„Fő törekvésem, hogy a klienseim képessé váljanak hinni önmagukban”

„Könnyebben beszélnek arról, ha valami sérelem éri őket, vagy valakivel nem jönnek ki jól, mintsem arról, hogy éppen valaki mennyire lett szimpatikus számukra, vagy hogyan értékeli fel a kollégáját a folyamatos közös munka során” – említi a munkahelyi flörtökkel kapcsolatos problémákról Gelsei Bernadett párkapcsolati tanácsadó, aki új kötetében a szerelmi háromszögeket veszi górcső alá. A hűtlen, a megcsalt és a szerető – A szerelmi háromszög pszichológiája című könyve a héten jelent meg az Expert Books Kiadó gondozásában. A szerző az interjúban kitér arra, hogy miért hasonlít a hűtlenség a függőséghez, hogyan lehetne megelőzni a munkahelyi félrelépéseket és hogy mi okozta a legnagyobb nehézséget a kötet megírása során.

Saját tapasztalata alapján is állítja, hogy minden szerelmi háromszög szituáció megtanít valamire, amit egyébként az érintettek nem lennének képesek meglátni, megtanulni. Milyen személyiségfejlődésre gondol, és miért lehet ilyen szerepe a szerelmi háromszögeknek?

Ez a helyzet mélyebb önismeretre tanít bennünket mindenféleképpen azáltal, hogy nagyon intenzív érzéseket élünk meg a szerelmi háromszögben. Előjöhetnek olyan gyerekkori vagy fiatal felnőttkori elakadásunkból fakadó érzelmeink is, amelyeket lehet, hogy jól elnyomtunk magunkban, azt gondolva, hogy ezeket már feldolgoztuk, majd meglepődve ismerhetjük fel, hogy ez a helyzet újraaktiválta azokat bennünk. Gondolok itt akár valamelyik szülőnkkel kapcsolatos kötődési problémáinkra, arra, hogyan kérünk, kapunk, fogadunk szeretetet, vagy mit teszünk meg a szeretetéhségünk kielégítésére, stb. Emellett, miután függőségi szempontból közelítem meg a témát, rávilágíthat az eddig nem figyelt függőségi oldalunkra. Teljesen új részünket ismerhetjük meg ezáltal, ha amúgy semmilyen szenvedély (alkohol, cigaretta, drog, evés, vásárlás, stb.) nincs is az életünkben.

Miért hasonlítja a függőséghez a szerelmi háromszög szituációt? Hogyan tudná összefoglalni a hasonlóságokat?

A könyv végig erre a függőségi szemléletre van felépítve. Bármilyen szer vagy viselkedési függőségnek ugyanis van egy sajátos útja, amit „betegségmodellnek” hívunk. Ez leegyszerűsítve a saját életünk feletti kontroll és irányítás elvesztésének a folyamata. Vagyis mindig van a függőségnek egy le- és egy felépülési szakasza. A szerelmi háromszögben lévő három szereplőnél is el lehet különíteni ezeket a szakaszokat: belemerülési- és kilábalási szakaszokként. A belemerülési szakaszban bármelyik szerepnél nagyon hasonló érzéseken mennek keresztül az emberek, mint amin a függő vagy a függő ember hozzátartozója esik át. De ugyanez jellemzi a kilábalási időszakot is.

Kifejezetten a szerelmi háromszögben rekedteknek szánja a könyvét, vagy tanulhatnak a kötetből azok is, akik nem érintettek?

Természetesen, a könyvnek van egy prevenciós üzenete is, vagyis azok, akik ezt elolvassák, mindent megtudnak arról, miként óvják meg a kapcsolatukat. Rálátást kapnak azokra a fontosabb területekre, ahol könnyen beemelődhet egy harmadik személy a kapcsolatukba. Ha ezekre tudatosan odafigyelnek, akkor el tudják kerülni a szerelmi háromszöget.

„Sokkal izgalmasabb és egyszerűbb hűtlennek lennünk, mint erőfeszítéseket tennünk a kapcsolatunk javítására” – írja a könyvben. Mit gondol, a hűtlenkedések hány százalékát lehetne megelőzni azáltal, ha a párok, a házaspárok tudatosan foglalkoznának a kapcsolataikkal és próbálnának erőfeszítést tenni érte?

Szerintem elég nagy százalékát. Magánpraxisomban, mind a tréningeken, mind a párterápián sok párral dolgozom. Az a tapasztalatom, hogy a tréningeket olyanok veszik igénybe, akik amúgy is figyelnek a kapcsolatukra és inkább megelőzésként használják azt. A párterápiára viszont már akkor jönnek el, amikor nagy a baj. Vagyis, amikor már megtörtént a megcsalás, a hűtlenség, vagy amikor valamelyik fél már lemond a kapcsolatról. Ha előbb eljönnének, akkor sokkal hatékonyabban lehetne megmenteni a kapcsolatokat. Az előbb alatt azt értem, hogy valamelyik fél kimondja, mi a problémája a kapcsolatban a másikkal, akkor már érdemes lenne eljönni. De az emberek még sokáig próbálják maguk megoldani ezt sikertelenül, és csak ez után jönnek el esetleg segítséget kérni. Emellett az egyéni segítségnyújtás is sokat tud segíteni, még abban az esetben is, amikor a másik fél nem nyitott erre, mert a pszichológia holdudvara rájuk is hat.

A munkahelyi körülményeket különösen felelősnek tartja a viszonyok kialakulásért, mert ott számtalan olyan helyzet teremtődik, amely igen nagy kísértést jelent minden félnek. Ha a munkáltató nem készít (és tartat be) erre vonatkozó etikai kódexet, hogyan lehet elkerülni ezeket a csapdahelyzeteket?

Őszinteséggel. Magyarországon még nem bevett gyakorlat ilyen jellegű etikai kódexeket elkészíteni. Ezért a párok jó kommunikációján és őszinteségén múlik, mennyit tudnak otthon megjeleníteni abból, hogy hogyan érzik magukat a munkahelyükön, hogyan hatnak rájuk egyes kollégáik. A tapasztalatom az, hogy könnyebben beszélnek arról, ha valami sérelem éri őket, vagy valakivel nem jönnek ki jól, mintsem arról, hogy éppen valaki mennyire lett szimpatikus számukra, vagy hogyan értékeli fel a kollégáját a folyamatos közös munka során. Ezt kicsit tabuként kezelik.

Minden párnak magának kell tudatosan megbeszélnie és kialakítania azokat a kereteket, hogy mi számít a kapcsolatukban hűtlenségnek – hangsúlyozza könyvében. Nem tart attól, hogy ha nincsenek általánosan elfogadott keretek, szabályok, akkor a kapcsolatokban minden relatívvá válik, és ez még inkább kedvez a hűtlenkedésnek?

Abban az esetben nem tartok ettől, ha a párok a hosszú évek alatt újra és újra előveszik ezt a témát és újragondolják azt, hogy mire szerződtek egymással. Sőt azt gondolom, csak így lehet megóvni a kapcsolatukat. Nagyon fontos, hogy ezek ne túl általános elvárások legyenek, hanem minél részletesebben átbeszélt megegyezések. Gondolok például arra, hogy közösen elmennek egy koncertre, akkor ott kinek mi fér bele, stb.

A könyv minden nagyobb fejezete után van egy komoly kérdőív, ami segít az olvasottak feldolgozásában, az olvasó saját helyzetének értékelésében. Mennyire pótolja ez a feldolgozás a terápiát? Elképzelhető, hogy valaki ezek segítségével is kimászhat a krízishelyzetből?

El tudom képzelni, mert ezeknek a feladatoknak egy részét már régóta használom és jól tudnak működni. Amennyiben ezek csak irányt tudnak mutatni és a megoldáshoz nem jut el az olvasó akkor érdemes külső segítséget is kérni, mert egy egyéni konzultációban hatékonyan lehet kezelni a helyzetét.

Az evolúciós pszichológia és a szeretetnyelvekről ismert Gary Chapman gondolatain kívül mely pszichológiai irányzatokra támaszkodott a könyve összeállítása során?

Elsősorban a kognitív, a behaviorista, a megoldásközpontú és pszichoanalitikus irányzatokból.

Párkapcsolati tanácsadóként – vagy ahogy ön nevezi magát: döntésmentorként – mi a fő törekvése a klienseivel? Mit tart eddigi legnagyobb sikerének?

A fő törekvésem az, hogy a klienseim képessé váljanak hinni önmagukban, megtalálni a belső erőforrásaikat, amelyekre a későbbiekben krízishelyzetben támaszkodni tudnak. Képesek legyenek az érzelmeik felismerésére és azok kezelésére, hogy képviselni tudják azt, amitől boldogabbak lehetnek. Minden ezzel kapcsolatos változást sikernek élek meg.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget az anyaggyűjtés és a könyv megírása közben?

A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy ne vesszek el a témában, mert még nagyon sok mindent lehetett volna beleírni, ezért volt segítségemre a szenvedélybetegség le- és felépülési modellje. Ez adott egy keretet, így nem csapongtam, csak annyira, amennyire ez a keret megengedte, mert természetesen nagyon sok aspektusból lehetne a szerelmi háromszögeket vizsgálni. Ez nem volt célom, de időnként nehéz volt betartanom. A másik nehézséget az okozta, hogy a hozott eseteket úgy tudjam átírni, hogy az maximum a klienseim számára legyen felismerhető, mások számára nem, vagyis az inkognitó megtartása.

Hogyan választott kiadót? Milyen tapasztalatokat tud megosztani e téren azokkal, akik hasonlóképpen önsegítő könyvet szeretnének kiadni?

Egy barátnőm hívta fel a figyelmem az Ad Librum pályázatára, amelyre aztán beadtam a jelentkezésem és a 7 beválasztott író közül lehettem az egyik. Nekem első könyves írónak (bár szakkönyveim már voltak) nagyon sokat segített a pályázat adta lehetőség, nem kellett olyan dolgokkal foglalkoznom, amikhez nem értek, „csak” meg kellett írnom a könyvet.