“Hetekig csak keresztkérdéseket tettem fel magamnak”

“Eredeti történetekből hiány van, merjünk újítani, merjünk teljesen elszállni” – tanácsolja Keszi Csaba, a Három perce még éltem című új regény szerzője. A Könyv Guru kiadónál megjelent sci-fi történet szerzőjével egyebek mellett beszélgettünk a címadás dilemmáiról, video-marketingről és arról, hogyan használta fel az előző, kísérleti regényéből szerzett tapasztalatokat.

Az utószóban úgy fogalmaz: “Célom az volt, hogy a sci-fi-elemeket a magyar vidéki hétköznapokba ültessem be. Mindig fontos elem a társadalomkritika, és a spirituális él, az élet végső értelmének keresése.” Ami ez utóbbit illeti, mi a Három perce még éltem fő üzenete?

Egy jó könyv mindenki számára más üzenetet tartogat. Ebben a regényben is igyekeztem minél több témával foglalkozni, hogy bővítsem a történet mondanivalóit. Emberi kapcsolatok, a társadalom és az egyén viszonya, az élet utáni élet kérdései legalább annyi új kérdést vetnek fel, mint az örök élet utáni vágy és a természetbe történő radikális beavatkozások. A fő üzenet az, hogy találjuk meg a saját válaszainkat ezekre a kérdésekre, és az rengeteg nyomástól megszabadíthat minket.

Korábbi kötetének, a Fények az égen műfaját úgy határozta meg: spirituális science-fiction. Ebbe a kategóriába sorolná a Három perce még éltem-et is?

Olyan értelemben mindenképp, hogy a történetben egyes szereplők telepatikus képességekkel rendelkeznek, emellett pedig a reinkarnáció egy tudomány által bizonyított tény. A halál és az újjászületés utáni közeg megalkotása szintén megerősíthet ebben. A Fények az égenhez képest ez egy klasszikusabb sci-fi történet, amiben más érdeklődésű olvasók is otthon érezhetik magukat, mert emellett nagyon emberközpontú.

Pista karakteréről elárulta, hogy valódi személyről mintázta. Más szereplőket is átvett az életből, vagy ő az egyetlen? Mennyiben okozott könnyebbséget (és esetleg nehézséget), hogy egy létező személyt szőtt bele a történetbe?

Már a Fények az égen esetében is létező személyeket ültettem át a történetbe, viszont az olvasók egy része túl bonyolultnak, életszerűtlennek érezte a párbeszédek egy részét. Érdekes, mert tulajdonképpen nagyon hasonlóan beszélgetünk élőben is ezekkel az emberekkel, de tudomásul kellett vennem, hogy ezt a regény nem tudja közvetíteni. A Három perce még éltem esetében Pista személye, és a belőle alkotott karakter megoldotta ezt a kérdést. Sokkal könnyebb volt olyan szereplőket megalkotni, akiket bármikor láthatunk az utcán, személyiségtípusokat, amiket ismerünk a munkahelyünkön, és ezáltal könnyebb azonosulni a történet szereplőivel.

Hogyan született meg a regény címe? Voltak más változatok is?

Megfelelő címet kitalálni legalább olyan nehéz, mint jó szinopszissal pályázni. Úgy gondoltam, a címnek egyedinek és meghökkentőnek kell lennie. Szerettem volna, ha a hallatán egyből kérdések merülnek fel az emberekben. Három perce még éltem. Mi történt, hogy már nem él? Mit üzen ez a mondat, ha már meghalt, aki kijelentette? Mit jelent ez az egész?

Az alábbi munkacímeim és ötleteim merültek még fel: Koporsó az űrben, Tested lesz koporsóm. Az előbbit fantáziátlannak találtam, az utóbbinál pedig jobban tetszett a Három perce még éltem. A hazai extrém zenei színtér egy jeles képviselője, a Watch My Dying zenekarnak van egy Túladagolt idő című dala, és egy ideig fontolgattam, hogy megkérdezem őket, engedélyeznék-e a cím felhasználását, de végül elvetettem a dolgot, mert attól tartottam, mindig ezzel hoznák összefüggésbe a történetet.

Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, amikor meg kellett alkotnia új regényének a Földön kívüli, sci-fi világát? Kellett hozzá igazi tudományos kutatást végeznie, vagy inkább a fantáziájára hagyatkozott?

Törekednem kellett rá, hogy minél jobban el lehessen helyezni térben és időben a történteket, ez elég nagy kihívás volt. Múltbéli és jelenbéli dolgokat összehangolni úgy, hogy közben a távolságokra is figyeljen az ember, ezek nagy kihívást jelentettek. A földönkívüliek világának megalkotása egy görbe tükre az ember világának. Bár voltak nehéz éjszakáim egy-egy ponton, amikor elakadtam, inkább a logikai összefüggések megalkotására kellett a legtöbb időt fordítani. Tudományos kutatásra nem volt szükség.

Milyen jellemzői vannak Ön szerint a jó science-fiction regénynek? Kik azok a példaképei, akik ilyen történeteket írtak?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert úgy látom, napjainkban nagyon szerteágazó lett a műfaj, és a fő irányvonalak némelyike nem ismeri el a másikat a zsáneren belül. Én azokat a sci-fi történeteket szeretem legjobban, amik a valóság megkérdőjelezésével és érzékelésével foglalkoznak. Emellett szívesen olvasok disztópikus történeteket az emberiség jövőjéről, illetve a földönkívüli kapcsolatfelvételről. Legnagyobb kedvencem Philip K. Dick, Ubik című regényét évente újraolvasom. Nála jobban senki nem tudja megkérdőjelezni azt, ami körülvesz mindannyiunkat. Mellette nagy kedvencem Arthur C. Clarke Űrodisszeiája, ami ugye a kapcsolatfelvételről szól idegen lényekkel. A Piknik az árokparton, a Sztrugackij testvérek társadalomkritikával átitatott mesterműve a kapcsolatfelvételről pedig szintén olyan olvasmány, amit nem elég egyszer elolvasni az életben. Muszáj kiemelnem a magyar közegből Veres Attilát is, aki most a kortárs fantasztikus irodalom egyik legnagyobb úttörője, és bízom benne, hogy hatására még több elgondolkodtató fantasztikus kortárs mű születik, és jelenik meg megfelelő kiadói háttérrel.

Mi az, amiben úgy érzi, hogy új dolgokat tudott hozzátenni a sci-fi regények világához?

Nem érzem formabontónak a munkásságom, előttem hatalmas művek születtek már. Ha valamit kiemelnék, amiről úgy hiszem, újat adhat az olvasónak, az a magyar környezet, amiben még rengeteg lehetőség rejlik, és az, hogy a klasszikus űrutazásos-ufós sztorikon túl mélyen elmerül a tudatállapotok, ösztönök és világnézetek sűrűjében. Engem azt hiszem, halálom pillanatáig érdekelni fog az élet és az elmúlás természete, ezért biztos vagyok benne, hogy minden művemben felbukkannak a gondolataim ezekről a témákról.

Miben segítette az, hogy írt már egy másik regényt is? Mit csinált ezúttal másként?

Előző regényem egy próbatétel volt. Képes vagyok-e írni egy legalább hatvanezer szavas történetet, aminek van valami értelme. Úgy is felfoghatnánk, hogy ha a Fények az égen egy zenekari garázsdemó volt, akkor a Három perce még éltem a nagylemez. Hónapokig készültem vázlatokkal, rengeteg verzió született a sztori menetére, a karakterek jellemére, majd végül hetekig csak keresztkérdéseket tettem fel magamnak, hogy minél jobban belekössek logikailag. Amikor úgy éreztem, összeállt egésszé a vázlatok tömkelege, és minden kérdésre megfelelő a válasz, elkezdtem az írást.

A blogján azt írja, hogy az első példányokat 3 nap alatt elkapkodták a könyvesboltokból. Lehetett ebben szerepe annak, hogy videó-előzetest is készített az új kötetéhez, vagy valami másnak tulajdonítja ezt a sikert?

Nagyon komoly munka az, hogy az ember marketingháttér nélkül elérje a célközönségét. Ez egy kicsi ország, ahol hatalmas dolog, ha egy kortárs sci-fi regényből elkel ezer példány. Csak hogy szemléletesebb példát hozzak, kétezer eladott lemez már aranylemeznek minősül. A könyvem célközönsége nem tipikusan könyvesboltokban válogatva választja ki az olvasnivalót, hanem szubkulturális körökben értesül az új megjelenésekről, és ha jó amit csinál, és jól adagolja a részleteket, elkap egy hullámot, ami segíti a regény népszerűsítését. Ezért például a Három perce még éltem csak akkor lesz minden üzletben elérhető, ha minden példány elkel a legyártottak közül, és új szériát kell nyomni belőle. Aki olvas, ismeri a felületeket. Két kattintás, és egy-két napon belül megérkezik a könyv. Én magam már nem is járok könyvesboltokba, mert sokszor jöttem ki üres kézzel, csalódottan. Az általam nagyra tartott könyvek sokszor nem férnek meg a jobban fogyó mainstream kiadványok mellett.

A könyv megjelenése után három nappal egy barátom felkeresett, hogy egy nagy könyvesboltban van, ahol nem tudnak adni neki a regényből, de rendelni sem, mert elfogyott a készlet. Ő látta először élőben a könyvet, megmutatták neki, hogy van négy foglalt példány náluk. El sem hittem, azt gondoltam, talán félreértett valamit, és megnéztem a honlapon, valóban elfogyott a készlet. Az előrendelések nagyobb számúak voltak, mint az említett üzletlánc készlete, ami egyébként nem feltétlenül jelent nagy számot, de meghökkentő tény. Sajnos a karácsonyi őrület miatt a logisztikai folyamatok akadoznak, de újra elérhető mindenhol a regény, és nagyon remélem, hogy azóta mindenki megkapta.

Visszatérve a videókra, igyekeztem egy kreatív ízelítőt összehozni, amiben komoly segítséget nyújtottak baráti kapcsolataim. Közel tizenöt aktív év a zenei szubkulturák világában, és a regényírással szerzett ismerettségek, tapasztalatok hozzásegítettek egy nagyszerű hangulatú DIY (csináld magad) reklámvideóhoz, amiben nagy szerepet játszott felolvasóként Mikus Tamás, aki a tatabányai Agregator zenekar frontembere, a nagyszerű, hidegrázós kísérletezős zenét játszó Drone Travolta, és Juhos Gábor barátom, aki videós készségei mellett szintén regényírással tölti szabadidejét.

Milyen tapasztalatokat tudna megosztani a kiadókereséssel kapcsolatban? Mit tanácsol hasonló műfajú regények szerzőinek?

Nagyon nehéz kiadót találni, ha az ember nem a felkapott, mainstream irodalomhoz szeretne tartozni. Persze lehet, hogy akkor is nehéz a piac telítettsége miatt, ezt nem tudom. A sci-fi és fantasztikus regények tekintetében mindenképp körülményes, főleg, ha az ember elsőkötetes. Sokaknak egy-egy novellapályázaton elért eredmény már kilépő lehet, de ezt sem látom túl jellemzőnek. Tisztáznunk kell magunkban a kérdéseket: Kinek szeretnék írni? Mi a célom az írással? Közölni szeretnék, elgondolkodtatni, vagy pusztán szórakoztatni? Ha az én véleményem számít, akkor az alkotó ne megfelelni akarjon, hanem őszintén közvetíteni azt, amit elképzelt. A kudarcok, a fanyalgások elkerülhetetlenek, de a legértékesebb művek is megelőzték a korukat legtöbb esetben. Eredeti történetekből hiány van, merjünk újítani, merjünk teljesen elszállni, azt tanácsolom!