Regényújság / Földönkívüliek a Pénzverem utcában ÷ Wintermantel Ottó: Bolygóközi kutatások

Rácz Katalin novelláskötetének hősei hétköznapi emberek csetlés-botlását, elbizonytalanodását mutatják be kissé elidegenedett világunkban, akik válaszokat keresnek az őket foglalkoztató kérdésekre, minthogy mit jelent a boldogság, előny-e egy kutyának, ha csak három lába van, vagy szerelem-e az öregkori szerelem. A mai novella a kötet előző novellája főszereplőjének írása. Ezzel a történettel búcsúzik Rácz Katalin kötete.

Akkora volt a forgalom zaja, hogy alig hallotta meg a telefon csörgését. Éppen a Halberd Street-re fordult ki biciklijén, és nyakát nyújtogatva próbált tájékozódni, amikor meghallotta a Greensleeves egyszerűsített dallamát; ez volt a csengőhangja.

Peter Fawcett az út szélére húzódott, megállt, és előhalászta a mobilját. A kijelzőre pillantott: ismeretlen szám. Ki lehet az?

– Halló? – szólt bele a készülékbe.

Statikus zörejeket hallott először, sípolást és búgást, semmi mást; nem szóltak bele a vonal másik végén. Aztán, valami nehezen értelmezhető, szortyogó zajt követően…

– Orch chwga?

– Tessék? Ki az? …Halló!

Torokköszörülés.

– Peter Faw-cett?

– Igen, igen, én vagyok, de elárulná végre, ki maga, és mit akar? – Peter úgy érezte, máris elkésett. A főnökéhez igyekezett, és ha számításba vette a hétvégi közlekedés kihívásokkal teli, ugyanakkor döglassú áramlását…

– Küldjük a csomagot.

A fiatalember – teljes joggal – azt hitte, rosszul hall.

– Miféle csomagot? És egyáltalán, honnan tudja a számomat? Nézze, bármiről is van szó, nem vagyok otthon. A főnökömhöz megyek; születésnapi parti, tudja, az ilyet nem illik kihagyni. Szóval bármilyen csomagról is beszél…

A hívó mellett valaki rémülten, de ugyanazon az idegen nyelven kezdett el – feltehetően – tiltakozni, amelyen először beleszóltak a telefonba. Egy csattanás, ami akár pofon is lehetett, majd a már ismert hang folytatta.

– Maga Peter… Faw-cett. Küldjük a csomagot. A megnyíló ég legyen önnel.

Egy utolsó füttyszó, különös dallamú, távoli és recsegő; aztán a telefon elhallgatott. Letették.

 

 

Peter, nyúlánk termetével, mindig kócos fejével és ferde orrával folyton feszélyezve érezte magát főnöke társaságában. Robert Madgen, a kórbonctan vezetője igazi szépfiú volt, a nők csak úgy dongtak körülötte. Ma ünnepelte negyvenedik születésnapját. A partira a fél kórházat meghívta. Ott volt Rosamund is, az elmeosztály szépséges ápolónője, akinek Peter már jóideje csapta a szelet, így az este hamar elröpült.

Reggel találta meg a csomagocskát a postaládájában. Téglatest alakú doboz volt, díszcsomagolásban, rajta szépen kalligrafált betűkkel a neve és a címe. Hirtelen eszébe jutott az előző napi titokzatos telefonbeszélgetés, és óvatosan kezdte el a bontogatást. Három réteg gondosan megragasztott csomagolópapír alatt azután meghökkenve találta meg a lényeget: egy csészealjra pingált meghívót aznap estére a Megnyíló Ég nevű étterembe.

Ismerte ezt az éttermet, a H Street és a Sixteenth Avenue sarkán. Nevét 1000 négyzetméteres üvegtetejéről kapta, amely szép idő esetén megnyílt a vacsorázók feje felett. Nagyon drága hely volt, francia mesterszakácsáról és csillagászati árairól híres, Peter kórboncnoki fizetéséből sohasem engedhette volna meg magának. De most, kétség sem férhet hozzá, meghívták, méghozzá másodmagával. Azt visz, akit akar. Itt áll, fehéren-feketén:

 

Tisztelettel meghívjuk Önt és partnerét április 16án este 8 órára éttermünkbe vacsorára. Alkalmi öltözet kötelező, egyebekben kérjük, érezze magát minden tekintetben cégünk vendégének.

Őszintén reméljük, hogy meghívásunknak eleget tud tenni.

Addig is:

A Megnyíló Ég legyen önnel.

 

És alatta valami olvashatatlan macskakaparás.

Jaki és Juki most éppen eredeti alakjukban ültek a reggeliző asztalnál. Mindketten kicsik voltak, talán 120 centi magasak, de annál kövérebbek. Görbe lábuk, nagy hasuk volt, mely fölött szabályos gömb alakú fej ült, rajta három szem, egy középen, egy-egy pedig kétoldalt, háromszögletű, húsos orr, két oldalán egy-egy szájjal. Fejükből középen spirál alakú antennaszerűség meredezett. Mindenben egyformák voltak, csak „antennáik” különböztek. Jakié kék volt és nagyon sűrű, Jukié türkiz és kicsit egyenesebb.

Földi mércével mérve, egyszerű reggelit ettek: ham and eggset, májpástétomot, vesepecsenyét, narancs juice-t és lekváros pirítóst, nekik azonban mennyei csemegének számított minden falat. Szokás szerint egyik szájukat evésre, másikat ivásra használták, Jaki rendesen, a jobboldalival evett, a másikkal ivott, Juki viszont fordítva. Otthon ezért sokan balszájasnak csúfolták.

Április 12-én érkeztek a három fényévnyire lévő Kjei bolygóról.

Nem ők voltak az elsők, akik a Földön jártak. Már 800 évvel ezelőtt is küldtek ide expedíciót, amelyet az idők során még másik három követett. A legutóbbi egyedüli célja az ő utazásuk előkészítése volt.

A terveknek megfelelően hajnali 3:15-kor érkeztek, amikor a vendégek már távoztak az étteremből, de az üvegtető még nyitva állt: így egyenesen a terem közepén lévő táncparketten landoltak. Még otthon, jó előre megtanulták a földi angol nyelvet, ezért egykettőre szót értettek a riadt személyzettel, akikkel azután, miután ismertették jövetelük célját, sikerült megegyezniük abban, hogy az étteremben üssék fel tanyájukat.

Benny és Tom, a két pincér hamar hozzászokott az átváltozáshoz. Eleinte jó mókának tartották, hogy alakot cserélnek Jakival és Jukival. Máig sem jöttek rá, azok hogyan csinálják, de hamar ment, és fájdalommentes volt. Könnyen megszokták azt is, hogy amíg Jakiék kiszolgáltak helyettük az étteremben, ők vígan verték a blattot az öltözőben. De ahogy múltak a napok, Bennynek egyre gyakrabban jutott eszébe, mi történne, ha véletlenül úgy maradna, és Jaki alakjában kellene leélnie az életét. Maga előtt látta felesége és gyerekei arcát, képzeletében egyszer rémültek voltak, másszor csak kinevették. Nem tudta, melyik a jobb, de egyiket sem akarta. Tekepartnerei reagálásába pedig már bele sem mert gondolni!

Pierre, a francia szakács, nemcsak a francia, hanem minden valamirevaló európai nemzet legkiválóbb ételeit készítette mesterfokon. Dagadozott a büszkeségtől. Nem mindenkivel fordul elő, hogy földönkívüliek kíváncsiak a főztjére! Igyekezett a szokásosnál is jobban kitenni magáért, és meg is volt az eredménye: lám, tegnap este az addig oly higgadt Juki arra vetemedett, hogy lekent egy pofont Jakinak, mert az, amíg ő telefonált, felfalta mindkét adag Richelieu módra készült angol bélszínt.

 

* * *

 

Peter Fawcett lázasan készült a vacsorára. Sikerült rávennie Rosamundot, hogy tartson vele. Nem is volt olyan nehéz, mint várta. Nem szívesen gondolt arra, hogy ebben nagy szerepet játszott a vacsora színhelye, inkább arról győzködte magát, hogy saját személyének szól az érdem.

Méltóságteljes pincér vezette őket asztalukhoz, amely egy meghitt sarokban állt a táncparketten túl. Az étlap hosszas tanulmányozása után – Péterrel életében először fordult elő, hogy több időt szentelt az étlap bal oldali oszlopának, mint a jobb oldalinak – feladták a rendelést.

Már a desszertet is elfogyasztották, amikor asztaluknál ismét megjelent a szolgálatkész pincér.

– Kedves kisasszony – mosolygott Benny-Jaki –, megengedi, hogy néhány percre elraboljam a barátját? Csak a számlarendezésről van szó – tette hozzá, és már karon is ragadta Petert a szolgálati pihenő felé vonszolva.

Peter nem értette a dolgot, agya lázasan számolgatta rejtett pénztartalékait, remélte, hogy nem értette félre a meghívást.

A kis szobába érve, Benny-Jaki udvariasan hellyel kínálta, majd elmagyarázta neki, hogy csak némi bekukkantást szeretne kapni az agyába egy műszer segítségével, garantálja, hogy a vizsgálat nem fájdalmas, és semmilyen maradandó hatása nem lesz.

Peter váratlanul megnyugodott. Inkább az agya, mint a pénze, mivel ez utóbbiból – úgy vélte – méltánytalanul kevesebbje volt.

Tom-Juki elővette a rendelést, gondosan tanulmányozta, felírta jegyzetfüzetébe: „Április 16. Kórboncnok Dubarry módon készült borjúbordával.”, majd megkezdődött az adatmásolás. Ez alkalommal Jaki volt a vevő, az ő agyában még csak egy mosógépszerelő agyának képe tárolódott, Peter lesz a második. Juki egy huzalt vett elő, egyik végén három tappanccsal, a tappancsokat Peter fejére helyezte, másik végét pedig összekötötte Jaki „antennájával”. A másolás csak néhány percig tartott. Végezetül Juki lefényképezte Petert, immár elektródák nélkül. Búcsúzóul Peter barátságosan megveregette a hálálkodó „pincér” vállát, és elégedetten távozott.

 

Jaki és Juki a Kjei-i Táplálkozásdutományi Intézet munkatársai voltak. A kutatás, amelyben részt vettek, „A táplálkozás összefüggése a külsővel és a mentalitással” címet viselte. Kiindulópontjuk az volt, hogy bolygójukon, ahol kizárólag egy bizonyos algafajta szolgált táplálékul, minden ember egyformán nyugodt, kiegyensúlyozott. Nem ismerték az irigységet, a bosszút, a nagyravágyást Kötelességtudóan és egyhangúan éltek, külsőre is szinte teljesen egyformák voltak.

Viszont a Földön – csaknem 800 éve tudták – az emberek mindmind különböztek egymástól. A szokatlan sokoldalúságot a táplálkozással vélték összefüggésbe hozni. Ennek igazolására érkezett Jaki és Juki a Földre.

Nem kellett komoly tudományos munkát végezniük, szerepük csak adathordozásra terjedt ki. A tárolt információkat azután majd otthon, az igazi tudósok fogják kiértékelni.

 

A hetedik nap elteltével, szintén hajnali 3:15-kor, fájó szívvel vettek búcsút az étterem személyzetétől. Fejenként hat-hat agymásolatuk volt, köztük egy sztriptíztáncosnőé, egy rendszergazdáé és egy Nobel-díjas fizikusé.

Pierre-nek, a szakácsnak és a két pincérnek könnyes volt a szeme, de Jukinak is szokatlanul remegett az antennája. A szakács még csomagolt nekik egy-egy tekintélyes adag útravalót, amit hálás szívvel fogadtak.

A Megnyíló Ég legyen veletek! – kiáltották a földiek zsebkendőlobogtatás mellett.

Az űrhajó motorja beindult, a Föld rohamosan távolodni kezdett. Jaki nagyot sóhajtott, s ettől mellényzsebéből egy borjúbécsi landolt a műszerfalon.

– Hát te is? – kérdezte Juki, akinek az antennája eddigre már vitustáncot járt a korábban sohasem tapasztalt érzelmektől, és előhúzott nadrágja farzsebéből egy tiroli rétest.

 

A KÖTET ELŐZŐ NOVELLÁJA ELOLVASHATÓ ITT.

@ Ad Librum Kft. Minden jog fenntartva. A könyv nyomtatott változata megvásárolható a kiadó könyvesboltjában.