Ezzel a módszerrel tanulhatunk a legtöbbet kedvenc szerzőnktől

Mi sem lenne kellemesebb, mint csak olvasgatni a legjobb könyveket kedvünkre, miközben a jó stílus, a megfelelően alkalmazott írói eszközök, a frappánsan megfogalmazott párbeszédek megvalósítása csak úgy. észrevétlenül belénk ivódik. Ez sajnos csak keveseknek adatik meg, a többségnek meg kell küzdeni azért, hogy elsajátítsa az olvasókat lebilincselő íráskészséget. Nem kell azonban ehhez feltétlenül íróiskolába járni, nagyon sokat lehet ugyanis tanulni a kedvenceinktől. Hiszen nem titok, hogy igen sok jó író is utánzással kezdte, majd alakította ki a saját stílusát. Arra kell azonban figyelni – és ennek a posztnak is ez a témája -, hogy milyen módszerrel lehet ellesni a leghatékonyabban a regényírás mesterfogásait. A bevezetővel ellentétben, erre akkor van leginkább esélyünk, ha tudatosan, lépésről-lépésre elemezzük az általunk jónak tartott szövegeket. Lássuk, milyen egyszerű lépésekkel juthatunk közelebb a titokhoz!

Kell egy jó könyv

Mindenekelőtt ki kell választani, melyik könyv alapján szeretnénk fejlődni, kitől akarjuk eltanulni az írómesterséget. Ehhez nem feltétlenül elegendő egy jó név, hanem olyan szöveg is kell, amelyet szívesen olvasunk, amelynél azt érezzük, hogy bárcsak mi is tudnánk ilyet írni. Vagy azért, mert olyan hatással van ránk mint olvasóra, vagy azért, mert a stílusát közel érezzük magunkhoz. Ezen a ponton talán nem árt, ha olyan kötetet választunk, amelynek műfaja közel áll ahhoz, amelyben mi is alkotni szeretnénk.

Mi a cél

Amikor megtaláltuk a megfelelő kötetet, először is fogalmazzuk meg magunknak, miben szeretnénk fejlődni. Ha a párbeszédeken szeretnénk csiszolni, akkor keressünk olyan részt, ahol sok ilyen van. Ha a feszültségteremtő képességünket akarjuk fejleszteni, akkor válasszunk egy olyan fejezetet, ami a kanapéhoz szögezett minket.

Ezután vegyünk a kezünkbe tollat vagy ceruzát, és lassan, alaposan olvassuk végig az általunk kiválasztott részt (akár többször is). Jegyezzünk fel mindent, ami az eszünkbe jut közben, akár a margóra, akár egy füzetbe! Figyeljük meg az adott rész tempóját (gyors vagy lassú), a mondatok hosszát, struktúráját, a jelenetek részeit (hol és hogyan kezdődnek, mi a legfontosabb történés, miként fejeződnek be), a szereplők viselkedését (hogyan viselkedtek előtte, és mit tesznek utána). Végül rendezzük a jegyzeteinket, akár egyetlen lapra.

A “miértek” és a “hogyanok”

Ezután jöhet az elemző rész. Mindenre, amit az előzőekben megfigyeltünk, kérdezzünk rá. Tegyük fel a “miért” és a “hogyan” kérdéseket. Például, ha a mondatok rövidek, pattogósak voltak (akár csak néhány szóból álltak), kérdezzük meg, mi ennek az oka. Hogy felgyorsítsa a cselekményt? Vagy hogy jelezzen valamit az adott szereplő jellemével, beszédstílusával kapcsolatosan? Netán a bizonytalanság érzését akarja kelteni általuk a szerző? Ne feledjük: nincsenek rossz válaszok, az a lényeg, hogy mi mit veszünk észre a szövegben!

Minden esetben gondoljuk végig a következő kérdéseket:

  • Mitől működik a jelenet?
  • Miért épp ezeket választottá a szerző?
  • Milyen eszközökkel befolyásolta (gyorsította vagy lassította) a szöveg ritmusát?
  • És végül: hogyan viszi előre mindez a cselekményt?

Ültessük át gyakorlatba a tanultakat

Ha már megvannak a jegyzeteink, és van pár válaszunk vagy megfigyelésünk is, akkor jöhet a gyakorlati alkalmazás. Próbaképpen egy másik – még mindig nem a saját – szövegünkön is alakíthatunk. Ennek előnye, hogy a történet már készen van, nekünk csak a stílusbeli, tempóbeli változtatásokat kell gyakorolnunk az adott keretek között. Válasszunk tehát egy másik könyvet, abból is egy konkrét részt (egy párbeszédet, egy jelenetet, egy bekezdést vagy fejezetet). Írjuk át a saját szánk íze szerint, pontosabban úgy, ahogyan a korábbiak alapján tanultuk. Használjuk fel az életszerű párbeszédről tanultakat, vagy azt, hogyan kell minél hitelesebben bemutatni egy-egy szereplőt, esetleg, hogy miként kell feszültséget teremteni egy jelenet leírásakor.

Ha néhány próbát tettünk már, áttérhetünk a saját könyvünkre, hogy ott is alkalmazzuk a tanultakat. Ne feledjük: nincs rossz próbálkozás, mindenféle kísérlet megengedett, hogy megtaláljuk a saját hangunkat, a műfajunkhoz legmegfelelőbb eszközöket. Ehhez pedig ne szégyelljünk a nagyoktól tanulni, a legtöbb esetben annak idején ők is ezt tették.

Borítókép: Bethany Laird / Unsplash.com