„A többi kötetet nem hét év alatt szeretném befejezni”

„Ahogy idősebb lettem, a karakterek is velem együtt fejlődtek” – mesél Demendi Zita az alkotás folyamatáról Démonkrácia – A lázadás ára című első fantasyregénye kapcsán. A Könyv Guru Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet szerzője azt is elárulja, hol kellett a mesterséges intelligencia segítségét igénybe vennie, hogy érzett rá a világépítés szépségeire, milyen bonyoldalmakat okozott, hogy még 14 évesen kezdett a történet megírásába, hogyan alkotott különleges helységneveket, és ki segített abban, hogy megfelelő önbizalma legyen belevágni a trilógiának tervezett sorozat kiadásába.

Az olvasót rögtön meglepi a cím: Démonkrácia. Hogyan született ez a szokatlan szóösszetétel? És mire utal?

A kiadásig Segítség volt a könyv címe, ami a könyvben szereplő mentőakcióra utalt. Viszont kellett egy frappánsabb cím, ami jobban megfogja az olvasókat. Ötletek hiányában leültem a ChatGPT elé és órákon keresztül közösen brainstromoltam vele. Olyan címet szerettem volna, amiben benne van a démon szó, mert ez a faj áll a történet középpontjában. Aztán a párom javaslatára, megpróbálkoztam a szóösszetételekkel. A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül. A történet során a lázadó démonoknak fontos a felsőbb hatalmak eltörlése, a népük függetlensége, az egyenlőség megteremtése, így ebből a két szóból született a Démonkrácia.

Igazi – divatos kifejezéssel – multiverzumos a története, valóság és képzelet határán, több világ közti átjárással. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen nem szokványos közegbe helyezze a cselekményét? Milyen előképek, esetleg saját tapasztalatok alapozták meg ezt a különös világépítést?

Szerettem volna játszani és az egész világépítést maga a játszás alapozta meg. Tizenegy évesen találtam egy kisebb baráti társaságot, ahol beleképzeltük magunkat különböző fikcionális karakterekbe és az ő világukba. Azóta is nagyon hálás vagyok ezeknek az embereknek, mert ők indítottak el az írás és a karakteralkotás útján. Ezekből a szerepjátékokból jött az ötlet, hogy mi lenne, ha létezne a mi világunkon túl egy olyan hely, ahol bármi megtörténhet és a gyermeki fantáziával rendelkező emberek át tudnának oda kelni. A cselekmény nagy része ebben a világban, nagyon “kreatívan” Nem Valósvilágban játszódik. Mivel ez egy sokkal szabadabb, sokszínűbb, rugalmasabb világ, mint a többi, könnyebben kialakulhat egy lázadás és mindenféle képtelenség. A hely fontos az átkelők számára is, mivel a könyv azt a kérdést is feszegeti, hogy a mai fiatalok hamarabb felnőnek és egyre kevesebbet játszanak a képzeletükkel. A másik két világ, az angyaloké és a démonoké már a szerepjátékos időszak után készült. A démonok ezelőtt is szerepeltek a történeteinkben és mindig is ők voltak a kedvenc karaktereim, akiket megalkottam és a fiatalok is előszeretettel olvasnak ezzel a fajjal regényeket. Szerettem volna nekik egy saját világot és egy saját konfliktust így nekikezdtem a Démonkráciának.

Hogy tudná összefoglalni az olvasóknak a cselekmény fő vonulatát ebben az igen összetett regényvilágban?

A könyvet három részre osztanám. Az első felében megismerkedünk a különböző világokkal és a főszereplők hátterével. Szerettem volna teret adni, hogy ezek kibontásra kerüljenek. Egyfajta „onboarding-nak” nevezném mielőtt még beindulna a fő bonyodalom: a királyi merénylet. A könyv második fele két szálon fut, fókuszban a mentőexpedícióval és a kiszabadulási kísérletekkel. A két szálat az ellenlábas köti össze. A merényletet három szemszögből követjük végig és mindhárom személy fontos szerepet kap. Különbözőképp állnak hozzá a történelemhez és a lázadáshoz. Ez a rész előkészíti a következő kötetben a lehetséges bonyodalmakat is. A könyv utolsó, harmadik fele sötétebb tónust kapott. A karakterek találkoznak az elnyomó, felsőbb hatalommal, az angyalokkal. A cél a királyi család kiszabadításából a merénylő elkapására vált. Itt indul be igazán a cselekmény, különböző fordulatokkal, ami egy keserédes tragédiával ér véget.

A multiverzumok létrehozása komoly előkészítést is kívánhatott. Milyen módszerrel dolgozott, honnan merített ihletet, hogy megszülessenek a különböző lények, sajátos kifejezések?

Mivel sok időt vett igénybe a könyv megírása, sok helyről szereztem inspirációt. Az első piszkozatban a világokban még nem igazán volt élet, csak különböző dimenziók voltak, amiket sorozatok, filmek és videójátékok ihlettek. Ezekre előszeretettel vannak utalások a könyvben is. Ezután elkezdtem jobban kidolgozni a démonok világát, hogy ténylegesen legyen értelme a királyi merényletnek. Itt született meg az ötlet, hogy igazából elnyomják őket az angyalok és egyszer el kell jönnie a változásnak. Nagyon szeretem a 20. századi történelmet és sok elem onnan inspirált, illetve az utolsó átírásnál a magyartanáromnak köszönhetően Orwell 1984-e. A második piszkozatot félbehagytam és sokáig nem írtam. Inkább a világépítésre fókuszáltam. A démonokat és az angyalokat nem akartam összemosni a bibliai lényekkel, ezért alkottam egy extra sci-fi csavart, hogy igazából földönkívüli lények és a világok különböző bolygók. Ebben az időszakban született meg a démonok saját biológiája és nyelve, ami bevallom őszintén, elsőre komplikált lehet az olvasók számára.

A helyszínekhez és a nevekhez szerettem volna skandináv beütést adni, az északi angyalok miatt, de szívesen használtam visszafelé írt helységneveket is.

Nagyon élveztem az ötletelést. Sokat rajzoltam, többször újraolvastam a régi írásaim és rengeteg zenét hallgattam, amik inspiráltak egy-egy karakterhez.

A Lázadás ára sokféle témát érint, szerelmet, belső és külső démonokkal való küzdelmet, szexualitást, bullyingot, felnövekedést és még sorolhatnánk. Melyik vonulatot tartja a legfontosabbnak? Mi az a fő üzenet, amit ezzel kapcsolatban szeretett volna megfogalmazni a regényben?

Úgy gondolom, hogy inkább a fiatal kamaszok fogják a kezükbe venni a könyvem, akik manapság nagyon korán érnek. Fontos beszélni nekik a bullyingról, a negatív gondolatokról és a szexualitásról is, de ezek inkább mellékszálakként jelennek meg a női főszereplőben. A cselekmény számára a legfontosabbnak a belső és külső démonokkal való küzdelmet találom. Az ideológiák összecsapása fontos része a Démonkráciának. A mai világban nehéz eldönteni, hogy mi igaz és mi nem, mi legyen a következő lépés egy társadalomban. Az első rész erre még csak egy bevezetést ad. Az alcím azért Lázadás ára, hogy bemutassa, a démonok jelenlegi elnyomását és hogy a jelenben milyen következményei lettek az első forradalomnak. Az első könyv inkább a főszereplőkre fókuszál, hogy honnan indulnak ebben a konfliktusban. Mindhármuk más dolog miatt küzd, a felnövés mindegyiküknél jelen van. Megmutatják, hogy bárhogy menekülsz valami elől, egyszer szembe kell nézned vele és a történet végén egy új karrierútnál kötnek ki

Készített (részletes) vázlatot a 400 oldalas regény írása előtt? Ha igen, mi volt, amit hagyott, hogy menet közben alakuljon? Ha nem készített vázlatot, miért nem tette, és hogy érzi, jól tette-e?

A regényének szerintem látszódik, hogy mi épült vázlatból és mi nem. Egy évbe telt, hogy megírjam az első piszkozatot, ami terv nélkül jött és mindent az ihletre bíztam. Csak írtam, ahogy jött. Nem volt hozzá semmilyen vázlatom. A történet sokkal boldogabban végződött és egyszerűbb volt a gonosz motivációja, a karakterek kevésbé voltak kidolgozva és a szexualitás témák is cenzúrázva, több allegóriával lettek megfogalmazva. Még fiatalabb voltam ezért nem tudtam még, hogy mennyire fontos, hogy egy regénynek legyen előre eltervezett vázlata, mind a cselekményről, mind a karakterekről, mielőtt az ember elkezdene írni. A következő procedúrákat egy játékfejlesztéshez tudnám hasonlítani. Rengeteg dologtól eltértem az eredeti változathoz képest. A „Segítség” egy béta verzió volt, aminek rengeteg frissítésre volt szüksége, hogy igazi játék legyen. Hozzáadtam fejezeteket, újabb bonyodalmakat, sokat jegyzeteltem, leírtam az ötleteimet a következő részekhez, behoztam egy harmadik szemszöget is, mertem belenyúlni a komolyabb témákba. Ahogy idősebb lettem, a karakterek is velem együtt fejlődtek. A legrészletesebb cselekményvázlatokat leginkább a könyv harmadik feléhez írtam, mivel az teljesen át lett dolgozva. Pont ezért ez a rész sikerült a legjobban véleményem szerint. Ahogy végigolvastam a könyvet, látom, hogy a könyv eleje jobban hasonlít a 14 éves énem ötleteire, a vége pedig már a 20 éves énemére. A végén amikor eltértem az előzetes tervtől az a logika miatt volt. A mágiarendszer nagyon komplex és így is sok kérdést hagy maga után.

Rengeteg odafigyelésre és újraolvasásra volt szükség, még a kézirat beadása után is, hogy ne maradjanak hibák.

Mennyi időt vett igénybe a regény megírása? Mi okozta ez idő alatt a legnagyobb problémát? Hogyan küzdött meg vele?

Erről is egy egész regényt lehetne írni, ugyanis közel hét évbe telt, kisebb nagyobb kihagyásokkal. 2016 szeptemberében kezdtem el írni és 2023 júniusában fejeztem be a kéziratot. A legnagyobb nehézséget az önbizalomhiány okozta. Kamaszként kaptam néhány konstruktív visszajelzést a regényem ötletére, amit nem fogadtam jól. Sokáig letetettem a tollat, elvesztettem azt az ambíciót, hogy író legyek. De olykor visszanéztem a régi történeteimre, ötleteltem, hogy mit lehetne hozzáadni a világhoz, és néha a fióknak is írtam egy-két novellát. Végül az egyetemen egy olyan közösségre találtam, amely megmutatta, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne kövesd az álmaid és motivált arra, hogy higgyek az írásban és annyi év után végre befejezzem a könyvet. Ezután csatlakoztam egy írókörhöz is, ahol további pozitív visszajelzéseket kaptam, így vettem a bátorságot a kiadásra is. Szerintem az ember első könyve nem lesz tökéletes és az enyém se az, de most, hogy már idősebb vagyok a konstruktív kritikákat is szívesen fogadom, mert így fejlődik az ember. Úgy érzem, hogy jól jártam azzal, hogy ennyire sokáig tartott az első rész megírása, mert közben felnőttem, rengeteg tapasztalatot szereztem és így többet tudtam adni a karaktereimnek is.

Milyen tapasztalatokat szűrt le ebből az első regényből? Mi az, amit másképp csinálna, esetleg későbbi írásaiban másképp fog csinálni ezek után?

Ahogy említettem, az első regényem egyáltalán nem lett tökéletes. Nagyon rámentem a világépítésre és több „inkább mutasd, mint mondd” technikát használhattam volna. A könyv elején nagyon sok az információ, ami elsőre túlterhelheti az olvasót. A karakterekhez külön vázlatokat is készíthettem volna a jellemükkel és a fejlődésükkel kapcsolatban, így jobban tartottam volna hozzá magam, hogy ne mondjanak ellent maguknak. A koncepció a következő kötetekhez már régóta megvan.

Tudom, hogy mi lesz az eleje és a vége, már csak a közepe hiányzik.

Ezúttal már az elejétől kezdve felosztom kisebb részekre és minden fejezethez készíteni fogok egy vázlatot, hogy ne vakon rohanjak bele.

Elsőkönyvesként mit gondol, mi az, amivel a legnagyobb esélye van megnyerni magának az olvasókat? Ütős borító? Figyelemfelkeltő cím? Csavaros, izgalmas sztori? A közösségimédia-kampány? Elismerő kritikák? Mi az, amit egy szerző tehet a könyve sikeréért a megírás és megjelentetés után? Ön mit fog tenni a Démonkrácia sikeréért?

A marketinges tanulmányaim biztosan kapóra fognak jönni. Szerintem elsősorban a cím és a borító a legfontosabb, hogy olvasókat szerezzünk. Először a csomagolás kelti fel a potenciális fogyasztók figyelmét és magamon is ezt tapasztaltam, amikor belépek egy könyvesboltba. Miután már van egy kisebb csoport, aki olvasta a könyvet, a legerősebb tényező a népszerűsítésért, hogy az olvasóknak legyen véleménye a könyvről és ajánlják egymásnak, de a negatív reklám is lehet reklám. Egy könyv akkor fog ismertté válni, ha elkezdenek beszélni róla. Szerencsére a közösségi médiában létezik egy olyan szubkultúra, ami az olvasást népszerűsíti. Itt az elsőkönyves írók szívesen promótálják a könyveiket és kollaborálnak egymással. Én is szeretnék így tenni a komikus TikTok skicceimmel, illetve az offline kapcsolatok kiépítését is fontosnak találom. Több közösségnek is a tagja vagyok, így azokban a körökben is szívesen beszélek a könyvemről olyan embereknek, akiket érdekel a sci-fi/fantasy olvasása.

A kötet egy sorozat első darabja, a történet vége is jelzi a folytatás érkezését. Milyen terjedelműre, hány kötetesre tervezi a Démonkráciát? Milyen irányban megy majd tovább a cselekmény (ha szabad erről elárulni valamit)? És mikorra várható a folytatás?

A Démonkráciát trilógiára tervezem. Az olvasóknak nem kell aggódniuk, mert a többi kötetet nem hét év alatt szeretném befejezni. A teljes trilógia befejezésének 2026 végét tűztem ki célul, mert akkor lesz 10 éve, hogy elkezdtem az első részt. Remélem, sikerül, de rengeteg kutatómunkára lesz hozzá szükségem. A második kötet egy utazás a múltba. Megválaszolja az első könyv nyitva hagyott kérdéseit és a karakterek új szerepeket kapnak. Az első könyv megemlít néhány szereplőt, akik nem jelennek meg a történet során és velük is szeretnék többet foglalkozni a második részben. Egy biztos: minden a feje tetejére fog állni és már nagyon vártam, hogy belekezdhessek. A harmadik részről egyelőre annyit tudok mondani, hogy egy nagyobb időugrással fog indulni.