Krisz ötletei/A türelmetlenség az író legjobb barátja
Az íróvá válás útján sok hasznos tippet fedezünk fel, szerencsére már magyar nyelven is rengeteg tanácsot olvashatunk a kitartásról, a fogalmazásról, az ötletek kereséséről és sok minden másról.
Vannak azonban olyan tényezők is, amelyek ezeken túlmutatnak, és az egyik ilyen szokatlan ötlet a türelmetlenségünk erősségként való kihasználása.
Miért jó türelmetlennek lenni?
Röviden összefoglalva: mert a türelmes emberek kézirata 99% készültséggel hever majd örökre a fiókban. A türelmetlenek azok, akik már akár az út 5%-ánál járva keresik a kérdést arra: jó, de hogyan lesz az ötletemből kiadott könyv?
Az igazán türelmetlen embereket zavarja annyira, hogy valami nem valósul meg, hogy ezért hajlandóak tenni is. A türelmetlen ember ismerni akarja a kiadási dátumot, a kiadókeresés folyamatát, visszafelé és előrefelé számol, kialakítja a tervet. Elhatároz hosszú távú célokat, ezeket lebontja éves és havi célokra, munkafolyamatokra. A türelmetlen emberek azok, akik kiszámolják, hogy napi 1000 szót kell írniuk ahhoz, hogy a vágyott időpontra összeálljon a kéziratuk. Ők rendre tisztában vannak azzal is, hogy ez a cél azért is segíti őket, mert ha beleszoknak az írásba, jobban is megy nekik.
Sokan, sokféleképp fogalmazták meg: az írói izom létezik. Ez egy olyan izom, ami akkor lesz erősebb, ha gyakran írunk, ha rendszeresen dolgoztatjuk.
Mi történik, ha nem vagyunk türelmetlenek?
Mindannyian hallottunk már olyan ismerősről, aki tíz évig írogatta a regényét, aztán öt évig csiszolgatta, majd úgy döntött, hogy átírja. Az ilyen türelmes ember regénye könnyen lehet, hogy soha nem lesz kiadott könyv. Akinek van türelme ennyit foglalkozni a szöveggel, az lehet persze, hogy zseniális alkotást hoz létre (bár ez egyáltalán nem törvényszerű), de valószínű, hogy a széles nagyközönséghez az a történet soha nem jut el.
Persze a türelmetlenségnek is van sötét oldala.
Könnyen áteshetünk a ló másik oldalára, és mondhatjuk azt, hogy mondjuk adok magamnak egy évet: ha egy év alatt nem leszek sikeres, akkor a sutba dobom a pennát. No de… mi is történik az egy év alatt? A könyv egyáltalán kész van? Ez egy reális cél?
Legyen a célunk realisztikus. Napi 5000 szó munka és gyerek mellett… nos, azt csoda lenne véghez vinni. Szintén csoda lenne egy hónap alatt megírni egy regényt, ha nincs ötletünk és időnk se.
Ne rohanjunk előre és tervezzük meg a borítót akkor, amikor még azt sem tudjuk, ki lesz a könyvünkben a főgonosz, csak érezzük, hogy kellene bele egy ilyen is! De a kiadásba se szaladjunk bele: ha kész van a szöveg első verziója, azt nem lehet egy héttel később nyomdába adni. Kell hozzá szerkesztő, korrektor, tördelő… és lehet, hogy a nyomda sem ér rá. A folyamatokat meg kell tervezni, utána kell néznünk, mi reális.
A türelmetlenség a kiadókeresésben is segít!
Hány olyan sztorit hallottunk, hogy elküldtem a kéziratot ötven kiadónak is, de egyik sem válaszolt! Persze, mert ez a türelmes hozzáállás: én elküldtem, az én feladatom letudva, én már csak várok, mert rajtuk múlik.
Egyáltalán nem rajtuk múlik. Én milyen erőfeszítést tettem, hogy a kiadó várja a kéziratomat? Mivel segítem elő, hogy válaszolhassanak nekem? Megkérdezem-e őket türelmetlenségemben, hogy mi a helyzet?
A türelmetlenség nem azonos a fejetlenséggel sem.
Azaz nem arról van szó, hogy beleugorjunk döntésekbe anélkül, hogy végiggondoltuk volna őket. A türelmetlenség nem azt jelenti, hogy aláírunk bármilyen kiadói ajánlatot vagy szerződést, vagy hogy megbízzuk az első nyomdát, amelyikre a neten rátalálunk. Használjuk a türelmetlenségünket ezekben a helyzetekben arra, hogy sürgetjük a feleket. Mondjuk az ügyvédünket, hogy két hete nála van már a kiadói szerződés, nézzen rá most azonnal. Különösen gondoljuk át az anyagi és jogi természetű döntéseinket. Valóban ennyibe kerül ez a szolgáltatás a piacon? Valóban nyolc évre adom át a kéziratom felhasználási jogát a kiadónak?
Ne hagyjuk, hogy mások visszaéljenek az időnkkel, vagy ne legyenek tekintettel ennek értékére. Az idő fontos erőforrás – mi magunk is gazdálkodjunk vele okosan!