„A feladatunk az, hogy beszéljünk a kényes témákról”

„Úgy látom, Európa vesztésre áll abban a kérdésben, hogy egy valóban hatékony, szelektív migrációs politikát alkosson, amelyet közösen tartanak be a tagországok” – fogalmaz Glied Viktor, aki 15 évnyi migrációs kutatásainak summázatát adta közre a minap Az európai migráció két arca című kötetében. Az Ad Librum kiadó gondozásában megjelent tudományos ismeretterjesztő könyv szerzőjével egyebek mellett arról beszélgettünk, hogy milyen jövőkép rajzolódik ki egy migárciókutató számára a következő évtizedekben, mennyire írhatta le politikától függetlenül, amit gondolt, és hogy mi az, ami még őt is megrendítette a könyv írása során.

Könyve, Az európai migráció két arca egy nagyon „forró témát”, az európai migráció kérdését dolgozza fel tudományos igénnyel. Mint az előszóban írja, nehéz volt a kutatói objektivitását megőrizni. Hogyan sikerült mégis elkerülnie, hogy a sokszor politikailag is gerjesztett indulatok befolyásolják?

Kétségtelen, hogy a következő évtizedekben az Európa előtt álló egyik legnagyobb kihívás a tömeges és illegális migráció kezelése és a már velünk élő milliók integrációjának hatékonyabbá tétele lesz. Csak néhány tényezőt említek, amelyek biztosan meghatározzák a jövő migrációs tendenciáit: fegyveres konfliktusok, túlnépesedés, környezetpusztítás, édesvízhiány. Természetesen nem mindenki akar/tud majd Európába jönni, de valószínűleg több millió ember keres majd itt boldogulást magának.
Amint a bevezetőben is írom, egy közel 15 éves kutatási periódusban felgyülemlett gondolathalmazt próbáltam röviden, lényegre törően összefoglalni a könyvben. Benne vannak az érzéseim, és a dilemmáim, rengeteg beszélgetés és terepmunka. Ennyi idő alatt meg lehet tanulni azt, hogy ne a napi politikai történések határozzák meg azt, amit írok. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy kutatóként és tanárként nem kell megfeleljek politikai megrendeléseknek, vagy közvetlenül a választópolgároknak. Ugyanakkor – és éppen emiatt – azt is nagyon fontosnak tartom, hogy nem szabad elhallgatnunk semmit. A feladatunk az, hogy beszéljünk a kényes témákról, még akkor is, ha azzal kellemetlen vitákat generálunk. Kitárgyalni, megvizsgálni, átbeszélni, úgy gondolom, ebben van fontos részünk.

Mit gondol, mi lenne a legfontosabb, amit egy átlagembernek szem előtt kellene tartania, amikor állást foglal ebben a sokszor indulatok vezérelte kérdésben/vitában? Úgy is fogalmazhatnék: mi a könyve megfontolandó tanulsága egy átlagmagyar számára?

Manapság van egy gerjesztett igény arra, hogy mindennek tanulsága legyen. A közösségi média felületeket elárasztották az egysoros világmegváltó, magvas gondolatok, az sem baj, ha az egyik üti a másikat. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy a valóban jelentős kérdésekről ne csupán meddő vita folyjon: a semmiből a semmibe tartó filozofálgatásokat nem tartom szerencsésnek olyan kérdések terén, amelyek hatékony megoldásokat sürgetnek. A döntések végül többnyire a politikában születnek. Nem lehet más a célunk, minthogy segítsük ezen válaszok megfogalmazását, mérlegelését és azt, hogy valóban felelős döntések szülessenek. Ha mégis kellene mondani egy „tanulságot”, az talán úgy szólna, hogy a migráció kérdésköre nem egydimenziós, rengeteg rétege, aspektusa, jellemzője van.

Van sejtése, vagy inkább valamiféle előrejelzése, hogyan fog kinézni Európa és főleg Magyarország migrációs szempontból mondjuk 2050-ben? Össze tudja foglalni néhány mondatban, Ön szerint milyen főbb változások várhatók a most ismert világunkhoz képest?

Elképesztően gyorsan változik a világ. Amit ma ismerünk és leírunk, talán már holnap sem lesz ugyanolyan. Lassan megszokjuk a maszkot és az lesz a fura, ha valakit anélkül látunk az utcán, vagy a boltban. Alig-alig tudunk lépést tartani önmagunkkal, miközben teljesen leromboljuk a környezetünket. Ezt azért is tartom fontosnak elmondani, mert csak sejtéseink vannak, valójában mi várható.

Amit tudunk, hogy léteznek különböző előrejelzések, forgatókönyvek Európa számára migrációs szempontból. Ezek a szcenáriók olyan tényezőkkel számolnak, amelyre van némi ráhatásunk, mint a bevándorlók száma, vagy a termékenységi ráta. Azonban számos olyan tényező van, amelynek hatásait csak megtippelni tudjuk, úgy, mint a klímaváltozás, az édesvízhiány, az Európával szomszédos térségek túlnépesedése, az európai kontinensen élő társadalmak drasztikus elöregedése, vagy a különféle járványok, betegségek hatásai. A városaink növekednek, a szegregáció és leszakadás olyan társadalmi folyamatokat mélyíthetnek, amelyeket eddig csak utópisztikus filmeken láthattunk. De ennek az ellenkezője is bekövetkezhet, ha a döntéshozók végre belátják, hogy egyetlen Földünk van és a profit mellett léteznek más értékek is. Tudom, naiv vagyok, hadd legyek az…

Úgy látom, Európa vesztésre áll abban a kérdésben, hogy egy valóban hatékony, szelektív migrációs politikát alkosson, amelyet közösen tartanak be a tagországok. Mint ahogy abban sincs konszenzus, kell-e közös migrációs politika, vagy maradjon mindez a tagállami hatáskörben. Az idő sürgeti Európát, a problémával egyre inkább foglalkozni kell, nem csupán az európaiak, de a környező régiókban élők miatt is. A növekvő társadalmi feszültségből és a bevándorlásellenes pártok előretöréséből is látszik, hogy az integrációs politika nagyon sok kihívással küzd és előreláthatólag a járvány végével az európai gazdaságok megint szomjazni fogják az olcsó munkaerőt. Napestig sorolhatnánk a dilemmákat és a megoldásra váró feladatokat.

Előszavában jelzi, hogy nem lesz kellemes olvasmány a kötete, ahogyan megírni sem volt az. Mi az, ami még a témát másfél évtizede kutató szakembert is megmozgatja ebben a témában?

Őszintén szembenézni a problémákkal, valamilyen szinten mindig felkavaró. A közös jövőnkről beszélünk, nem egy távoli földrész történéseiről. Látom magam körül, hogy milyen indulatokat gerjesztett az elmúlt években és most is a migráció és integráció kérdése. A bizonytalanság és a félelem az ismeretlentől olyan reakciókat szült, amelyek mindenkit megleptek. A tömeges migrációról, vagy a bevándorlókkal való együttélésről nincs mindenkinek személyes élménye. Akinek van, számára is csak egy adott részlete látszik. Én sem vagyok ez alól kivétel, hiszen nem meneteltem a migránsokkal a balkáni útvonalon és nem járok naponta bevándorlók lakta negyedekben. Mindenkinek van egy mikrokörnyezete, amelyben vélemények születnek és a média is torzítva juttatja el a valóságot a fogyasztó számára. Manapság már bármit lehet ilyen oldalról és teljesen az ellenkezőjéről is értelmezni. A kötetben igyekeztem több értelmezési síkot is egymás mellé, illetve egymásra helyezni annak érdekében, hogy tisztább képet kapjunk arról, hogy mi volt, mi van és mi várható. Másrészről, bevallom, aggodalommal tölt el, amerre halad a világ, minden szempontból. Azt gondolom, szép gondolat, hogy ugyanazt a világot hagyjuk a gyerekeinkre, ahogy azt megkaptuk a szüleinktől, de ez nem így lesz. A gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek, a háborúk, a klímaváltozás és a környezetpusztítás hatásai tízmilliókat mozdítanak el a mostani lakóhelyükről. Ezzel párhuzamosan olyan élhetetlen metropoliszok jönnek létre, ahol a gyerekek soha nem látták a tiszta eget és a napot. Európa még nem ilyen és tennünk kell azért, hogy ne is legyen ilyen.

Kiknek szánja a kötetét: szakembereknek, vagy az átlagolvasók is haszonnal forgathatják? Ha utóbbiak is a célcsoportban vannak, hogyan próbálta számukra is emészthetővé tenni a könyvét? Miként befolyásolta ez a rendelkezésére álló anyag szelektálásában?

Ez egy tudományos jellegű ismeretterjesztő könyv, rengeteg kitekintéssel az elméletekre és más szerzők gondolataira, megállapításaira. Semmiképpen nem szerettem volna egy száraz, nehezen fogyasztható, tankönyvszerű anyagot írni, hiszen a migráció elmélete egy jól feldolgozott témakör. Inkább a tudományt (tudományosságot) segítségül hívva próbáltam meg olyan kérdéseket felvetni, amelyek sokak fejében motoszkálnak, olvastak, hallottak róluk, de nem jelentek meg komplex módon, keretbe foglalva. Eleve nem volt szándékomban tabusítani az európai migráció kérdéskörét, ugyanakkor abba a hibába sem akartam esni, hogy általánosítok és véleményeket hatalmas igazságoknak adok el. A nehézséget az jelentette, hogy ne legyek elfogult, ugyanakkor úgy próbáljak meg kiegyensúlyozott maradni, hogy ne vesszen el a lényeg. Érvek és ellenérvek, érzések, kérdések és a folyamatos kölcsönhatás, ez az, ami meghatározta a koncepciót. Egy olvasónak, amennyiben érdekli a közélet, a politika, a nemzetközi folyamatok, vagy kíváncsi a jövőre, akkor abszolút érdekes, izgalmas és hasznos lehet. Persze, lesznek, akik egészen mást gondolnak majd bizonyos témákról mint én, vagy más szerzők, de ez teljesen normális. Sőt, ez a normális.

Érezhető távolságtartással, kutatói objektivitással igyekezett összefoglalni a magyar kormány álláspontját, politikáját a témával kapcsolatban. A munkája során érte esetleg valamiféle politikai nyomás, hogy ezen változtasson, és a kormány szája íze szerint értelmezzen egyes eseményeket, tényeket?

A harmadik részben, amely a magyar kormány migrációval kapcsolatos politikájával foglalkozik, elsősorban nem egy értelmező, inkább egy leíró jellegű metódust követtem. Éppen azért, mert annyira közel van a probléma hozzánk, hogy biztosan olyat is megfogalmaztam volna, amit később esetleg megbánok, vagy egészen másképpen látok. Mind átéltük azt, ami 2015-ben és azóta történt, látjuk a hiszterizált közéletet, az átpolitizált vitákat, a tétovázó Európai Uniót és a fokozatosan emelt politikai tétet. Sosem volt rajtam semmilyen politikai nyomás, nem kerestek meg azzal, hogy valamit máshogyan kellene értelmezzek, vagy mást kellene mondjak. Az elmúlt években rengeteg emberrel beszélgettem, politikusokkal és kutatókkal egyaránt, minden politikai oldalról, itthon és külföldön is. Látom az értelmezési különbségeket, azt, hogy sokan még az alapszituációt sem értik, vagy egészen mást látnak bele az eseményekbe, mint ami valójában történik. Nem vagyok politikus, nem kell visszamondanom politikai szlogeneket, azt azonban elmondhatom, hogy a legélesebb vita, amelyen részt vettem az elmúlt években, bizony politikusok között zajlott, méghozzá azonos oldalon álló politikusok között.

Hogyan választott kiadót? Miért nem például a szakmájában ismert valamely intézet/kiadó kiadványaként jelent meg a kötet?

Régi, bátran mondhatom, jó szakmai kapcsolat fűz az Ad Librum kiadó vezetőjéhez, Soós Gábor úrhoz. Úgy gondolom, hogy Gábor megbízható, hiteles ember, így egyáltalán nem törekedtem arra, hogy keresgéljek és akár éveket várjak, míg megjelenik a könyvem. Gábor alig néhány óra alatt válaszolt az e-mailemre, amelyben azt kérdeztem, érdekli-e egy igen kényes témát feldolgozó kötet. Igent mondott, elfogadta a koncepciómat és a kötet irányvonalát. Sok segítséget kaptam a kiadótól, amit ezúton is köszönök.

Folytatja a migrációkutatást? Ha igen, milyen irányban? Mely kérdésekre keres választ a további munka során?

Igen, ez egy rendkívül izgalmas témakör. Biztosan sokat fogok foglalkozni majd a migráció és a politika kapcsolatával, valamint a környezeti degradációval összefüggésben kialakuló migrációval, nevezzük ezt klímamigrációnak. Hiszek abban, hogy dolgunk van, nem fordíthatjuk el a fejünket, még akkor sem, ha kényes témákat kell kibeszéljünk.