Hogyan építsünk olvasóközönséget – 5 lépésben?

Akár magánkiadásban, akár kisebb-nagyobb kiadónál jelentetjük meg a könyvünket, mindenképpen szembesülünk majd azzal, hogy valamit tennünk kell az olvasóközönségünk eléréséért, bővítéséért. Meg fogunk lepődni, hogy a kiadók, amelyeknél jelentkezünk a kézirattal, az első három kérdés között fogják feltenni nekünk: „Mit tett már és mit fog tenni az olvasóközönsége megszólításáért?” Ez alól legfeljebb a bestseller-szerzők mentesülnek, de valahogy ők is eljutottak odáig. A kiadók tudják ugyanis a legjobban, hogy hiú ábránd, hogy az olvasók tódulni fognak a könyvesboltokba és egymás kezéből kapkodják majd ki a könyvünk példányait. Főleg nem egy elsőkönyves szerzőét. Szóval, jobb, ha időben felkészülünk arra, hogy a regényírás mellett közönségszervezőként is meg kell mutatni, mit tudunk. Ezen a sokak számára  idegen terepen ad segítséget ezúttal Könyv Guru.

* * *

Kezdjük kicsiben, helyben!

A legegyszerűbb, ha helyi szinten keresünk kapcsolatokat, ismertetjük meg magunkat. A városi (vagy kerületi) lapoknak, médiának küldjünk sajtóanyagot a könyvünkről. Látogassunk el a városi, közeli könyvesboltokba, és kössünk ismeretségeket, vegyünk részt a helyi könyves eseményeken (író-olvasó találkozók, fesztiválok, stb.). Minél jobban ismernek bennünket, annál könnyebb lesz olvasókat találni.

Semmi sem tehet jobbat a könyvünknek, mint ha a könyvesboltok alkalmazottai beszélnek róla/rólunk, úgyhogy tessék csak megbarátkozni az eladókkal. Egyes témák esetében érdemes lehet a helyi iskolákat, egyetemeket is felkeresni, esetleg egy előadást leszervezni. Ne riadjunk vissza a szokatlan marketinges módszerektől: járjunk kávézókba beszélgetni, hagyjunk ott szóróanyagot a könyvünkről, de akár az autónk kalaptartójába is kitehetjük a reklámanyagot, hadd lássák parkolás közben.

Ne csak az eladásra koncentráljunk!

A marketinges szakma ma már egyetért abban, hogy az eladás minden erővel való erőltetése helyett sokszor többet érhet a potenciális közönséggel való kapcsolatok építése. Ez hatványozottan igaz az írókra. Még ha a kezdeti hatása nagyon kicsinek is tűnik, nagyon is megéri energiákat fektetni a hosszú távú, elkötelezett közönség szervezésébe. Eközben persze nem kell teljesen elfeledkezni a forgalmazásról sem, de nagyon fontos, hogy a közönség megtudja, kik is vagyunk, mi az érdeklődési körünk, stb. Ne hanyagoljuk ezt akkor sem, ha visszahúzódóbbak lennének, mert nem feltétlenül kell a magánéletünk apró titkait kiteregetni. Az olvasók sokszor annak is örülnek, hogy éppen mit gondolunk más könyvekről, filmekről. A lényeg, hogy bármit is írunk, minél többször próbáljuk kötni a könyvünk témájához. Ha például a norvég fjordoknál játszódik a regényünk, akkor megoszthatunk a földrajzi kutatás során összegyűjtött ismereteket.

Az internet számtalan bejáratott lehetőséget kínál az olvasók elérésére:

• A Facebookon vagy a Twitteren gyorsan lehet tömör információkat megosztani a születő regényről vagy önmagunkról, könnyen beszédbe elegyedhetünk olvasókkal, más írókkal, követhetjük a megjelenés stációit. (Itt írtunk a Facebook-oldal létrehozásáról, itt pedig a működtetéséről, itt pedig, hogy milyen jellegű Facebook-profilt készítsünk.)
• Az írói blogok másféleképpen foghatják meg az olvasót, mert hosszabb lélegzetvételű írások is felkerülhetnek rá, illetve bővebben kifejthetjük a gondolatainkat egy-egy témáról. (Itt írtunk arról, hogyan tervezzünk írói blogposztokat.) Remek alkalom lehet a blogírás arra is, hogy vendégposztokkal jelenjünk meg befolyásos könyves bloggerek oldalain. De vajon tudjuk már, kik azok, akik a mi témáinkkal foglalkoznak?
• Készítsünk önálló írói honlapot, mert itt a bloggal ellentétben sokkal többféle információt adhatunk meg magunkról, jobban tudjuk terelni a látogatókat egy-egy, általunk fontosnak tartott téma felé, és könnyebben megtalálható mindaz, ami érdekelheti őket velünk kapcsolatban. (Itt írtunk az írói honlap készítéséről, itt pedig arról, hogy miért is kell saját írói honlap.)
• Kereshetünk témába vágó fórumokat is, hogy bekapcsolódjunk a beszélgetésekbe. Ne feledjük azonban, hogy ezek a helyzetek nem a könyvünk eladásáról szólnak, hanem a kapcsolatépítésről, ami hosszabb távon fog megtérülni. Úgyhogy igyekezzünk visszafogni magunkat a könyvünk promotálása ügyében.

Kicsiben kezdjük, de nagyban gondolkodjunk!

Nem szabad elfelejteni, hogy a helyi kapcsolatok és a szakmai közösségek csak a kezdet, ott csak megalapozzuk a közönségünket. Ha ugyanis megmaradunk szakmai körökben, könnyen belterjesség válhatunk. Típushiba, hogy az írók remekül elvannak írótársaikkal, és elhanyagolják a kapcsolatokat a „laikus” olvasókkal. Való igaz, hogy ezzel sokkal több a munka, de a közönségünk létszámának a növeléséhez elengedhetetlen kilépni a kényelmes kis köreinkből. Sok olyan szerző van, akinek a kis visszhangot kiváltó könyve sokkal nagyobb pályát is befuthatott volna, ha több energiát fektet be az olvasók bevonásába.

A kisebb műfajokban kezdjünk építkezni!

Kezdetnek írjunk novellákat, vagy akár a témánkhoz kötődő, nem fikciós jellegű írásokat. A fantasy, horror- vagy a tudományos fantasztikus műfajban amúgy is nagy keletje van a rövidebb lélegzetvételű írásoknak. Ezeken keresztül – azon túl, hogy gyakoroljuk az írást – könnyen utat találhatunk potenciális közönségünkhöz. Mire a regény elkészül, addigra olvasók százai várhatják már izgatottan, milyen történettel állunk elő.

Az is igaz, hogy a novellák, rövidebb írói műfajok nem mindenkinek az erősségei, arról nem is beszélve, hogy vannak olyan regényműfajok, mint például a romantikus történetek, amelyek esetében nem annyira kelendők a rövid sztorik. Ezért írhatunk rendszeresen akár magazinokba is, amelyek valamiképpen kötődnek a regényünk témájához (ez lehet kertészeti vagy történelmi is). Ne felejtsük el sosem a szerzőt bemutató rövid életrajzban megemlíteni készülő könyvünket.

Készítsünk hosszú távú stratégiát!

Sok író váltogatja a műfajokat, akár regények szintjén is, de ezzel elfecsérelheti az energiáit. Ne féljünk hosszabb távú (öt-, tízéves) terveket készíteni, és tudatosan haladni előre a célunk felé. Éppen ezért nem árt figyelni a következő két dologra:

• Általában ugyanabban a témában írjuk a regényeinket – legalábbis ugyanazon a néven. Ha más műfajba kirándulunk, válasszunk másik (írói) nevet. Elég zavaró lehet ugyanis az olvasónak, aki már megszerette a kemény kriminket, hogy következőleg egy erotikus románcot olvas tőlünk. Az sem baj persze, hogy ha az olvasók ismerik ezeket az álneveinket, mert amúgy meg lehet, hogy érdekli őket egyéb munkásságunk is. Így tesz például az egyik legtermékenyebb magyar író, Nemere István is, aki például a honlapja bevallása szerint több, mint 45 álnevet használ különféle műveihez, és könyvei felét ezeken írta.
• Tervezzünk regényeinket rendszeres megjelenéssel. Nem vagyunk (még) olyan nagy írók, akik megengedhetik maguknak, hogy életükben csak egy remekművet írjanak, mint Oscar Wilde vagy Salinger (az egykönyves írókról itt írtunk). Évi egy könyv általában megfelelő tempó lehet, de van, akiből kijön 2-3 regény is évente. Ez persze veszélyes is lehet, mert nem feltétlenül szerencsés túlterhelni az olvasókat. Más kérdés, hogy mindez nagyban függ az aktuális műfajtól, mert például szépirodalmi műveknek a megírása is általában hosszabb időt kíván, de romantikus történeteket sokszor jóval gyorsabban is össze lehet rakni.

* * *

A lényeg tehát összefoglalva, hogy mindenekelőtt készítsünk tervet, hogyan képzeljük az írói karrierünket, majd először kicsiben, helyben találjuk meg a történeteink iránt érdeklődőket, építsünk kapcsolatokat, majd erre az alapra építkezve haladjunk előre a kitűzött céljaink felé.

Borítókép: Josh Felise / Unsplash.com