Hogyan lesz kreatív az agyunk?
A regényírás igazán kreatív tevékenység, írás közben jogosan érezzük úgy, hogy világot teremtünk a történet alkotásával. Talán néha kicsit irigyen is olvasunk el egy-egy történetet, azt gondolván: bárcsak én találtam volna ki!
Mitől kreatív az agy?
Mára tudjuk, hogy kreatív felnőtt a szenvedélyes gyerekből lesz. Akinek gyerekkorában volt bármi, amit szenvedélyesen imádott, belőle olyan negyvenéves válik, akinek mindig van új ötlete. Tegyük fel tehát a kérdést magunkban: mi gyerekként milyenek voltunk? Volt bármi, amit imádtunk, amit szenvedélyesen gyűjtöttünk, egy sport, amit örömmel végeztünk, vagy bármi egyéb?
Ha találunk legalább egy ilyen területet, az remek, ám nem csak ezen múlik. A kreativitásunkat általában növeli minden, amit az írói gátlások feloldására tanácsolnak: kirándulás a természetbe, úszás és vízparti séta, kiállítás megnézése, sport, az írói eszközök megváltoztatása (betűtípus, betűméret, számítógép helyett füzet stb.), az írói helyzet megváltoztatása (íróasztal helyett kanapé, otthon helyett park vagy kávézó stb.)
Pici kilépés a komfortzónából
A napi rutin elengedése egy olyan konkrét javaslat, ami azonnal beindítja a kreativitást! Ha a működésünk rögzül, a világlátásunk kőbe vésetté válik, nem vagyunk képesek újfajta problémák megoldására. Elég egyik nap kávé helyett teával kezdeni a napot, és a testünk máris reagál rá. Zökkentsük ki magunkat kisebb változtatásokkal – ne azt válasszuk, ami nehézséget okoz. Például ha kocsival tíz perc beérni a munkahelyre, busszal pedig másfél óra lenne, akkor érdemes egyszer kipróbálni a buszos utazást, de mondjuk minden keddre bevezetni fölösleges. Gyűjtsük be az impulzust, mit jelent, ha egy-egy dolgot másképp teszünk egy adott napon, és ha tetszik, változtassunk (igyunk kávé helyett citromos vizet), ha nem, akkor térjünk vissza a megszokáshoz, és mást változtassunk meg (igyunk kávét, de előtte írjuk meg a napi teendőlistánkat).
Az új környezetbe kerülés beindítja a fantáziát. Emiatt érdemes új helyekre látogatni, még ha csak annyit is jelent mindez, hogy kicsit hosszabb útvonalon sétálunk el a boltba, egy olyan utcán, ahol nem szoktunk végiggyalogolni!
Cél helyett lépések
Azt mondják, akkor is kreatívabbak leszünk, ha nem a célra fókuszálunk, hanem a folyamatra. Tehát az kevésbé segít, hogy kitűzzük magunk elé a célt: két hónap múlva befejezem a regényemet, mintha a körülményeket és akadályokat is számba véve azt mondjuk: mindennap írok 500 szót.
Ez nem spanyolviasz, ugye? Ezt a tanácsot ezerszer hallottuk, csak éppen azt nem tudtuk, hogy az agyunk kreatívabb üzemmódra kapcsol, ha a rövidtávú problémákkal foglalkozhat: a főhősöm most bálba menjen, vagy nyaralásra küldjem?
Meditáció
Többször hallottunk már a meditáció előnyeiről. Ám azt nem régóta tudjuk, hogy ez nem jelenti azt, hogy a meditálónak csak egyetlenegy dologra kell koncentrálnia, sőt. Jonathan Schooler kijelentette, hogy ez csökkenti a kreativitást, tehát a kreatív emberek ne ijedjenek meg, ha ők nem tudnak mindent kizárni a fejükből. Nem is kell. Sőt, számukra kifejezetten előnyös, ha a meditáció azt jelenti, csupán megpihennek, és hagyják a gondolataikat sebesen száguldani. Ez a rengeteg gondolati folyamat addig kuszálódik, míg rendeződik, és utána úgy folytathatják a napjukat, hogy megoldásokat találtak. A lényeg a semmi mással nem töltött idő, hogy ezen meditáció közben ne olvassanak vagy hallgassanak semmit. Lehet közben úszni, futni, sétálni, edzeni, mosogatni, vasalni.
Csak hagyjuk a gondolatainkat elkalandozni! (A gondolatok elkalandozásának előnyeiről itt írtam egy külön cikket!)
Milyenek a kreatív emberek?
A kreatív embereket tanulmányozva a tudósok az utóbbi években izgalmas felfedezéseket tettek. Például az írókra jellemző, hogy bizonyos pszichopatológiai teszteken olyan magas eredményt érnek el, mintha mentális betegségük lenne – ám a mentális egészséget mérő teszteken is magasan teljesítenek. Ez aztán a paradoxon, ugye?
Szerintem azt mutatja, hogy minket írókat érdekel minden furcsaság és deviancia. Adott esetben azt is tárgyilagosan szemléljük, ami egy nem írót elborzaszt – például kifejezetten szeretünk traumákkal foglalkozni, szörnyű élethelyzetekről írni. A fantasyírók rendre gyilkolnak, akár népeket is kiirtanak.
A kreatív emberek érzékenyek is. Ha íróként az idegeinkre megy a család, mert éppen akkor kérdezősködnek a hétvégi programról, amikor írunk, vagy egyszerűen csak járkálnak körülöttünk, netán levegőt vesznek néha – akkor nyugodjunk meg: ez természetes. A kreatív emberekről bebizonyították, hogy különösen érzékenyek a hangokra és zajokra. Ezt a családunknak is megmondhatjuk, hátha akkor megértőbbek lesznek!
Kimutatták, hogy a kreatív embereknek nemcsak a problémamegoldás megy jobban, hanem az esetleges traumafeldolgozás is. Persze ha belegondolunk, a trauma is egy megoldandó probléma, legyen ez pszichés kérdés (például kiderül, hogy örökbefogadott gyerek vagyok, vagy elveszítek egy szeretett családtagot), vagy orvosi (autóbaleset, betegség).
Aki a cikkben írtak tudományos hátterére kíváncsi, annak az alábbi két könyvet ajánlom:
Adam Gazzaley, Larry D. Rosen: The Distracted Mind
Scott Barry Kaufman, Carolyn Gregoire: Wired to Create
Számtalan előnye van tehát az íróságunknak, legyünk kreatívak, alkossunk!