5 egyszerű lépés, hogy hasznos vázlatot készíthessünk a könyvünkhöz

Régóta két táborra oszlanak azok, akik könyvet írnak: az egyik csoportba tartoznak, akik fontosnak tartják, hogy előzetesen megtervezzék a cselekményt, míg a másik szemlélet képviselői szeretnek spontán módon alkotni. Könyv Guru szerzői sem kivételek ez alól, az interjúkban mindkét oldal képviselői feltűnnek. Legutóbb Pap Endre az akkurátus tervezés híveként nyilatkozott meg, míg Gőri Gergely Attila a vázlatnélküli regényírás mellett tört lándzsát. Nem feladatunk eldönteni, hogy kinek van igaza, alighanem mindenkinek, hiszen inkább írói módszerek és habitusok kérdése ez. De ha valaki fontosnak tartja a vázlatkészítést, akkor adunk néhány ötletet, hogyan készíthet jól működő vezérfonalat, aki pedig kételkedik ennek hasznosságában, azzal pedig ismertetünk néhány szempontot, amiket e kérdésben érdemes lehet megfontolni.

Mi a regényvázlat?

Alapvetően egy olyan dokumentum, ami a készülő regényhez/ről tartalmaz információkat – a cselekményről, a szereplőkről, a jelenetekről stb. Elég tágan lehet értelmezni, tehát lehet egyetlen oldalnyi összefoglaló, de egy vaskosabb összeállítás is, diagramokkal, nyilakkal, konkrét szövegrészletekkel, cédulákkal, akár falra rögzíthető formában.

És miért jó, ha van?

Hozzáértők különösen kezdő íróknak tanácsolják a vázlatkészítést. Elsősorban azért, mert segít áttekinteni a „nagy egészt”, vagyis nem vesznek el (legalább az elején) a részletekben. Tudják, honnan hová tart a cselekmény, és milyen „állomásokon” keresztül juthatnak el a végkifejlethez. Másrészt segít mederben tartani a történetvezetést, hiszen újra és újra vissza lehet nézni, hogy milyen irányba kell haladni. Gyakran előfordul uyanis, hogy egy eseménysor vagy párbeszéd spontán írása közben akaratlanul is új irányba fordul a sztori. És bár ezek az ösztönös fordulatok kreatív szempontból hasznosak lehetnek, de behozhatnak teljesen felesleges szálakat is, nehezítve a történetmesélést. Harmadrészt segít abban is egy jó vázlat, hogy a szereplők jellemábrázolása koherens legyen, és például a megfelelő időben és helyen derüljön ki róluk, aminek ki kell derülnie. Nem utolsósorban pedig egy feszes vázlat segít átvészelni azokat az időszakokat, amikor nehezen megy az írás (írói blokk), hiszen van kapaszkodó, tudjuk, honnan kell folytatni, hová kell aznap eljutni.

3 kulcskérdés

Amellett, hogy felsorolja a szereplőket és röviden összefoglalja a cselekmény főbb pontjait, a vázlat általános iránymutatásként is működik a tekintetben, hogy merre megy a történet, mik a főbb konfliktusok és feszültségek. Hogy mindezek benne legyenek a vázlatban, a szerzőknek fel kell tenniük maguknak ezeket a kérdéseket:

• Mi a történet fő kérdése? Az erre vonatkozó ígéretet a végére be kell váltani.
• Milyen időkeret áll a hősök rendelkezésére? Milyen kényszereket jelent ez rájuk nézve?
• Mi a tét a regény főhőse számára? A történet előrehaladtával valóban egyre nagyobb nyomás nehezedik a főszereplőkre?

1. Mi a kiindulópont?

A vázlat első lépése ennek tisztázása. Mi az alapszituáció, mire épül a történet, milyen konfliktust kell megoldani. Ha ez sikerült, akkor jöhetnek a segítő kérdések:

• Ki a főhős?
• Milyen problémát kell megoldania?
• Hogyan fogja ez a feladat átformálni a jellemét (külsejét, gondolkodását stb.)?
• Mi akar a főhős, és hogyan tudja ezt elérni?
• Mi az az ellentétes erő (személy), ami megpróbálja őt ebben megakadályozni?
• Mi a regény központi konfliktusa?
• Mi a fő üzenete (tanulsága)?

Ha mindez megvan, máris írhatunk egy rövid, egy bekezdéses összefoglalót a tartalomról.

2. A körülmények meghatározása

Ebben a fázisban kell eldönteni, milyen közegben és időszakban játszódik a regényünk cselekménye. Ez azért is nagyon fontos, hogy az olvasók minél jobban bele tudják majd magukat élni a történetbe. Sok mindentől függhet, hol és mikor játszódik a regény, de akármi is legyen a döntésünk, igyekezni kell minél több kutatást végezni annak érdekében, hogy hiteles legyen a kiválasztott közeg. Ha például ma is létező helyszínekről van szó, készíthetünk fotókat, leírásokat, vagy gyűjthetünk tárgyakat, amelyek onnan származnak. Ha fikciós a világunk, akkor mozgassuk meg a fantáziánkat, hogyan képzelhetjük el a részleteket, de akár olvashatunk hasonló korban játszódó történeteket. A lényeg, hogy minél több információt szedjünk össze, hiszen csak így írhatunk olyan regényt, amibe az olvasó bele tudja élni magát, érezni, ízlelni, hallani tudja a rezdüléseit.

3. Térképezzük fel a szereplőket

Hasonlóképpen kell összegyűjteni a hőseinket is, hogy minél hitelesebbek legyenek. Szedjünk róluk is össze mindél több információt, képzeljük el, hogy be kell mutatnunk őket a barátainknak. Milyen a külsejük, milyen a gondolkodásuk, mi a céljuk a regény során? Hogyan viszonyulnak a regény fő cselekményéhez? Építsük fel a háttértörténetüket, tudjuk, hogy miért kerültek be a történetbe, és hogyan fejlődnek majd menet közben. Összeállíthatunk egy részletes kérdőívet is, amelynek segítségével rákérdezünk a legfontosabb tulajdonságaikra, mozgatórugóikra, és ez alapján rajzolódik ki számunkra a karakterük.

4. Építsük fel a cselekményt

Most érkezett csak el az ideje annak, hogy belekezdjünk abba, amit sokan a valódi vázlatnak gondolnak: a cselekmény megszerkesztésébe. Ilyenkor elég csupán egy-egy történést megadni, de ha tudjuk például, hogy hol zajlik ez, ki vesz részt benne, esetleg, hogy miképpen befolyásolja a nagy cselekmény egészét, akkor érdemes ezeket is már ekkor hozzátenni. Tulajdonképpen a klasszikus bevezetés, tárgyalás, befejezés formában lehet elkészíteni a történetvázlatot, azt figyelembe véve, hogy sokszor könnyebb az elejét és a végét megadni egy folyamatnak, míg a „közepe” kicsit problematikusabb lehet, hiszen annyi minden történik a két vég(let) között. Ha más nem jut eszünkbe, rövid, tömör mondatokban fogalmazzuk meg, amit ebben a pillanatban tudunk arról, hogy jut el a hős az elejétől a végéig, és ezekből a kis morzsákból ki fog alakulni, hogy nagyjából milyen főbb állomások tartoznak a „tárgyalás” részébe a regényünknek.

5. Jöhetnek a jelenetek

Ha idáig eljutottunk, máris könnyebb lesz elképzelni, milyen jelenetek kerülhetnek a könyvünkbe. Ami beugrik ezen a ponton, nyugodtan jegyezzük le, illesszük be a vázlatba. Ha rögtön több részlet villan be, ne féljünk akár hosszasabban is leírni őket (résztvevők, helyszín, párbeszéd, történés, körülmények stb.), de akkor se ijedjünk meg, ha még nem túl sok minden ugrik be róla, vagy ha elsőre nem különösebb értelmes (vagy a regénybe illeszkedő) az, ami eszünkbe jut. Ezek később majd a helyükre billennek, akár úgy, hogy kicsit átírjuk őket, akár új ötleteket adnak a cselekmény vezetéséhez, akár úgy, hogy kihagyjuk a haszontalannak tűnő elgondolásokat. Ha készen vagyunk, nekiülhetünk a kéziratnak, és időről-időre visszatérhetünk majd a vázlathoz, hogy egy kicsit nagyobb távlatban tekintsünk a munkánkra. A legfontosabb azonban, hogy mindvégig tisztában legyünk vele, hogy a vázlat csak egy vázlat, amitől írói szabadságunkban áll eltérni, sőt javítani rajta, hiszen annyi jó ötlet juthat még eszünkben menet közben. Viszont rengeteget segíthet is, hogy fegyelmezettek maradjunk, ne kalandozzunk el, és biztos kézzel vezessük főhőseinket a végkifejletig.

Borítókép: Arno Senoner / Unsplash.com

(via masterclass.com)