„Egy nyelvet úgy lehet legjobban megtanulni, ha én magam újraírom a nyelvtanát…”

Az etruszk nyelvről az utóbbi időben Magyarországon elterjedt téves nézeteket szerette volna cáfolni új kötetével Janurik Tamás. Az etruszk nyelv – Európa elveszett kincse című, az Ad Librum kiadónál megjelent összefoglaló tudós szerzője egyebek mellett elmeséli, hogyan jutott a szölkup nyelvtől az etruszkig, miért lehet ez utóbbi örökre „elveszett” nyelv, és mennyi idő alatt lehet a nulláról megtanulni mondjuk kurdul.

Különös kihívás lehet egy olyan nyelvről írni, amelyet a szerző sem ért. Hogyan jött az ötlet, hogy a máig megfejtetlen etruszk nyelvről írjon könyvet?

Ha az egyetemi tanulmányaim idejét is beszámítom, éppen ötvenöt éve foglalkozom nyelvészettel, a világ különböző nyelveivel. Magyar–francia–finnugor szakos egyetemi végzettséggel elsősorban szamojédológusnak tartom magam, és a szamojéd nyelveken belül is legfőképpen a szölkup nyelv kutatójának. Ez azonban nem zárja ki, hogy más nyelvek iránt ne érdeklődjek: lovári tárgyú könyveim jelentek meg az Ad Librum Kiadónál, összeállítottam egy kurd nyelvkönyvet, egy kurd–magyar és magyar–kurd kisszótárt, de foglalkoztam a kínai szójelekkel, az indiai dēvanāgari írással vagy a sumér ékírással is. Az etruszk nyelvvel való találkozásom a kecskeméti tanítóképző főiskola vezetőjeként 2002-ben Perugiában, az olasz testvérintézményünknél tett látogatással kezdődött. Az ottani múzeumban jutottam hozzá Giulio Mauro Facchettinek az etruszk nyelv rejtélyéről írott könyvéhez. Az én mostani etruszk nyelvi összeállításom nagyrészben az ő könyvében tárgyalt nyelvi anyagra támaszkodik.

A görögön és a rómain túl a harmadik ókori aranykorként ír az etruszk kultúráról. Csupán azért tanulunk ilyen keveset erről a népről a történelemórákon, mert nem ismerjük a nyelvét, vagy van valami más oka is ennek? És mit illene mindenkinek tudnia (még) az etruszkokról?

Az ókori magas műveltségek közül a görög volt legnagyobb hatással az európai kultúrára, de nem közvetlenül, hanem az etruszkok és a latinok közvetítésével. A terjeszkedő Római Birodalom azonban a görögök mellett bekebelezte az etruszkokat is, így az ő kultúrájuk is beépült a rómaiba, majd szinte teljesen feloldódott abban. Olaszország múzeumai azonban tele vannak etruszk tárgyi emlékekkel, és Toscana tartomány a nevében is őrzi az emléküket.

Az etruszk nyelvemlékek jelentős része sírfeliratok formájában maradt ránk. A kötetben közölt – eddig feltárt – szókincs egy része azonban olyan tételeket is tartalmaz (mint hattyú, síkság, oroszlán, nimfa, ütni), amelyek ma már furcsán hatnának egy sírfeliraton. Hogyan kell elképzelni ezeket a forrásokat?

Az etruszk szövegemlékek legnagyobb része rövid sírfelirat. A sírfeltárásokból és egyéb ásatásokból azonban előkerültek vallási és jogi tárgyú szövegek is: egy lenvászon könyv, bronzlemezek, aranylemezek, határkövek, bronztükrök stb. A bronztükrök hátlapjába vallási tárgyú képeket véstek, az azokat magyarázó feliratokban fordul elő a hattyú, oroszlán, nimfa és ütni, egy birtokvitát rögzítő bronzlemezen pedig a síkság szó. Az etruszk szövegszavak nagyobb részének a jelentése azonban még ma is vitatott, többféle értelmezésű vagy megfejtetlen.

Korábban is kis nyelvekről írt könyveket. Miért vonzzák ezek az egymástól távol álló, kevesek által használt nyelvek?

Amikor az egyetem elvégzése után tanársegéd lettem a szegedi finnugor tanszéken, Hajdú Péter tanszékvezetőm a szölkup nyelv kutatását jelölte ki számomra. Kecskeméti főiskolai tanárságom idején tanítóképzős diákjaimnak volt igényük arra, hogy megismerjék valamennyire a lovári nyelvet. A kurd nyelv egyfajta dacos kísérlet volt: a különféle hamis reklámokon (két hét alatt megtanul angolul stb.) felbosszankodva kerestem a választ arra, hogy valójában mennyi idő alatt lehet megtanulni egy teljesen ismeretlen nyelvet. A kurd nyelv Törökországban beszélt kurmandzsi változatát azért választottam, mert az latin betűs. Egy nyelvet úgy lehet legjobban megtanulni, ha én magam újraírom a nyelvtanát, beszédgyakorlatokat, szövegfordításokat készítek, és ezekből szótárt állítok össze. Négy hónap alatt vittem mindezt véghez (de ehhez nyilván kellett az is, hogy a különböző nyelvek, nyelvtanok, szövegek tanulmányozásában már korábban nagy gyakorlatot szereztem).

Európa elveszett kincseként aposztrofálja az etruszk nyelvet az alcímben. Bizonyos, hogy végleg elveszett ez a tudás számunkra, vagy lát esélyt arra, hogy megoldódjon valaha ez a rejtély? Mire lenne szükség ehhez leginkább?

Az etruszk nyelv furcsasága, hogy egy kis gyakorlattal bárki olvasni tudja, hiszen mi is az etruszk ábécé betűit használjuk: a latin betűs írás az etruszk írás átvétele, az egyetlen valódi latin alkotású betű a G (ez eredetileg egy áthúzott C volt, mert a C az etruszkban – ahogy eredetileg az ókori latinban is – K hangértékű volt). Az etruszkban nem voltak B, D, G hangok, ezért ezek betűjeleit nem is használták, a latinoknak ezért kellett a C mellett a külön G betűt feltalálniuk. Az etruszkok miatt lett a görög Α Β Γ Δ (alfa, béta, gamma, delta) A B C D (á, bé, cé, dé) a latinban.

Ami viszont a szövegértést illeti, itt nem sok remény van arra, hogy az etruszk szókincset a maga teljes valóságában meg lehessen ismerni. Az etruszk rokontalan nyelv, minden más nyelvvel való összevetése eredménytelen maradt. A szövegek teljes számítógépes feldolgozása, az egyes szövegek szavainak tematikus megközelítései segíthetnek abban, hogy jobban megismerjük ennek a nyelvnek az egyes elemeit, a teljes nyelvfeltáráshoz azonban nincs elég szöveg, nincs elég támpont, nincsenek kétnyelvű források: az etruszk nyelv egésze már örökre elveszett kincs marad.

Van-e még az etruszkon kívül ilyen nagy jelentőségű, megfejtetlen nyelv a világon?

Szerintem ilyen a sumér nyelv is. Amíg azonban az etruszkot tudjuk olvasni, de nem értjük, a sumért tudjuk érteni, de nem tudjuk olvasni. A sumér ékírást ugyanis átvették más népek, az akkádok, asszírok stb. Az akkád írnoktanulóknak ahhoz, hogy értsék az ékjeleket, tudniuk kellett azok sumér jelentését, ezeket a sumér ékjeleket azonban csak akkádul tudták olvasni. Ezekről maradtak fenn kétnyelvű feljegyzések a „táblák házában”. Azt azonban ma már csak találgatni lehet, hogy mi is volt a pontos sumér hangzása az egyes szavaiknak (voltak-e például az akkád a, e, i, u magánhangzókon kívül más magánhangzóik is).

Került-e olyasmi a kötetbe, amit Ön tett hozzá az eddigi etruszkkutatásokhoz? Mire a legbüszkébb az összeállításból?

Ha pontosabban meg szeretném fogalmazni a kutatási módszeremet, akkor azt mondanám, hogy internetes nyelvészettel foglalkozom. Számos internetes adat lehet azonban önkényes kitaláció, ezért ez a módszer nagyfokú kritikai érzéket és háttértudást kíván. Az etruszk szövegek értelmezésében is hemzsegnek a vitatható megoldások. Ezeket úgy védtem ki, hogy a vitás értelmezéseknél mindenben Giulio Facchettinek adtam igazat. Az olaszból való szövegfordítások mellett saját munkám a zágrábi etruszk lenvászon könyv teljes szóanyagának digitalizálása, alfabetikus és atergó szólistákká való alakítása, gyakorisági mutatójuk, valamint toldalékjegyzékeik összeállítása. Ezek a továbbiakban minden etruszk nyelvet kutató hasznos segédeszközei lehetnek.

Miért tartotta fontosnak, hogy az etruszk nyelvről való ismereteket ilyen könyv formájában tegye közzé?

Az etruszk nyelvvel kapcsolatban az utóbbi időben olyan téves nézetek terjednek Magyarországon, főként internetes portálokon, de könyvalakban is, amelyek azt sugallják, hogy az etruszk nyelv valamiféle kapcsolatban áll a magyar nyelvvel. Olyan elképesztő kísérlettel is találkoztam, hogy a jobbról balra írt etruszk feliratokat visszafelé, balról jobbra, az etruszk ábécé helyett a székely rovásírás betűivel olvasva latin nyelvű szótöredékeket alkotnak, majd azokat önkényes betűbetoldásokkal, kiegészítésekkel próbálják értelmessé tenni: egy szigorúan jogi szövegből (egy perugiai birtokterület eladásából) így sikerült például a bibliai bűnbeesés történetének („az ősmagyar mitológia keresztényesített variánsának”) eredeti történetét kihámozni. Ezért tartottam szükségesnek, hogy a már is-mert, feldolgozott etruszk szövegeket a maguk valós társadalmi közegében, valódi tartalmuknak megfelelően mutassam be, feltárva azt is, hogy számos nyelvi kérdés még megoldatlan maradt.