Kell-e profi szerkesztő, ha béta már olvasta a regényünket?

Nagyon hasznos lehet “megfuttatni” a regényünket kiadás előtt, és erre a legjobb módszer, ha találunk tesztolvasókat – írtunk erről minapi posztunkban. Az úgynevezett bétáknak azonban megvan a helyük a kiadási folyamatban, és nem szabad összekeverni őket a kiadói (vagy szabadúszó) szerkesztőkkel. Bár részben hasonló a feladatuk, más a szerepük, és mást is várhatunk tőlük. Ezúttal nézzük meg, miben tér el a kétféle “külső szem” szerepe.

Profi értékelőt szeretnél? Kattints, hogy szakember értékelje a kéziratodat!

1. Profi kritika

Valljuk meg őszintén: sem a profi, sem az amatőr kritika nem esik jól. Ki szeretne ilyet hallani a saját művéről? Ha azonban fontos számunkra, hogy minél kiérleltebb mű kerüljön a nevünkkel az olvasók elé, akkor mindenképpen érdemes kiadás előtt véleményeztetni. Míg azonban egy bétaolvasó mindig is – a szó jó értelmében – “egy olvasó” marad, és a véleménye is inkább egy szempontot képvisel, addig egy szerkesztő jóval sokrétűbb iránymutatást adhat a regényünkhöz. Könnyen lehet, hogy a tesztolvasónak csak a saját ízlése szerinti hibák (vagy pozitívumok) tűnnek fel, míg egy szerkesztő mind szakmai, mind befogadói oldalról átfogóbban képes kontextusba helyezni a szövegünket. Egy bétaolvasó kritikáját mindenesetre könnyebben tekinthetjük egy – akár szélsőséges – véleménynek, mint egy szerkesztőét.

2. Nincs szívesség

Egy önkéntes olvasótól végső soron mindig szívességet kérünk. Ennek pedig vannak határai. Nem lehet pédául olyan könnyen határidőket megszabni (és számon kérni). Nem lehet olyan sok mindennel megterhelni a kérést (mondjuk, hogy az ellentmondások és az unalmas részek mellett figyeljen a központozásra is). Nem lehet komplex értékelést kérni, legfeljebb bízni lehet abban, hogy jó érzékkel emeli ki, és viszonylag pontosan fogalmazza meg a problémás helyeket. Ráadásul mindezt sok esetben viszonozni is kell (neki vagy másnak), hiszen az önkéntesség azért nem jelentheti azt, hogy teljesen ingyenmunkát várunk el valakitől.

Ezzel szemben egy szerkesztő munkája nincs ingyen, viszont cserébe sok mindent elvárhatunk. Például a határidők betartását, adott esetben akár extragyors munkát, a komplex szemléletet. Megállapodás kérdése, de lehet kérni, hogy csak “mondatszinten” nézze át a szöveget (központozás, stílus, ellentmondások stb.), vagy akár fejlessze is azt, például egy első változat esetében a történetív vagy a szereplők vonatkozásában javasoljon (akár döntő) változtatásokat, amelyektől a könyv végső soron jobb lesz.

3. Kiszámíthatóság

Mindebből az is következik, hogy nagyfokú kiszámíthatóság jellemzi a szerkesztők munkáját – legalábbis a bétákhoz képest. A lelkesedés mögött ugyanis elsőre sosem tudhatjuk, hogy mennyire hasznos hozzájárulást kapunk a könyvünkhöz, nem véletlen, hogy míg szerkesztőből általában egyet szoktak “elfogyasztani” a szerzők, addig tesztolvasóból 3-5-öt mindenképpen érdemes bevonni, hogy a munkájukból megfelelő következtetéseket lehessen levonni. Más kérdés, hogy a béták sok esetben kezdetlegesebb állapotban látják a regényt, mint egy szerkesztő.

4. Hitelesség

Egy határozott bétavélemény sokszor elbizonytalaníthat. Főleg, ha homlok egyenest ellenkezik a miénkkel. De könnyebben is legyintünk rá, mondván, ő “csak” egy olvasó, másoknak biztosan jobban tetszik majd. Ilyen bizonytalanság egy szerkesztő esetében sokkal ritkábban merül fel. Általában ugyanis olyan tapasztalatuk van az adott műfaj/téma tekintetében, amivel nagy bizonyossággal képesek – ha nem is ítéletet, de – szakszerű véleményt mondani a művünkről. És ez nem csupán véleményt jelent az esetek legnagyobb részében, hanem azt is, hogy képesek megmondani, hogyan kellene kijavítani a hibát (vagy azt akár ők maguk meg is teszik – problémától függően). Kétségtelen, hogy a szerkesztők sem tévedhetetlenek, számos példa bizonyítja, hogy az olvasóközönség mennyire másképp láthat egy-egy művet, de azért nagy átlagban jóval hitelesebb véleményt képviselnek, mint az “átlagolvasók”.

5. Szakismeret

Mármint nem a saját szakmájukat ismerik jobban a szerkesztők, hanem például a könyvkiadók tevékenységét. Ez alapján pedig sokkal magabiztosabb tanácsokat adhatnak, hiszen jobban átlátják, ki és mit tudna hozzátenni még a könyvhöz, melyek azok a feladatok, amelyek mind hozzájárulnak a könyv sikeréhez (borító, cím, könyvmarketing stb.). De megnyugtató lehet a szerző számára az is, hogy bár egy jól kiválasztott bétaolvasó is járatos lehet az adott műfajban, a szerkesztő erre hivatalból rálát. Vagyis jobban tudja, milyen kritériumoknak kell megfelelni az adott regénynek, mi az, ami közhelyesen hangzik és mi számít eredetinek, mivel lehet pontosan pozícionálni a piacon az adott regényt. Ezek pedig mind forintosítható előnyök egy szerző számára.

6. Elfogulatlanság

Ha nem a rokonunk vagy barátunk egy bétaolvasó (ami egyébként amúgy sem szerencsés), akkor is lehet valamennyire elfogult. Például azért, mert maga is alkot az adott műfajban. Vagy mert egyszerűen nem tudja félretenni a személyes ízlését, és azt nézi, neki, személy szerint mennyire tetszik az adott szöveg. Ez persze egy szerkesztőnek is fontos, de az ő esetében sokkal inkább számíthatunk arra, hogy sem pozitív, sem negatív irányba nem lesz elfogult. Elsősorban azért, mert a szerző semmilyen szempontból nem versenytársa, sem érzelmileg nem kötődik hozzá. Másrészt pedig, éppen a szakmai ismeretei miatt, nem az ízlésére hagyatkozik, hanem a tudására. A szerző sikere pedig végső soron az ő sikere is – amiről azonban végül az olvasók döntenek majd.

ÉRTÉKMÉRŐ: professzionális kézirat-értékelés rövid határidővel

Mindez persze nem jelenti azt, hogy kerüljük a bétákat. Sőt, nagyon is fontos szerepük lehet a szerkesztési folyamatban, de általában egy jóval korábbi fázisban, mint amikor már a szövegünk a kiadóhoz kerül. Ugyanakkor vegyük számításba azt is, hogy ha nem vagyunk időmilliomosok, akkor mégis csak egyszerűbb egyből a szerkesztőhöz fordulni.

Borítókép: John Schnobrich / Unsplash.com