Tucatnyi tipp, hogy a hétköznapokban is íróként gondolkodjunk

Inspirációt mindenütt találhatunk, ezért hordjunk magunkkal jegyzetfüzetet! Victor Hugo, a francia romantikus író- és költőóriás buzdította így azokat, akik írni szeretnének. Ez is egy a sok módszer közül, amellyel javíthatjuk a hatékonyságunkat, de a lényeg nem is a technikákon van, hanem azon, hogy ha igazán írók akarunk lenni, akkor át kell alakítani a gondolkodásmódunkat, a látásmódunkat. Lehet ugyanis gyakorolgatni a párbeszédírást, a karakterformálást vagy épp a hatásos fejezetkezdéseket, ám igazán csak akkor fog jól menni a munka, ha hétköznapi mentalitásunkban is átállunk „írói üzemmódba”. Az alábbi ötletek ezt a szemlélelet segítenek kialakítani.

* * *

0. Ez még nem is az első, hanem az előtti tanács vagy inkább feltétel: ne nézegessük/nyomogassuk/simogassuk állandóan a telefonunkat!

Sajnos manapság muszáj erre figyelmeztetni, hiszen minden nyugodt, kreatív gondolkodás akkor kezdődhet, ha sikerül leszoknunk (tisztelet a kivételnek) erről az egyre nyomasztóbb szokásról.

1. Nyissuk ki a szemünket!

Mert, ahogy Victor Hugo is mondta, az inspiráció bárhol lehet. Az írói látásmód lényege, hogy megtanuljuk „leírni”, ami valóban ott van, nem pedig csak hisszük, hogy ott van. Figyeljünk a színekre, árnyékokra, árnyalatokra. A múló időre. Az évszakokra.

2. Használjuk egyéb érzékszerveinket is!

A szemünkön kívül vannak más érzékszerveink is, amelyeket sokszor méltatlanul háttérbe szorítunk, pedig használatuk révén felbecsülhetetlenül értékes információkhoz juthat egy író. Hallás, ízlelés, tapintás, szaglás… Ebben a posztunkban írtunk bővebben arról, hogy lehet az érzékszerveket az írás szolgálatába állítani.

3. Figyeljük meg alaposan az embereket!

• nézzük meg a külsejüket,
• tanulmányozzuk a testbeszédüket,
• készítsünk jegyzeteket jellegzetes mozdulataikról, tikkjeikről, szokásaikról,
• nézzük meg alaposan a ruházatukat, ékszereiket,
• figyeljük meg, hogyan érintenek meg tárgyakat, embereket.

4. Hallgassuk meg az embereket – mert ez fog segíteni minket a párbeszédírásban!

• hogyan beszélnek,
• van-e akcentusuk, jellegzetes szóhasználatuk,
• beszédjük harmonizál-e a tetteikkel,
• jegyzeteljük le érdekes, jellemző szavaikat,
• figyeljük meg, mit akarnak igazából mondani (vagy elhallgatni),
• ők vajon mennyire figyelnek másokra.

5. Mitől érzik kényelmetlenül magukat az emberek?

Gondoljunk végig 10 kifejezetten rossz dolgot, ami az emberekkel történhet, és képzeljük el, hogy küzdenek meg ezekkel a helyzetekkel. Ez azért hasznos, mert senki sem szeret unalmas sztorikat olvasni, sokkal inkább olyanokat, amelyekben a szereplőknek izgalmas, veszélyes szituációkat kell megoldaniuk. Ha jól csináljuk ezt a feladatot, könnyebben fogunk tudni regénybeli konfliktusokat is bonyolítani.

6. Tegyünk fel kérdéseket!

Arról, hogy ki honnan jött, mit csinál, mi a neve, mi a célja. Mi lesz belőlük, ha folytatják, amit csinálnak? Mik az igazi szándékaik? Mitől félnek? Mi motiválja igazán őket? stb. Ha így figyelünk az emberekre, sokkal jobban fog menni a karakterek felépítése is. Ebben a posztunkban alaposan foglalkoztunk a karakterépítés fortélyaival.

7. Ügyeljünk a mintázatokra, jelekre, szimbólumokra!

A viselkedések mintázatainak felismeréséhez kell egy kis gyakorlat, de nagyon sokat segít aztán, hogy összetettebb történeteket tudjunk írni. Akárcsak a figyelmeztető jelek, a jelentőségteli szimbólumok felismerése által. Milyen cselekvések ismétlődnek egy-egy ember hétköznapjaiban? Mire utalnak és hosszú távon hova vezethetnek ezek? Milyen előjelei voltak egy nagyobb baj bekövetkeztének?

8. Képzeljünk el hétköznapi jeleneteket különféle nézőpontokból!

Válasszunk ki egy többé-kevésbé érdekes szituációt a napunkból. Képzeljük el, hogyan láthatják ezt más emberek. Más korú, más élethelyzetű, más foglalkozású nagyon is eltérően láthatják ugyanazt a cselekménysort. Ez a gyakorlat segít, hogy egy regényben is többféleképpen tudjunk értelmezni történéseket, könnyebben mutassuk be ugyanannak az éremnek több oldalát. Nem utolsósorban, leírva, akár stílusgyakorlatnak is jó.

9. Kérdezzük meg: mi lett volna, ha…?

Mulatságos, de nagyon tanulságos gyakorlat ez. Tegyük fel magunknak a kérdést egy-egy helyzetet látva: mi lett volna, ha… a főhős másképp cselekszik, vagy valamilyen eleme a környezetnek másképp lett volna. Képzeljünk el ugyanazt a történetet minél több szereplővel, minél többféle kimenettel, minél eltérőbb körülményekkel.

10. Csináljunk jelenetet egy hétköznapi szituációból!

A regény alapkövei a jelenetek. Valamelyik szereplőnk irányítja őket a saját szándékai, lehetőségei szerint. Eközben nehézségekkel találkozik, amelyeket hol sikerül legyőzni, hol elbukik a harcban. Ha látunk egy érdekes szituációt, próbáljuk meg – akár írásban, akár fejben – fikcióvá alakítani, mintha a regényünk egy jelenete lenne.

11. Figyeljünk a címekre!

Mármint arra, hogy bármiből meríthetünk ötletet egy jó könyvcímre. Ezért figyeljük az érdekes szavakat, fura utcaneveket, vicces kiszólásokat! Jegyezzük le ezeket, és néha olvassuk vissza, mert az ilyenekből később alkalomadtán frappáns könyvcímet kreálhatunk.

12. Keressük a hősöket!

Ne feledjük, hogy bárki, akit látunk az utcán vagy máshol, a saját életének a hőse. De vajon mi az ő útja, céljai? Milyen motivációi vannak? Milyen nehézségekkel kell megküzdenie? Kik a segítői és az ellenfelei?

Borítókép: Alfred Aloushy / Unsplash.com