Miért ne írjunk jelen időben?
Sok író és kezdő író választja a jelen idejű fogalmazást a regényéhez ösztönösen. Mert úgy gondolja, izgalmas így írni, szebb így a szöveg, vagy mert akkor a létige nem okoz szóismétlést. Különösen E/1. személyben könnyű belemerülni íróként ebbe a nézőpontba, az időtlenség mint faktor segít az események elképzelésében. Ez igaz, és kifejezetten érdemes kihasználni a jelen idejű írás sajátságait, azonban legyünk tisztában a veszélyekkel, illetve hogy milyen történethez nem illik a jelen idő.
Milyen történethez illik a jelen idő?
A jelen időben fogalmazó narrátor az éppen most folyó eseményeket közli, közvetíti.
Norbert lehajol a ceruzáért.
Kitörlöm a könnyeket a szememből.
Emiatt a jelen idő lebegő, álomszerű érzést okoz. Olyan érzésünk is van, ebben a világban talán nem is történnek a dolgok, talán mindez nem is igaz (hisz ki az a narrátor, aki a jelen eseményeket közvetíteni tudja? – ő nem egy klasszikus történetmesélő, aki elhozza hírét az adott hős tetteinek, leül elénk és elmeséli, hogy volt). Ha tehát célunk ez a fajta érzés, akkor jó választás lehet a jelen idő.
Mit csinál még a prózával?
Drámaivá teszi.
Felállok. Egy puskacsővel nézek szemet.
Ha a történetünkben emberélet a tét, szintén remek döntés lehet a jelen idő. Ugyanis a jelen időben mesélt történet természetszerűleg nem lehet valami olyan, ami már megtörtént, és ezáltal tudjuk a végét. A lezárásnak a nem ismerete, ami a fenti lebegő érzést is adja, a drámaiságot is erősíti: ennek a történetnek a főhősei meghalhatnak, számukra lehet szomorú a vég, az ő történetük nem biztos, hogy befejeződik.
A harmadik típusú kiindulási pontot is javaslom jelen idő választásához: amikor nem is igazán a történet számít, a csattanó, a vég, hanem az a néhány pillanatnyi érzés, feleszmélés, amit a főhős átél. Emiatt egy olyan novellában, ahol a dramaturgiai ív lapos, és enyhén ível csak lefelé a végén, szintén hozzáadhat a jelen idő a prózához.
Milyen történethez nem illik a jelen idő?
Sajnos sokan követik el azt a hibát, hogy egyszerű romantikus műhöz használják a jelen időt, mondván, hogy attól „szebb” lesz a szerelem, „szebb” lesz a próza. Ám ha a történet és a nyelvezet a jelen idő nélkül nem lenne elég „szép”, akkor a jelen idejű fogalmazás nevetségessé teszi. Ha csak a jelen idővel akarunk hatást kelteni, fals hangon fogunk mesélni.
Mert mitől lesz a történet és a próza „szép”? Ha belemegyünk az érzelmekbe, a kis rezdülésekbe, a motivációkba, ki miért viselkedik úgy. Ha a lélektani mélységek érdekelnek bennünket, és ezeket a megfelelő szavakkal le is írjuk. Ha közben az események kedvező fordulásától sorsok, életek függnek.
Melyek a jelen idejű fogalmazás veszélyei?
Az egyik a túlgondolás. Jelen időben hajlamosabbak vagyunk a túlírásra, azaz hogy olyan részleteket adjunk meg az olvasónak, ami nem szükséges a megértéshez. Lehet, hogy ezek szépek, mert érdekes jelzőket, ritka szavakat írunk le, költői képpel fogalmazunk. Ez egy ideig viszi az olvasót előre, de ha közben nem halad előre a cselekmény, akkor kevéssé válik a továbbolvasáshoz.
A másik maga a fogalmazás. Sok kéziratot olvasok kezdő íróktól, akik mivel nem elég gyakorlottak a fogalmazásban, elrontják a jelen időt, nem a megfelelő szavakat használják. A leggyakoribb, hogy valami miatt úgy döntenek, a jelen időben megírt jelenetben leírnak egy múltban történt esetet, nyilván múlt időben. És ha ez egy hosszabb leírás, akkor az olvasó érti, de ha csak néhány sor erejéig lép vissza az író pl. az előző napba, akkor az a néhány múlt idejű ige zavaró, ehelyett érdemes a jelen idejű helyről mesélnie a narrátornak a jelen időre tett hatásokat jelen időben. Lényegében minden nem jelen idejű ige kilóg a szövegből, így a jövő idő is (pl. mérges leszek), vagy a befejezett cselekvést leíró igék (pl. megérkezik).
Hogyan használjuk a jelen időt?
Akkor használjunk jelen időt, ha racionálisan végiggondolva illik a regényünkhöz, novellánkhoz, ha ez a legjobb írói hely arra, hogy elmeséljük a történetünket. Ideális:
- drámai események bemutatására, ahol emberélet a tét, sorsok függenek döntésektől,
- az érzelmeket ügyesen akarjuk ábrázolni, apró, ám fontos felismeréseket akarunk írni, lélektani novellát, regényt,
- szürreális hangulat megfestésére,
- pillanatképek ábrázolására.
A fenti esetben sem mindig a jelen idő lesz a legjobb választás, játsszunk vele, próbáljuk ki. Ha pedig a történetünk, prózánk nem ilyen, használjunk inkább múlt idejű fogalmazást!