Hogy mentsük meg az elakadt regényünket? – 2. rész
Néha a legapróbb ötletek is új szikrát gyújthatnak, ha úgy érezzük, hogy kifogyott a szufla, és kátyúba került a regényünk. Múltkori posztunkban már ajánlottunk 11 módszert arra, hogy miként mozdíthatjuk ki alkotásunkat a holtpontról, amikor elakadni látszanak a dolgok. Íme 10 újabb tipp, amelyek segíthetnek abban, hogy végül ne a lomtárban végezze a rengeteg órát és napot felemésztő munkánk:
* * *
1. Vázoljuk fel a hőseink előéletét!
Mindenkinek van valamilyen múltja (jó esetben már a regényírás kezdete előtt végiggondoltuk, melyik főbb karakterünk kicsoda, honnan jött, miben jó, stb.), és egy elakadás jó lehetőség arra, hogy a hősök előéletének felvillantásával hozzunk életet a műbe. Akár flashback-szerű kisebb jelenetekkel egészítjük ki a sztorit, akár párbeszédekbe csempészünk bele utalásokat a múltra.
2. Teremtsünk feszültséget és bonyodalmat egy alkuval!
Mondjuk úgy, hogy az egyik figura akar valamit, ami egy másik szereplőnek van, amit utóbbi csak egy alku keretében hajlandó átadni. Minél magasabb a tét, annál jobban felcsigázza ez a szál az olvasókat.
3. Tegyük izgalmasabbá a karaktereket!
El tudunk képzelni egy olyan idegsebész professzort, aki szénné van tetoválva? Bizony nem nagyon. Ha viszont lenne ilyen orvos, az bizonyára igencsak titokzatos és különösen izgalmas személyiség lenne. Alkossunk hát olyan hősöket, akiknek a személyiségük és a külsejük nem passzol egymáshoz a szokásos elvárások szerint. Meg fogjuk látni, mennyi minden kérdést, lehetőséget felvetnek…
4. Vigyünk érzelmeket a történetbe azáltal, hogy „megölünk” valakit a regényben!
Vannak, akiknek nehezére esik az ilyesmi, pedig a halál az élet velejárója. Tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, ami mindenkivel meg fog történni. Amúgy pedig egy szereplő halála szinte kötelező akkor, ha a hősök állandóan halálveszélyben kénytelenek cselekedni.
5. Tegyünk be elterelő elemeket (red herring) a sztoriba!
Az ilyesmi nagyon szórakoztatóan csapja be az olvasókat. Mondjuk a csinos, fiatal hősnő belezúg a sármos orvosba, akiről azonban egyszer csak kiderül, hogy valójában nagymenő szélhámos. Az efféle fogás jól működhet akár krimiben, akár fantasykben.
6. Hagyjuk, hogy a szereplőket alakítsák az átéltek!
A lényeg, hogy a történet során a hősök olyan fontos, jelentőségteljes dolgokat éljenek át, amelyek elég hangsúlyosak ahhoz, hogy megváltoztassák őket. Az a jó, ha a karakterek a regény végére valami miatt meg tudják változtatni a viselkedésüket, új életszemléletet alakítanak ki, vagy bármilyen más módon alakulnak át ahhoz képest, ahogyan az olvasók az első oldalakon megismerték őket.
7. A meghökkentő fordulatokat fűszerezzük iróniával, mert ez elgondolkodtatja az olvasókat!
Olyan fordulatokra gondolhatunk, mint például: egy ateista váratlanul átél egy valóságos csodát. Vagy, hogy egy menekülő embert azért kapnak el, mert megmenti valakinek az életét. De az is elég fanyar fordulat, amikor egy tűzoltóság ég porrá.
8. Turbózzuk kicsit fel a regény nyelvezetét!
Elképzelhető, hogy az olvasók jó része a sztoriért falja a könyvünket, de azért nekik is feltűnik, ha kevéssé igényes fordulatokkal, ismétlődésekkel, közhelyekkel van tele a szöveg. Olvassunk egy kicsit más irodalmat, merítsünk a klasszikusoktól, bővítsük írói szótárunkat, hogy ízesebb, az egyes szereplőkre jellemzőbb, színes stílusban írhassunk.
9. A jó fiúk rossz dolgokat csinálnak, a rosszak pedig jól viselkednek.
Néha tényleg vannak teljesen fekete-fehér karakterek, de azért legyünk őszinték: az emberek többségében keverednek a jó és rossz tulajdonságok. Formáljuk hát ilyenné a hőseinket is! Derüljön ki, hogy a hősünk múltjában bizony vannak takargatandó események. A negatív hős pedig miért ne tehetne valami jót is olykor?
10. Tágítsuk a horizontot!
Ne ragadjunk le a regény fő témájánál, hanem csempésszünk be más szálakat is. Ha nem bonyolódunk túlságosan bele, ez általában színesebbé, izgalmasabbá, komplexebbé teszi a szöveget. Azért, mert egy gyilkosság felderítéséről szól a regény, a főhős reménytelenül szerelembe eshet valakibe. De egy alapvetően romantikus történetben is előfordulhatnak misztikus csavarok meglepetések. A lényeg, hogy ne ragadjunk le túlságosan a regény műfajánál, ne ragaszkodjunk mereven a határokhoz. A változatosság ugyanis ebben is gyönyörködtet.
Borítókép: Martin Sattler / Unsplash.com