatómunkáját, és csak 45 évesen kezdett szépirodalmi alkotásba. A kutatót így aztán nem az Új angol szótár miatt lett híres, hanem mint a modern fantasy atyja, akinek említett trilógiájából 150 millió példányt adtak el, és a belőle készített filmek is kasszasikernek bizonyultak.

4. Marcel Proust

Szintén nem kezdte korán az alkotást a sokak által a 20. század legjelentősebb regényének tartott mű szerzője. Bár az 1870-ben született Proust fiatalabb korában is írogatott, komolyan csak 40 éves kora felé kezdett ezzel foglalkozni. Az eltűnt idő nyomában című hétkötetes, 3200 oldalas regényciklushoz 1909-ben fogott hozzá, és csak valamivel az 1922-ben bekövetkezett halála előtt fejezte be.

Az utolsó 3 kötetet a halála után publikálták.

Máig utolérhetetlen érdeme, ahogyan különleges regényében bemutatta a társadalmi osztályok pszichológiáját, és azt, miként hat a gyermekkorunk felnőtt életünkre.

5. Mark Twain

Az amerikai kultúra egyik legjelentősebb alkotója, Mark Twain sem volt már tinédzser, amikor írni kezdett. Pontosabban könyveket ő is csak 40 éves kora táján kezdett írni, jóllehet korábban újságíróként dolgozott, és jártas volt a gőzhajózásban (írói neve is innen jön: a „mark twain” a mélységmérő rúdon a második vonás, amikor már biztonságos hajózni).

1869-ben, 41 éves korában megjelent első regénye, a Jámbor lelkek külföldön rögtön bestseller lett,

ami meghozta a kedvét, hogy megírja még nagyobb sikereit: Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjait. Életének 74 éve alatt végül 28 regényt írt.

6. Albert Facey

Az említetteket – legalábbis e tekintetben – mind lepipálja az egykori első világháborús ausztrál katona, az 1894-ben született Albert Facey története. Leszerelése után ugyanis Facey villamos-, majd trolibuszvezetőként dolgozott, később pedig csirke-, illetve sertéstenyésztéssel foglalkozott. Csendes életútját Egy szerencsés élet (A Fortunate Life) című visszaemlékezésben foglalta össze,

a kötet pedig a 83. születésnapján jelent meg 1977-ben – 9 hónappal a halála előtt.

Valamit azonban nagyon eltalált az első világháborús veterán, mert a memoár szinte azonnal bestseller lett, az íróból pedig nemzeti celebritás vált. Facey-nek fogalma sem volt, miért a felhajtás, de tény, hogy kötete 800 ezer példányban fogyott el, és a szerzőjét máig az ausztrál irodalom klasszikusaként tartják számon és tanítják.