„Attól „valódi”, hogy nem is igen csiszolgatok rajta utólag”
„Merni kell tükörbe nézni akkor is, amikor éppen a poklot járod, mert te mindig ott leszel magaddal, ha tetszik, ha nem” – foglalja össze új kötete üzenetét Nagy Eszter. A Naugye című, a Könyv Guru kiadónál megjelent regény szerzője az interjúban mesél arról is, miért lehet a kötetet a „magyar Bridget Jones naplójaként” reklámozni, miként alakultak a gondolatai előbb bloggá, majd könyvvé, hogyan használja önterápiának az írást és hogy lett a „naugye” kifejezés elsőből utolsó mondattá.
Egy naplóregény kapcsán nem lehet kikerülni a kérdést, hogy milyen arányban keverednek a történetben a saját élmények és a fikció?
Teljes mértékben saját élményeken alapul a könyv. Természetesen némi színezés van benne, de ez sokkal inkább volt az önterápiám része, mint tudatos döntés.
Ezek szerint önterápiának szánta a kötetet?
Igen! Rájöttem, hogy nekem sokat segít, ha kiírhatom magamból a dolgokat. Egyszerűen másképp látok rá. Sokszor a megoldás is írás közben érkezik bizonyos problémákra. Ha kicsit görbe tükör is, akkor az csak annyit jelent, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondokkal.
Sokféle téma kerül elő a kötetben: önismeret, párkapcsolat, életközepi válság, család, munka, nevelés. Az ön számára melyik a leghangsúlyosabb? És hogy érzi: melyik kapcsán tudta a legmarkánsabb üzenetét megfogalmazni?
Mindenképpen az önismeret az, ami számomra a leghangsúlyosabb! Minden témában ez áll a középpontban, hiszen az, hogy egy adott helyzetre hogy reagálok, csak rajtam múlik! A könyv üzenete talán annyi, hogy merni kell tükörbe nézni akkor is, amikor éppen a poklot járod, mert te mindig ott leszel magaddal, ha tetszik, ha nem. Szeretni kell azt az énedet is, aki éppen változáson megy át. Az életben egy dolog állandó, és ez a változás!
A magyar Bridget Jones naplójaként hirdetik a könyvét. Ez csak reklámfogás, vagy van valami sajátosan „magyar” a történetében? És ha igen, akkor mi az?
Talán a könnyebb bekategorizálás miatt lett a magyar Bridget Jones naplójaként hirdetve. Az embereknek így könnyebb elképzelni, hogy mire számíthatnak, ha kinyitják a könyvet. Naplószerű bejegyzések, szarkasztikus humor, önirónia. Sajátosan „magyarnak” talán a munka területét érintő témában lehet nevezni, a többi bárhol a világon történhetne, bárkivel. Legyen az Bridget Jones, vagy Kis Piroska a szomszéd városban.
Hogy készült a gyakorlatban a kötet? „Menet közben”, ahogy jöttek, jegyezte le a gondolatokat, vagy készített vázlatot, jegyzeteket, tudatosan „tervezte” a szöveget?
Igazából nem könyvnek készült. 2015-ben kezdtem el kiírogatni a gondolataimat, ebből később lett egy blog. Ez állt most össze egy kötetté. Soha nem készítettem vázlatot. A témát is mindig az élet dobja. Aztán bekúszik egy „jó” mondat, amit gyorsan lefirkantok valahová, és utána általában eköré íródik a történet.
Közvetlen, élőbeszédszerű stílusa alapján az az olvasó benyomása, hogy könnyen ír. Tényleg így van? Mennyit kellett csiszolgatnia utólag a mondatokon?
Szerencsésnek érzem magam, mert ha jön az ihlet, valóban könnyen írok. Azt szoktam mondani, hogy olyankor ömlik belőlem a betű! Attól „valódi”, hogy nem is igen csiszolgatok rajta utólag!
Hogyan született meg a kötet címe – és egyben utolsó mondata? Már az elején megvolt, vagy a végén adta magát?
A „Naugye” cím talán már az első alkalommal megszületett, ahogy leültem írni. Nem gondolkodtam rajta, egyszerűen leírtam, és úgy maradt. Valahogy passzolt mindenhez. Ez is az önismereti utam részévé vált. Kicsit önigazolós, kicsit az önmagunkkal szembeni elfogadásról is szól. Mert a végén mindig kiderül, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Naugye!
Hogyan keresett kiadót a könyvének, és milyen tanulságokat tud ebből megosztani?
Mivel még soha nem volt könyvem, fogalmam nem volt arról, hogy ez miként működik. Eleinte nem volt ez egy konkrét terv, inkább csak kíváncsiságból olvasgattam az interneten a témában. Igy találtam rá a Könyv Guru kiadóra, ahol nagyon szimpatikusan állnak az elsőkönyves szerzőkhöz. Felvettem velük a kapcsolatot, de még akkor is pusztán az érdeklődés volt a célom. Nagyon korrekt választ kaptam, és bekérték a kéziratot. A többi már gyorsan és gördülékenyen történt. Egyetlen tanulságot tudnék ezzel kapcsolatban megosztani. Bízni kell abban, hogy ha a kiadó érdemesnek tartja a kéziratot a kiadásra, akkor az érdemes rá! Én többször is elbizonytalanodtam a folyamat közben, de mindig a legjobbkor érkezett egy email a következő fázisról. Amikor pedig végre a kezemben tartottam a könyvemet, az megfizethetetlen érzés volt!
Készül a folytatásra? Vagy esetleg egy másik műfajban próbálná ki magát?
Készül a folytatás, igen! Hiszen az élet nem állt meg, téma adódik bőven. Egyelőre nem tervezem magam más műfajban kipróbálni, én ebben mozgok otthonosan. De később ki tudja, mi lesz! Szeretek írni, talán majd megtalál az ihlet más formában is egyszer.