Krisz ötletei / 5+2 tipp írói blogposzt tervezéséhez
Beszéltünk már róla, miért fontos, hogy legyen az írónak weboldala, és adtunk is néhány ötletet a létrehozásához. Arról azonban még nem volt szó, milyen témákról írjunk a blogon, pedig fontos kérdés, mert sok író számára rémisztő abba belegondolni, hogy neki hetente, de legalább kéthetente elő kellene állnia valami cikkel.
Nos, nézzük, miről szólhat a blogbejegyzés!
- Részlet az egyik műből
A legkézenfekvőbb poszt egy vers, novella vagy egy hosszabb műből származó részlet. Ez lehet friss írás, de választhatunk a régebbiekből is. Arra figyeljünk, hogy ne tegyünk ki a honlapra olyan verset, amit szeretnénk irodalmi folyóiratnak küldeni, mert őket az úgynevezett másodközlés nem érdekli. A korábban már megjelent műveknél érdemes a posztot marketingcélra is felhasználni, azaz a végébe odabiggyeszteni egy linket, ahol az adott kötet megvásárolható.
- Képek
Ha olyan fotót vagy illusztrációt találunk, amely pontosan visszaadja egy novellánk, versünk hangulatát, esetleg a főszereplőt vagy a helyszínt ábrázolja, akkor ez a kép (esetleg egyszerre több kép) is lehet egy blogposzt. Képek posztolásánál figyeljünk arra, hogy jogtiszta képet használjunk, illetve tüntessük fel a forrást.
- Az írásról
Minden írót más ihlet meg. Számoljunk be róla, hogyan dolgozunk! Honnan jönnek az ötleteink, min dolgozunk éppen és miért?
Mit gondolunk a tervezett írásról, az ihletről, a mindennapi írásról, vagy arról a jelenségről, amikor az író képtelen egy sort is leírni? Ha írástechnikai cikket olvastunk valahol, leírhatjuk, mi ezt hogyan valósítjuk meg. Például használjuk a hópihe módszert? Miért és hogyan?
Írhatunk az írói módszerünkről is – akár többször is, mert ez időnként változik, ahogy az élethelyzetünk vagy életkörülményeink. Reggel vagy este? Teát kortyolgatva? Milyen vázlatot írunk? Van-e napi cél? Mi jelent motivációt? Kivel olvastatjuk el a művet, és részben vagy egészben? Minden ilyesmi érdekli az olvasót, mert az írás a legtöbb olvasó számára még mindig varázslat.
- Könyvajánló
Ha olyan könyvet olvastunk, ami a mi olvasóinknak tetszene, írjunk róla. Ne féljünk ezektől az ajánlásoktól, ugyanis aki rendszeresen követi a blogunkat, valószínűleg nem évi egy könyvet olvas, hanem többet, és szimpatikusnak fogja találni, ha nemcsak a saját könyvünket akarjuk vele lépten-nyomon megvetetni, hanem mutatjuk, hogy mi általában ajánlunk könyveket, többek közt a sajátunkat is.
Fontos, hogy megfelelő hangnemű ajánlót írjunk. Ha egy könyv nem tetszett, vagy ne értékeljük egyáltalán, vagy emeljünk ki benne érdekességeket, és mondjuk inkább azt: ez nem nekem való, de fiatalabbaknak/fiúknak stb. szerintem tetszene. Ha ugyanis a kritikánk negatív és lehúzó, az könnyen nyújthat olyan érzetet, hogy irigyek vagyunk a másik szerzőre.
Azt is javaslom, hogy ne az író technikáját boncolgassuk, tehát ne írói, hanem olvasói szemmel tekintsünk a műre. A gördülékenységet, izgalmat, az érdekes szereplőket keressük, ne a technikai hibákra mutassunk rá.
- Könyves kalandok
Számoljunk be róla, merre járunk! Könyvbemutatón voltunk? Másik íróval kávéztunk? Könyvfesztiválra, könyvhétre látogattunk? Az is megér egy cikket, ha egyszerűen csak egy könyvesboltba néztünk be, írhatunk róla, hogy melyik könyv keltette fel az érdeklődésünket és miért. Ha megjelent velünk egy interjú, erről is írhatunk egy rövid posztot.
- És miről ne írjunk?
A blogon kerüljük a személyes posztokat. Az olvasót ugyan érdekli a magánéletünk, de ezeket a történeteket inkább tartsuk meg a barátainknak. A „megfázott a gyerek”, „vakbélműtétem volt” típusú posztok nem írói honlapra valók.
Szintén kerüljük az ellenségeskedést. Egy másik íróval, bloggerrel, kiadóval stb. kapcsolatos kirohanásunkat, negatív véleményünket jobb szóban megosztani másokkal, az olvasók felé mutassunk barátságos arcot.
- Hogyan kezeljük a hozzászólásokat?
Előbb-utóbb eljön az idő, hogy kötözködő, személyes kommentek jelennek meg a posztok alatt. Én nem értek egyet azzal, hogy a rossz reklám is reklám. Ha valaki nyomdafestéket nem tűrő stílusban, kioktatón jellemzi például a feltöltött novellát, azt a hozzászólást ne hagyjuk jóvá, vagy töröljük. Aki vitát szítana, annak a hozzászólására ne válaszoljunk. Gondoljunk arra a szállóigére, miszerint buta emberekkel nem érdemes vitatkozni, mert lehúznak a saját szintjükre, és ott a profizmusukkal a földbe döngölnek.
Ha jogos kritikát fogalmaz meg egy hozzászóló, azt nyugodtan ismerjük el, és javítsuk a cikket, művet. Ha viszont nem értünk vele egyet, akkor megteszi egy „köszönöm az észrevételt” válasz is.
A kérdésekre mindenképpen válaszoljunk, és ha valaki dicsérő szavakat hagy a poszt alatt, ezeket köszönjük meg, de nem kell minden kommentre reagálni.
Blogoljunk bátran, kísérletezzünk témákkal, és mindig figyeljünk oda a helyesírásra!