Ez az 5 szereplő egyetlen regényből sem hiányozhat

Fontos a cselekmény, a regény műfaja, a sztori íve is, de egyik történet sem működik erős, kidolgozott karakterek nélkül. Ők viszik előre a cselekményt, velük azonosulnak, értük izgulnak, vagy őket utálják az olvasók. Ha a legfontosabb szereplőket sikerül jól elkapni, nyert ügye lehet a szerzőnek. Az alábbi poszt az öt legfontosabb szereplő kidolgozásában segít.

1. A főszereplő

Bár egyértelműnek tűnik, nem árt néha figyelmeztetnünk magunkat, hogy a regény, amit írunk, az Ő története. Vagyis ő (vagy a vele történtek) viszik előre a cselekményt, illetve az, ahogyan ő reagál rájuk. Azért sem szerencsés a „hős” kifejezés használata rá, mert egyáltalán nem biztos, hogy „jónak” kell lennie. Sőt minél inkább emberi, annál szerethetőbb az olvasók számára.

Egy tökéletes figurával nem lehet azonosulni,

akinek viszont vannak kisebb-nagyob hibái, akinek a döntéseit meg lehet érteni, az máris sokkal szimpatikusabb. A főszereplő útja – ami a legtöbb esetben belső fejlődés – képezi a sztori magvát.

Sokat segít, ha egy általunk ismert valós személyről mintázzuk a főszereplőnket (természetesen nem egy az egyben átvéve valakinek a figuráját). Ilyenkor sokkal emberibbé lehet formálni a karaktert. De ne feledjük, mivel a regény központi alakjáról van szó, végső soron legyen szerethető, vagyis a negatív tulajdonságai ne múlják felül a pozitívakat.

2. Az ellenfél

Egy ilyen figurának nagyon fontos szerepe van, hiszen végső soron az ő segítségével teljesedik ki a főszereplő. Egy főellenségnek azonban sosem szabad teljes mértékben „feketének” lenni, ahogyan a főszereplőnk sem száz százalékig tökéletes. Őrizzük meg ezt az emberi vonását az ellenfélnek is, mert hihetőbb lesz a karaktere. Ahogyan a regény főszereplője, úgy a fő ellenfél is lehet több ember.

Sosem szabad szem elől téveszteni, hogy az ellenfélnek is megvan a saját története, céljai, törekvései, vagyis nem önmagában rossz. Ha így gondolunk rá, sokkal összetettebb figurát tudunk alkotni, és a tettei is megmagyarázhatóak lesznek – még ha nem is jók, a főszereplő és a regény szemszögéből.

Sok esetben a pozitív és a negatív hősöknek hasonló egyébként a karaktere, csak ellentétes célok érdekében küzdenek.

Ha így döntünk, akkor ezen érdemes alaposabban is dolgozni, mert mindig érdekes ugyanannak a tulajdonságnak a két oldalát bemutatni.

3. A mentor, tanácsadó

Szinte minden esetben szükség van egy tapasztalt és segítőkész karakterre, aki bölcs tanácsaival támogatja a főszereplőt. A mentor figurája jelzi, hogy a főhős nem tökéletes, hiszen neki is szüksége van a segítségre, mert tudja, mit akar elérni, csak azt nem, hogy hogyan. Ő az az erkölcsi mérce, amihez mérjük a főhőst, így aztán még akkor is hűségesnek kell lennie az általa megjelenített elvekhez, amikor a főszereplő esetleg eltérne a helyes úttól.

Ettől függetlenül a tanácsadónak sem kell földre szállt angyalnak lennie. Sőt attól lesz hiteles, ha ő is esendő, követ el hibákat. Olykor ezeket a hibákat ki is lehet használni a történetvezetésben.

4. A jó barát

Ő is támogatja a főszereplőt, de kicsit másképp: inkább kíséri a viszontagságok során. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy

a mentor mutatja meg az utat, amelyen aztán a barát lesz a társa a főhősnek.

A legtöbb főszereplőnek szüksége van egy ilyen segítőre is. De a főszereplő igényei mellett, vagy inkább azokon túl az olvasónak is nagy szüksége van egy ilyen figurára. A barát karakterén keresztül van ugyanis lehetőség egy másik szemszögből megmutatni a főszereplő útját, magyarán egy új nézőpontból mesélni a történetet.

A barát legyen hű és lojális, de ne elvakult. Magyarán olykor ő is kételkedhet a főhősben, a céljában, az eszközeiben, a döntéseiben. Emiatt pedig vívódhat önmagával. Ettől még a kritikus helyzetekben támogathatja teljes mellszélességgel a főszereplőt.

5. A kételkedő

Lehet, hogy ő is barátja a főhősnek, de a „jó” baráttal ellentétben, ő nem támogatja a főszereplőt, és nem hisz abban, hogy elérheti az út végén a célját.

A kételkedő figurája fontos mélységet ad a történetnek.

Az olvasónak ugyanis lehetnek fenntartásai a főhős döntéseivel kapcsolatban, és a szkeptikus szereplő éppen ezeket fogalmazhatja meg. Ő lehet a józan ész hangja, sok esetben az érzelmekkel szembeállítva (az érzelmeket pedig akár a jó barát is megjelenítheti).

Noha a szerepe az, hogy valamiféle ellentéte legyen a főhősnek, óvakodjunk attól, hogy ostobának vagy rossznak ábrázoljuk a kételkedőt. Már csak azért is, mert akkor aligha érezheti az olvasó magáénak az általa megfogalmazott aggályokat.

***

Rajtuk kívül természetesen még egy rakás más szereplő is feltűnhet a regényünkben, de nekik szentelhetünk némileg kevesebb figyelmet. Egy-egy pillanatban ettől még igenis lehetnek nagyon fontosak a cselekmény vagy a főszereplő szempontjából.

Borítókép: Ms Sue Huan / Unsplash.com