„Mindig odafigyelek, hogy ne kétbites karaktereket alkossak, hiszen az olvasóim sem azok”

„Szerintem egy sztori nem kerek és nem lehet vele azonosulni, ha a tett csak lóg a levegőben” – meséli Koncz Péter, akinek első regénye, a Becky – Történetek okról és okozatról nemrég jelent meg a Könyv Guru Kiadó gondozásában. A beszélgetés során szó esett arról, miért nem gyengeség függőség esetén felkeresni egy pszichológust, mi volt a szerző az egyetlen kikötése a borító kapcsán, hogyan gyűjti a nyersanyagot a regényéhez, és miért lepődött meg, amikor a Libriben kereste a könyvét.

Komor hangulatú, súlyos kérdéseket feszegető regény lett a Becky. Tudna mesélni egy kicsit a történet születéséről? Egyáltalán: honnan jött az ötlet, hogy regényt írjon?

Igazából már gyerekkorom óta nagy vágyam volt írni. 10-11 évesen is írogattam történeteket, de ezek mindig valaminek a koppintásai voltak. Valaminek, amit éppen néztem a tévében vagy olvastam. A Becky alapja is egy régebbi ötlet volt, amit a Covid idején elővettem és leporolgattam. Átfutottam azt a kemény öt oldalt, ami akkor megvolt belőle. Mivel javarészt Stephen King művein nőttem fel, és filmek terén is a thrillereket, horrorokat preferálom, ezért adta magát, hogy ezek valamelyikében alkossak. Gyerekként kerestem a hangom, hogy ilyen közhellyel éljek, szerettem volna én is nagy világot teremteni, mint a Star Wars vagy A gyűrűk ura. Aztán viszont kialakult, hogy mi az én irányom. Nem kell minden sztorinak happy enddel végződnie szerintem, mert a világban sem minden alakul mindig jól.

A cselekményt átszövik a múltból ittmaradt, traumatizáló titkok, nehéz családi örökség, függőség, erőszak, egymást követő tragédiák… Ezek közül melyik téma a legfontosabb Ön szerint?

Nem tudnék egy témát kiemelni fontosság alapján. Mindenkinek megvan a maga története és nyilván mindenkinek más a fontos, mással találkozik ezek közül. Sajnos rengetegszer történnek a könyvbéli dolgokhoz hasonlóak. Amit szerettem volna, ezekre rámutatni. Ha már csak egy olvasóban is felébreszti a könyv a vágyat, hogy kicsit jobban figyeljen egy barátjára vagy szerettére, akkor elértem a célomat.

És miért foglalkoztatja a tettek következménye? Miért lett „Történetek okról és okozatról” a könyve alcíme?

Természetesen mindennek, amit teszünk, van következménye. Szerintem egy sztori nem kerek és nem lehet vele azonosulni, ha a tett csak lóg a levegőben. Továbbá fontos felmérni, hogy amit teszünk az mivel jár/járhat akár ránk, akár a másikra nézve.

„A függőségben az a zseniális, hogy nemcsak a függőt teszi tönkre. Mindenre és mindenkire hatással van, aki csak kapcsolatban áll vagy közelebb kerül az illetőhöz. Környezetük egyként szenved velük egészen a reménytelen felépülés vagy a megváltó túladagolás eljöveteléig.” Ez, a regény vége felé elhangzó tűpontos mondat jól érzékelteti az addikciók mélységeit. Milyen célja volt azzal, hogy a függőség motívuma ilyen hangsúlyosan szerepel a történetben? Volt valamilyen (megosztható) személyes tapasztalata, amiből ez a gondolat táplálkozott?

Az emberek hajlamosak olykor a könnyebb utat választani. Én is. Sokkal egyszerűbb úgy állni egy nehéz naphoz, hogy elegem van és felszisszentek egy sört, vagy elszívok még egy cigarettát. Azonban, amikor minden nap szisztematikusan ez a módi, akkor már nem szabad a homokba dugni a fejünket. Sokkal jobban kéne edukálni az embereket arról, hogy nem ciki segítséget kérni, és nem gyengeség elmenni egy pszichológushoz. Én személy szerint inkább ülök be egy agyturkászhoz, mint Zacher Gáborhoz. Minden tiszteletem a doktor úré! Összegezve szerettem volna nyersen odadobni az olvasónak, hogy a lejtmenet az lejtmenet, és nem szabad szőnyeg alá söpörni ezeket a dolgokat.

Első látásra nem egyértelmű, melyik műfajba tartozik a Becky. Ön hová sorolná a regényét? És kiknek szánja a regényét, kik számítanak a célközönségébe?

Én személy szerint a pszicho-thrillerek közé tenném. Az egyik Libriben tudtam meg, hogy a témá és a stílus miatt elvileg nem kerülhetett a szórakoztató irodalomhoz, ezáltal a thrillerekhez, ezért a szépirodalomba tették. A célközönséget alapvetően jól jellemzi a könyv elején szereplő ajánló, miszerint mindenkinek, mert nem vagytok egyedül. Ahogy mondtam korábban, ha csak egy ember jobban figyel a másikra, akkor a könyv elérte a célját. Emellett természetesen mindenkinek ajánlom, aki hozzám hasonlóan inkább a nyomasztóbb történeteket kedveli, természetesen egy bizonyos kor felett.

Érdekes, kissé szaggatott történetmesélési módszert választott, kurzivált betétekkel meg-megszakítva (vagy olykor folytatva) a cselekményt. Hogyan alakult ki ez az elbeszélői stílus? Mi volt a célja vele?

A történetmesélésben nagyon fontos számomra, hogy minden oldalt és szereplőt bemutassak, kidolgozzak. A fiú a szekrényben inkább az apa története, míg a Kék hold a fiúé. Mindig igyekszem odafigyelni arra, hogy ne úgynevezett kétbites karaktereket alkossak, hiszen az olvasóim sem azok. Továbbá attól, hogy az egyik karakterrel történik éppen valami, attól a másik élete/szála nem áll meg. Ebben a stílusban tudom a legtermészetesebben vezetni az olvasót.

Hogyan született a borító, ami nagyon jól adja vissza a regény hangulatát? Mennyire volt közös munka a tervezővel? Készült esetleg több változat is?

Eredetileg készítettem egy borítótervet, amit elküldtem a kiadónak. Ezután megkezdődött a közös munka a tervezővel. Első körben nyolc verzióval rukkolt elő, ha jól emlékszem, amikből hármat választottam ki, és azokkal mentünk tovább. Abszolút kompromisszumkész voltam, hiszen ők ismerik a piacot. Egy kikötésem volt, hogy ne lehessen azt gondolni a borító alapján, hogy a Becky egy gyerekkönyv. Úgy gondolom, hogy ez maximálisan megvalósult!

Mennyi időt vett igénybe a történet szerkesztése, a karakterek kidolgozása? Mennyire volt ebből a szempontból tudatos, és mennyire hagyta menet közben alakulni a dolgokat?

Két hónap alatt írtam meg a könyvet. Általában, ha van egy ötletem, azt felírom a többi közé. Mindegyikről készítek egy vázlatot. Most jelenleg több mint 20 ilyen vázlat van lementve. Nem szoktam visszafelé törölni, ha előző este valamit leírtam, az benne marad és onnan folytatom. Tudatosság szempontjából a történet végét tudtam, illetve sokat segített a vázlat, de alapjáraton sodródok az árral. Szerintem így lesz minél természetesebb egy történet, az esetleges meggondolatlanságokkal együtt.

Milyen módszerrel dolgozik, mikor ér rá írni a hétköznapi elfoglaltságai mellett? És mennyi idő alatt született meg ez a regény?

Heti három nap van betervezve az írásra, este tíztől éjfélig. Természetesen ezt nem mindig tudom tartani, de olyan is van, hogy többet foglalkozom a dologgal. Ami a módszert illeti, nincsen különleges receptem, minél többet kell írni. Számtalanszor volt, hogy az elején nem volt kedvem leülni, aztán elkapott a lendület. Nagyjából két hónap alatt készültem el a Beckyvel.

Foglalkozik a Becky történetének esetleges továbbfejlesztésével, folytatásával? Ha igen, milyen irányba menne tovább? Ha nem, tervez további kötete(ke)t? Hogy áll a tervezéssel, írással?

A második kötet tervben van, igazából már az első írása közben kitaláltam, hogy szeretném folytatni. Annyi biztos, hogy ott veszi majd fel a fonalat, ahol az első abbahagyta. Még nem kezdtem el, viszont azóta befejeztem egy másik könyvet és úton van a harmadik is, ami novelláskötet lesz.