“Az erőlködéstől a verejtékcseppek még eláztatnák a papírt”

“Csak az az írásmű lesz kelendő idegen nyelven, ami eredetileg is érdeklődést váltott ki” – mondja Mester Györgyi, akinek most jelent meg angol és magyar nyelven is a Zizi naplója – A kos jegyében című kötete. Az Ad Librum Kiadó gondozásában publikált kötet szerzője az interjúban egyebek mellett beszél arról, hogy választott fordítót, miként lehet nyelvet tanulni a könyvecske segítségével és hogy miért nem akar továbbra sem regényt írni.

Tíz éve született Zizi alakja, akkor jelent meg első naplója, és azóta több folytatása is elkészült. Hogyan fejlődött Zizi ez idő alatt, hogyan nőtt fel, és mi a legfontosabb, amit tudni kell róla az olvasóknak?

Az olvasó első alkalommal a 12 éves, angol, Zizinek becézett/csúfolt kislánnyal – becsületes polgári nevén Susy-val -, találkozhat. Zizi első naplójában olyan hétköznapi, illetve iskolai élményeit örökíti meg, amilyeneket a mai, modern világban, egy hasonló korú gyerek általában megél, megtapasztal. A történet szerint, Zizi a naplóírást 12 éves, iker unokaöccsei unszolására folytatja, akiknek a korábbi napló nagyon tetszett. Ekkor Zizi már 24 éves, pontosan kétszer annyi idős, mint amikor a naplóírásba belekezdett. A harmadik, egyben utolsó részben, Zizi nem sokkal több, mint 24 éves, viszont ekkor gyermeke születik, Kos horoszkóp jegyű kisfia, Tom.

Míg az első könyvecskében – ezzel a kiadvány méreteire is utalnék -, Zizi igazi kislány, a második részben már felnőtt, fiatal nő, aki munkába áll, vőlegénye van, házasságra készül, egyidejűleg továbbra is aktívan részt vesz családja kissé káoszos mindennapjaiban. Ehhez természetesen ő maga is jelentősen hozzájárul, különc – azonban sohasem bántó, inkább kifejezetten jó szándékú, de legtöbbször balul elsülő -viselkedésével, megnyilvánulásaival. A harmadik részben az anyuka Zizi és kisfia kedvesen szórakoztató kalandjainak lehetünk részesei. A könyv főhősének, a „szókincsgyűjtő” angol kislánynak az alakját igyekeztem úgy megrajzolni, hogy abból kitűnjön: könyveket böngészni jó dolog, mert közben nem csak élvezni lehet az olvasottakat, de tanulni is lehet belőlük. Sőt, mi több, magához az „íráshoz” – azon belül a naplóíráshoz -, is indíttatást adhat egy-egy könyv.

A mostani változat már a harmadik napló, amelyet kétnyelvű, magyar-angol formában is lehet olvasni. Kinek szánja ezeket a köteteket: nyelvtanulóknak, vagy esetleg külföldi piacra is gondol? És egyáltalán, hogy jött az ötlet, hogy ebben a formában is megjelentesse a köteteket?

A kétnyelvű, magyar-angol kötetekkel – amelyekben a szöveg „tükörfordításban” található -, valóban volt egy olyan szándékom is, hogy a közérthető tartalmú, némi humorral fűszerezett, viszonylag egyszerű szöveg angol változatával segítséget nyújtsak az idegen nyelvet tanuló középiskolás korosztálynak, illetve fiatal felnőtteknek. Az ötlet kicsit adta is magát, hiszen – a történet meseszövése szerint – Zizi, alias Susy valójában egy angol kislány. Nem konkrétumként, de tényleg felvetődött bennem: ha Rachel Renée Russell amerikai írónő „Egy zizi naplója” című könyvsorozata magyar fordításban olyan nagy siker lett, ugyan miért ne „vághatnánk” mi is vissza, egy magyar szerző által megfogalmazott, hasonló, ifjúsági naplóval külföldön?! Megragadnám az alkalmat, hogy hangsúlyozzam: az én „Zizi naplója” című kötetem jelent meg előbb – 2011-ben – ezen a címen. Azt csak a fordító tudja, hogy R.R.R „Dork Diaries” elnevezésű munkája a magyar fordításban, jó pár évvel később megjelentetve, vajon miért kapta – majdnem – ugyanezt a címet?!

Ki fordította angolra a naplókat, és mi a nehézsége egy kétnyelvű kiadásnak? Milyen nehézségekre, csapdákra tudja felhívni a figyelmét azoknak, akik hasonló kiadást terveznek?

Zsófia Crow fordította angolra a „Zizi naplója” első részét, valamint a folytatásokat is. És mondhatom, kiválóan. Ezt a véleményemet arra is alapoznám, hogy próbaképpen angol tanárral is elolvastattam a lefordított szöveget, és azt a visszajelzést kaptam, hogy a fordítás úgy nyelvhelyesség, mint szóhasználat tekintetében, pontos, alapos, mindent egybe véve, igazán színvonalas. A fentiek igazolására még felhoznám, hogy Zsófit Nemere István írónak is ajánlottam, aki élve a lehetőséggel, igénybe is vette nevezett fordítói munkáját.

Ami a csapdát illeti, hát igen, jól jön egy megbízható fordító, akinek némi írói vénája is van, hiszen neki szinte át is kell „élnie”, írnia azt, amit lefordít. Egy rossz fordítás elronthatja az alapművet, az olvasási élményt, nem beszélve arról, hogy felhánytorgathatnák a „felhasználók” is, ha rossz nyelvhelyességű szöveget kapnának a kezükbe. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a fordításnak költségei vannak. Ezeket mind számba kell venni, és persze azt is, hogy csak az az írásmű lesz kelendő idegen nyelven, ami eredetileg is érdeklődést váltott ki.

Milyen olvasói visszajelzéseket kapott Ziziről és a naplóiról ez alatt az évtized alatt?

A Zizi naplójáról el lehet mondani, hogy volt rá igény. Ehhez egyébként több dolog is hozzájárult: egyszerű, könnyen érthető, humorral átszőtt szöveg, néhány kedves illusztrációval feldobva. És persze az „árfekvés” se volt mindegy. A kis kötet magyar nyelvű változatának 500,- Ft volt az ára.
Kis méretű kötet, az ember bárhová magával viheti, és fél óra alatt átböngészhető, könnyű olvasmány. Baráti körből, de idegenektől is azt a visszajelzést kaptam: tetszett.

Rutinos novellaszerzőként hogyan fejlődött az alkotási módszere?

A „Zizi naplója” kapcsán el kell mondanom, hogy a kis kötet folytatásai szinte egymás után készültek el, tehát közben nem változott az alkotási módszerem, vagy a technikám. Igazán nem tudnék különbséget tenni a régebbi és a jelenlegi írásmódom között. Érzésem szerint, ugyanúgy írok, mint 10-12 évvel ezelőtt. Az íráshoz persze alapvetően nyugalom kell, de legalábbis, célszerű a megléte. Írtam ugyanakkor már olyan körülmények között is, hogy közben néha-néha kérdeztek tőlem valamit, én felnéztem, válaszoltam, azután folytattam az írást ott, ahol abbahagytam. Utólag többször is átolvasom a leírtakat. Ilyenkor főként a szóismétléseket keresem, és kiiktatom, természetesen javítom az esetleges gépelési hibákat, elütéseket, néha egy-egy jelzőt kicserélek, de amit elsőre leírtam, azt érdemben nem szoktam megváltoztatni. Ez abból is adódhat, hogy előre jól átgondolom, szinte „fejben megírom”, amit papírra akarok vetni, így a későbbiekben sok változtatásra általában nincs szükség. A „Zizi naplója” főhőse egy örökké nyüzsgő, kissé kelekótya kislány, aki időnként hetet-havat összehord, vagyis „zizzent”. Jelen esetben ebből adódott a könyvecske címe.
Amúgy választás előtt ellenőrizni szoktam, van-e már az interneten esetleg olyan mű, aminek hasonló a címe, mint amilyent én a saját írásomnak kitaláltam. De a hasonlóság sem akadály: néha szándékosan választok „megtévesztő” címet, akár olyant is, ami már ismert TV játék, film, köztudatba átment címe. Ilyen volt pl. az Édes élet, A szerencse forgandó, vagy az Édes kis semmiség.

Milyen tanácsokat tudna adni kezdő íróknak, novellaszerzőknek? Mi az, amire a legjobban ügyelni kell, hogy az ötletek eljussanak a megvalósításig, kiadásig?

Igyekezni kell kerülni a már ismert sémákat. Számomra általában az élet adja az ötletet. Ha nincs ötletem, nem ülök le írni – mert abból semmi jó nem születik. Az erőlködéstől a verejtékcseppek még eláztatnák a papírt…
A novellánál én mindig arra törekszem, hogy a tartalom rövid legyen, de sokatmondó. Egyszerű történet, szép stílusban, gazdag szókinccsel megírva, vagy nagyon érdekes téma, egyszerű megfogalmazásban. És persze a végéről sohase hiányozzon a „csattanó”.

Többször is azt nyilatkozta, hogy a novella műfajában érzi igazán otthon magát, regényt nem készül írni. A napló már közel van a regényhez, nem jött meg a kedve a regényhez is? És mi az, ami miatt úgy érzi, hogy túl nagy falat egy regény megírása?

Való igaz, Zizi története egy kicsit már afféle „naplóregény”. Én mégsem tervezek igazi „regényt” írni, és erre a Zizi naplója sem egy kísérlet volt a részemről. Nem mintha félnék hosszabban írni, de nekem a novella a legtesthezállóbb műfaj. Kicsit talán „türelmetlen” is vagyok, szeretem a sztorit minél hamarabb eljuttatni a végkifejlethez, a csattanóhoz. Számomra ez az „élvezetes” írás.

Nagyon termékenyen ír, átlagban évente több mint egy kötettel jelentkezik. Milyen tervei vannak a közeljövőben?

A tarsolyomban jelenleg van még két novellagyűjtemény, és egy gyermekeknek szánt téli meseösszeállítás.

Anélkül, hogy elárulnánk a Zizi naplójának végét, az ott történtek nagyon is a folytatást sejtetik. Hogy áll vele?

Egyik kedves ismerősöm már korábban pedzegette, hogy akár a 3. rész borítóillusztrációja, a kontyos Zizi, jöhetne ősz hajjal is, egy az egyben.
Zizi, nagymamaként. Nem tervezem a sorozat folytatását. Zizi így legalább örökifjú maradhat…