“Embertársaink jó része nem kész a monogám kapcsolatokra”

Miért hallgat lantmuzsikát és tanulmányozza a tölgyfa növekedési ütemét egy író? Hopp László (a képen a feleségével) az Egyesült Államokból nyugdíjas orvosként hazatérve adta a fejét történelmi regény írására, és ennek gyümölcse lett Az ezüstdénár című kötet, amelyet a Könyv Guru kiadó jelentetett meg. A szerző – mint elmesélte az interjúban – igen alaposan készült a történet megírására, de nem a történelmi részletek foglalkoztatják leginkább, hanem az élet nehezebb kérdéseinek boncolgatása: például a prostitúció, a nyitott párkapcsolatok, a többnejűség vagy a többférjűség probémái. A beszélgetésből kiderül az is, mi volt az eredeti ezüstdénár, és miért ír egy gyermekorvos filozófiai traktátust.

Egyszerre történelmi és misztikus regény Az ezüstdénár, aminek ugyanakkor egyik központi témája a párkapcsolatok, az erotika és a prostitúció. Hogyan tudná meghatározni a regénye műfaját és tárgyát?

A műfajt én szépirodalomként (az angol literary fiction talán jobban behatárolja ezt) és erotikus romantikaként határoznám meg. A párkapcsolatok és női ambíciók burkában, amik elég nyilvánvaló központi szerepet kaptak a történetben, egy sokkal lényegesebb témát is megkíséreltem elrejteni. Talán váratlanul, de remélem nem teljesen eredménytelenül, az előítéletek veszélyességére akartam felhívni a figyelmet. Ha nem lépünk túl az előítéletek felületességén, és nem próbáljuk mélyebben megismerni őket, mindkét női főszereplőt könnyűszerrel erkölcstelennek tekinthetnénk. Mind Bori, a középkori forróvérű jobbágylány, mind Lívia, a modern diáklány prostituált, sok alapvetően értékes tulajdonságot hordoz magában és megítélésem szerint fontos üzeneteket tolmácsolnak az olvasónak.

Mikor és milyen inspiráció hatására született meg a történet, és a motiváció, hogy ebből regény szülessen?

Akárcsak a korabeli történet férfi főszereplője Misi, a hatvanas években én is találtam egy valódi ezüstdénárt Visegrádon, amit sokáig otthon őriztünk. Akárcsak Misiben, az a dénár gyerekként bennem is sok romantikus gondolatot ébresztett Mátyás király misztikus, inspiráló koráról. Aztán egy napon a dénárom eltűnt, és sajnos Misitől eltérően, sosem került elő. Ehelyett viszont egy nap megszületett a gondolat, hogy megörökítsem ezt a gyermekkori emléket, és, legalább a gondolatok erejével, megtaláljam az elveszett talizmánomat. Ez úgy tíz évvel ezelőtt egy befejezetlen elbeszéléshez vezetett, amit akkor még angolul írtam. Amikor nyugdíjba menetelem után 2018-ban feleségemmel visszaköltöztünk az Egyesült Államokból, elegendő időm maradt, hogy az elbeszélésből egy magyar nyelvű történetet formáljak, aminek ez a regény lett az eredménye. Az itthon tapasztalt, 36 év után számomra újkeletű hatásokra válaszként, amikbe itt nem akarok részletesen belemenni, a történet alaptémájaként a kirekesztő, szűklátókörű nézetek kihívását jelöltem meg célul. Ezt mindjárt az első oldalon jelezni szándékoztam Veronica Franco, a Renaissance korban élt prostituált költőnő idézetével.

Az ezüstdénárban hosszas fejtegetések és viták zajlanak a pénzért (vagy előnyökért) vállalt szexről, és arról, hogy miként lehet kilépni a prostitúció világából, de a nyitott párkapcsolatok, a biszexualitás és a többnejűség is sokszor felmerül. Miért tartja ilyen fontosnak ezeket a témákat? Mi az, amit ezek kapcsán üzenetként szeretne átadni a regény olvasóinak?

Szexualitás az élet alapvető jelensége, amit akár tetszik, akár nem, semmiféle intellektuális teljesítmény nem képes elhalványítani. Ez nem azt jelenti, hogy az embereket egy nagy közösüléssel megszállott nyúlfarmnak kell tekinteni, hanem azt, hogy a nemi vágyak és a magasabb rendű gondolataink közötti egyensúlyt aktívan keresnünk kell. A nemiséget és az erotikát fontos, sajnos gyakran elhallgatott, vagy félremagyarázott tabu témának tartom, amin anélkül kellene változtatni, hogy az erkölcsi fertő veszélyébe sodródjunk. Véleményem szerint az emberi értelem egyik legnagyobb fegyvere, hogy képesek vagyunk optimális egyensúly keresésére és így hiszem, hogy ebben a kérdésben is meg fogjuk találni ezt a még hiányzó egyensúlyt.

A prostitúció, nyitott párkapcsolatok, eltérő szexuális vonzalom, többnejűség, a nyomokban még mindig előforduló többférjűség, mind a hagyományos párkapcsolatok kizárólagossága elleni kihívás, ami több figyelmet érdemelne mint a jelenleg gyakori dogmatikus elvetést. A nagyszámú válás, házastársi hűtlenség, házasság nélküli együttélés számomra azt jelzik, hogy embertársaink jó része nem kész a monogám kapcsolatokra. Ezek az emberek ugyanúgy nem érdemlik meg a társadalom elmarasztalását, mint ahogy a természetes módon monogámiára vágyó emberek sem. Emlékeznünk kell, hogy

a “házasság szentsége” nem ugyanazt jelenti egy kereszténységet követő személynek, mint egy muzulmánnak, egy buddhistának, vagy Platónnak,

akinek az államában a legjobb képességű férfiak nemzettek utódokat a legjobb adottságú nőkkel, és a gyerekek egy nyitott közösségben nőttek fel (erre Misi hivatkozik is az egyik vita során). Nem feltétlenül követendő példaként hozom fel ezeket, csak jelezni próbálom, hogy az emberi útkeresés sokfelé elvezethet, ha nem zárjuk le a kapukat. Ezen sokféle út közül ugyan sok hamisnak bizonyulhat, de ha dogmatikusan állunk hozzá ezekhez a kérdésekhez, végül a jobb utakat sem találjuk meg. Ez talán egyike azoknak az üzeneteknek, amiket szerettem volna közölni az olvasóval közölni.

Magának a címadó ezüstdénárnak milyen szimbolikus olvasatai lehetségesek? Miért pont egy ilyen pénzérme köti össze a különböző korokat?

Amint már említettem, életemben az ezüstdénárnak van egy fizikális realitása is. Ahogy azonban a történet kibontakozott bennem, egy szimbolikus jelentőséget is kezdtem el érezni: mi emberek egy tőből fakadunk. Bármennyire is próbáljuk behatárolni magunkat csoportokba, nemzetekbe, vallásokba stb., életünk során ennek az összetartozásnak számtalan kisebb-nagyobb megnyílvánulása van. Az érme csupán egyike az ilyen és hasonló jelentéktelen, de mégis sokatmondó, köztünk létező kapcsoknak.

Több idősíkon játszódik a regény, négyszáz év különbséggel, és még a modern történeti szál is pár évtizeddel ezelőtti. Milyen kihívásokat jelentett ez a fajta szerkesztési mód? Mennyit kellett előzetesen foglalkoznia a több szálon futó történet tervezésével? Kellett valamit kutatnia is?

A középkori történethez kapcsolódóan sokat kellett búvárkodnom. Szerencsére, amit régebben csak könyvtárakban és nehezen hozzáférhető levéltárakban lehetett megtalálni, most az interneten elég könnyen elérhető. Megnéztem régi képeket a visegrádi várról, hallgattam madárdalokat és lantmuzsikát, tanultam a korabeli állatokról, tanulmányoztam a tölgyfa növekedési ütemét és a Visegrád környéki virágokat, végigtúráztam a Visegrádi Vártól a Bori elképzelt falucskájához vezető utat és hasonló képtelenségekre adtam a fejem. A két történeti szál párhuzamossá tétele elég késői ötlet volt. Eredetileg egymást követték volna, de az egyidejű lefuttatást végül érdekesebbnek találtam.

Milyen nehézségekkel szembesült a regény megírása során? Hogyan oldotta meg ezeket?

A nehézségek nagy részével a középkori tények hitelessé tételekor találkoztam. Bár a történelem mindig érdekelt, történész nem vagyok, csak egy nyugdíjas gyermek nefrológus. Sosem tudtam például kitalálni, hogy Mátyás király idejében mennyit ért valójában egy ezüst dénár. Erről még a numizmatikai intézetnek is küldtem egy kérdést, bár válasz nem jött. Végül egy liba árában egyeztem meg magammal, de senkinek nem tanácsolom, hogy rám hivatkozzon ha egy ezüst dénárral valami középkori piacon találja magát mágikus időutazása során.

Mikor jut ideje az alkotásra? Mennyi ideig tartott a bő háromszáz oldalas regény megírása az ötlettől a kiadóig?

Amikor a történethez kapcsolódó első elbeszélésféleséget írtam, még Amerikában éltünk, és még aktívan orvoskodtam. Ekkortájt írásra igen kevés időm volt, így többnyire éjszaka és hétvégeken dolgoztam. Visszatérésünk óta, nyugdíjasként viszont bőven van időm. Szerencsém is volt, mert két-két hetet eltölthettem egy bakonyi kis faluban és a szigligeti alkotóházban, amikor csakis az írásra koncentrálhattam. Maga a végleges könyv megírása úgy 9 hónapig tartott. Nem vagyok gyors és ritkán jutok el 1500 szó fölé naponta.

Milyen írói tapasztalata volt Az ezüstdénár előtt? És mi az, amit ennek kapcsán tanult meg, és egy következő regénynél már másképp csinálna?

Másfél éve jelent meg első szépirodalmi regényem Megkísértve: Egy katona orvos története címmel, a Bioenergetic Kiadó gondozásában. Ebben egy kezdő orvos küzdelmével foglalkozom, amint becsületes hivatási elkötelezettségét teszi próbára a gyors meggazdagodásra koncentráló főnöke. Ennek a könyvnek az eredetijét angolul írtam még 2012-ben Life in the barracks címmel, és az Amazon programján keresztül adtam ki saját magam. A két szépirodalmi könyvem között, szintén angolul, volt egy filozófiatörténeti kísérletem is Reason and Unreason in Western Philosophy: The Struggle of Certainty against Probability. A Layman’s Notes on Philosphy. Tudom, hogy hosszú a cím, de a filozófia igen összetett és nehéz egy-két szóval összefoglalni (magyarul valahogy így hangzik: Észszerűség és észszerűtlenség a nyugati filozófiában: A bizonyosság harca a valószínűséggel. Egy laikus filozófiai jegyzetei). Hogy mit tanultam Az ezüstdénárból? Talán csak több gyakorlatot szereztem a magyar nyelvben. Rájöttem, hogy magyarul könnyebben írok mint angolul, bár mindkét nyelvnek megvannak a maga izgalmas erősségei gondolataink kifejtésére.

Lesz egyébként következő regény? Az ezüstdénár lezártnak tűnik, de egy írónak ez nem jelenthet akadályt? Vagyis: készül újabb kötetre, és ha igen, folytatja-e a mostanit?

Mindkét szépirodalmi könyvem adna alkalmat a folytatásra, de bármennyire is gyermetegnek tűnik, ennek ellenére a filozófiai kötetem magyarra fordításához tettem meg a kezdő lépéseket. Bolondság, hogy egy laikus filozófiai írása érdeklődésre tarthat számot? Valószínűleg így van. Viszont filozófiai témákon való téblábolásaim során gyakran ötlenek fel bennem gondolatok, amik talán egy újabb történet magvaként is szolgálhatnak. Erősen hiszem Szókratész mondását, miszerint az átgondolatlan életet nem érdemes élni.