Az állat sokszor csak tünethordozó

„Szorongás ellen legjobb a macska, de csak akkor, ha ő maga egyensúlyban van” – hangsúlyozza Bujáky Miklós, akinek immár második kötete jelent meg állatorvosi praxisából gyűjtött történeteiből. A Könyv Guru kiadó gondozásában publikált Folytassa, Doki! című novellagyűjtemény még mélyebbre ásott ember és állat kapcsolatában, különös tekintettel a gazdi és a házi kedvenc közti viszony pszichés vonatkozásaira. A beszélgetés során szó kerül családi dinamikákról, rabságban élő állatokról és arról, milyen szerepe lehet egy társállatnak az ember gyógyulásában.

Legutóbbi beszélgetésünkben azt mondta, „az egész alkotói válság témának egy külön írást szánok, a második kötet első írása lesz”. Aztán a kötetbe első helyre mégis az autista Dani és kutyája, Brian megható története került, és a későbbi, Folytassa, Doki?! című novella szól az alkotói válságról. Miért változtatta meg a szándékát, és mennyiben volt más a második kötet kapcsán kialakult írói krízis, mint az első idején?

Nagyon fontos volt, hogy az olvasók folytatásnak vegyék a második könyvet, így végül egy olyan történettel indítottam, amely illik az első könyv rendszerébe és gondolatiságába, ezzel felkeltve az olvasó kíváncsiságát. A saját problémáimmal így hátrébb léptem, és bár az írói krízis is érdekes lehet, kezdő történetnek mégsem jó ötlet, mert azt az olvasót is meg kell érintse a második rész, aki az első kötetet esetleg nem olvasta.

A személyes történetem egy olyan fonalat képez mindkét könyvben, melyre – mint gyöngysoron a gyöngyök – felfűződnek az egyes, egyébként önálló egészként működő novellák. A történeteknek általában van egy főszereplője is, egy állat, és tartalmaz egy olyan egyetemes igazságot, amelyhez az olvasók kapcsolódni tudnak. A legjobb történetek tehát ezen a három szálon futnak. Az életben fellépő elakadás – mint például az alkotói válság – mások életében is előfordul, és mint ilyen természetesen érdekes lehet, mivel azonban túlságosan személyes, csak két szálon futó, kezdő történetnek mégsem lett volna legjobb választás..

Azt írta az előszóban, hogy egyértelműen az első könyve nyomán érkező olvasói kérések hatására fogott bele az újabb kötetbe. Mit szerettek a legjobban az állatorvosos történetekben?

Az állatorvosos történeteket mindenki szereti. A különböző tévécsatornákon is rendkívül népszerűek az állatorvosok munkájával foglalkozó műsorok. A gyógyulás és a szorult helyzetből történő megmenekülés témaköre olyan pozitív mintákat szolgáltat, amelyhez könnyű kapcsolódni az olvasónak és a nézőnek. Ami az én könyveimben több, az a történet filozófiai és morális mondanivalójának egyszerű, közérthető közvetítése és ennyiből teljesen más, mint eddigi népszerű állatorvos írók egyébként kiváló munkássága.

A második kötet azonban egy további különlegességet tartogat. Harmincöt éves állatorvosi praxisom alatt ugyanis észrevettem, hogy állattartók gyakran diszfunkcionális családi dinamikában élnek, ez pedig sokszor visszahat a család legempatikusabb tagjára, a kutyára vagy a macskára. Ilyenkor az állat, mint tünethordozó, magára veszi a család problémáját és ez lesz a betegség fő oka. Ezért addig nem is érhető el gyógyulás az állatnál, amíg a tulajdonost nem szembesítjük a változás szükségességével. Tapasztalatom szerint ez gyakran megtörténik és a gyógyulási folyamatok elindulnak. Ezért az állatorvosnak – ha eredményes akar lenni – a gazdákkal is ki kell alakítani a megfelelő kapcsolatot és kicsit pszichológusnak is kell lennie.

Az tartja a mondás, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Én viszont sok olyan kapcsolatot látok társállatok és gazdák között, amikor az állat inkább mint rab vagy túsz él az ember mellett, és a kötődés nem a két faj közötti barátság, hanem inkább a pszichológusok által Stockholm-szindrómának nevezett, a túlélést támogató függőség mintái szerint működik. .Az ilyen kapcsolatból kezdetben lelki betegség és diszfunkcionális viselkedészavar (hiperaktivitás, agresszió, tárgyak és lakásberendezés rongálása, szobatisztaság elvesztése), később pedig szervi működés zavar keletkezik (például stresszhormonok állandó emelkedett szintje, immunrendszeri problémák, endokrin zavarok, táplálkozási anomáliák). Úgy tapasztalom, hogy ez az újszerű és szokatlan szemléletmód elgondolkoztatja és tanítja az olvasókat. Emiatt is szeretik a írásaimat. Különösen nagy öröm számomra, hogy az írói stílusomat, a plasztikus leírásaimat is szeretik az olvasók. Sokszor mondják, hogy a teljesen elképzelhetők, átélhetők a történetek, mintha az olvasó maga is szereplőjük lenne.

Egy második kötet sokszor a „kimaradt” novellák gyűjteménye szokott lenni, ami kicsit azt is jelentheti, hogy az elsőre valamiért kiszelektált, nem annyira sikerült alkotásoké. Itt ezt nem érzi az olvasó. A bekerült 41 írásból mennyi a régi, és mennyi az új novella? Milyen szempontok alapján válogatott?

Az én könyveimben nincsenek „kimaradt” novellák. Mikor elkészült egy-egy könyvre való írás, már csak a sorrendjüket kellett eldönteni. A feladat az érzelmi hullámzás elérése volt. Vidám, szomorú, katartikus és lazító írások követik egymást abból a célból, hogy az olvasó könnyedén tudja az olvasottakat befogadni.

Írásainak különlegessége, hogy az állatok problémáin keresztül a gazdáik gondjaikra is ráláthatnak az olvasók. Melyik volt a legnagyobb sikere, amikor az emberen keresztül tudta meggyógyítani az állatot? Bekerült ez is a novellák közé?

Igen. Ilyen történet például Kormi, Kira és Morzsi története.
A gazdák felismerték a hibáikat, változtatni tudtak, a betegségek meggyógyultak és a viselkedészavarok rendeződtek. Mindez az állatokkal élő emberekre is pozitívan hatott.

Melyek azok az élethelyzetek, betegségek, problémák egy családban, amelyekre mindenképpen háziállatot javasolna terápiaként? Melyik helyzetre milyen állat a legjobb?

Háziállatot csak annak javasolnék, aki megfelelő időt és figyelmet tud rájuk áldozni, ami alapjaiban nem kevés. Mint fentebb már elmondtam, a társállatok empaták, ezért kedvező hatással vannak az emberekre és terápiás funkciójuk is lehet. Szorongás ellen legjobb a macska, de csak akkor, ha ő maga egyensúlyban van. A kutyák jó társállatok gyerekek mellé, bizonyos fajták ugyanis jól működnek a szociális zavarok kezelésében. A kutya fáradhatatlanul kezdeményezi a kapcsolatot például az autista vagy aspergeres gyerekkel, ugyanakkor jelzi az elfogadhatatlan bánásmódot is és kijelöli a határokat, amire egy megengedő szülő sokszor nem képes. A szülők inkább ráhagyják a gyerekre, hogy csináljon, amit akar. A kutyák viszont következetesek. Nemcsak a lelki betegségek gyógyulnak társállatok segítségével. Elhúzódó krónikus állapotban, daganatos megbetegedésekben szenvedő emberek, ágyhoz kötött, mozgáskorlátozással járó állapotok esetében is segíthet a kutyákkal és macskákkal való testi kontaktus, önmagában az érintés, amiben egy beteg ember mindig hiányt szenved. Öregkori demencia és csökkent kognitív képességek kezelésében szintén segítség lehet egy társállat, mert a kommunikáció leegyszerűsödik a két faj között, az állatok a megértésben ki tudnak teljesedni és mindig türelmesebbek, motiváltabbak egy emberi ápolónál.

Mennyit fejlődött a mezőlaki állatsimogatója az elmúlt két évben?

Az ember mindig igyekszik a környezetet úgy alakítani, hogy az minél jobban kiszolgálja az állatok és a látogatók igényét. További változás, hogy az állatsimogatóban a feleségem vezetésével egy képzőművészeti terápiás központ tárgyi feltételeit teremtettük meg, amely hamarosan elkezdi működését felnőttek és gyerekek részére. Az alkotás minden formája önmagában is támogatja a testi és lelki egészséget, segíti az embert az önismeretben és rejtett kreatív potenciált szabadíthat fel. A terápiás célú alkotáshoz szükséges a relaxáció és a regresszió, amelyet kimondottan támogat a vidéki környezet, a nyugalom és az állatok közelsége.

Egy második kötethez már az előzőből szerzett tapasztalatok birtokában foghatott hozzá. Mi az, amiben íróként változtatott az új novellák írásakor?

Épp az az érdekes, hogy semmi sem változott. Az új kötetbe került novellák is ugyanolyan struktúra szerint készültek, mint az első könyv esetében.

Vannak még további írások vagy történetek? Milyen impulzus kellene, hogy nekilásson egy harmadik kötetnek is?

Harmincöt éves állatorvosi pályám emlékei között természetesen számtalan olyan történet van még, ami megírásra vár. Kellő impulzus a folytatáshoz a könyv sikere lenne, a tudat, hogy érdemes rajta a dolgozni. Ha nemcsak a közvetlen környezetemhez jutna ez az írásom, hanem az egész országban ismert és elismert íróvá válhatnék.