„Humorral minden élvezhetőbb”

„Nincs olyan, amit nem írnék le, mert pont azért lehet valami jó és érdekes mert olyasmi van benne, amit más még nem mert leírni” – fogalmazza meg írói hitvallását a Madárkák című kötetet közreadó (a nevét jótékony homályban hagyó) Vidéki Herceg. A Könyv Guru Kiadónál megjelent erotikustörténet-fűzér szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy miért érezte fontosnak összegyűjtve kiadni hódításainak történeteit, milyen megfontolás alapján választott írói álnevet, mi köze az erotikához az ornitológiának, és miért nem lehet írni „muszájból”.

A covid alatt, részben felvilágosító, részben szórakoztató szándékkal állította össze kötetét saját fiatalkori szexuális és párkapcsolati kalandozásairól – írja a Bevezetőben. Meséljen egy kicsit a novelláskötet születésének körülményeiről!

Onnan indult az egész dolog, hogy életem során bármikor, amikor valami vicces vagy szokatlan dolog történt velem, azt sok esetben leírva megosztottam a Facebook-ismerőseimmel egy-egy bejegyzésben, aminek igyekeztem humoros köntöst adni. Sosem titkolt szándékom, hogy megnevettessem a barátaimat, ismerőseimet amikor csak lehetőségem van (talán ezért is indultam pár éve az Erdélyi Humor Fesztiválon, ahol második lettem és a Kiss Ádám Tolj sztorit! versenyén, ahol pedig első). Mivel a világjárvány alatt legtöbbet home office-ban dolgoztam, rengeteg szabadidőm volt. Egy ilyen unalmas nap gondoltam, hogy leírok egy-két olyan sztorit, amit átéltem lányokkal, amikor nagyon ciki helyzetbe kerültem, amikor beégtem, vagy olyanokat, amik külső szemmel viccesek lehetnek. Aztán leírtam 5-6-ot és elküldtem egy „mentoromnak”, aki a médiában igen jártas, nyitott, jófej ismerősöm és volt kollégám. Ő elolvasta és arra buzdított, hogy írjam le a többit is. Ekkor vágtam bele a 9-10 hónapos írás folyamatnak.

Közel hetven erotikus sztorit mesél el, amelyeknek, mint mondja, 95 százaléka pontosan így történt meg. Nem tart attól, hogy az olvasói egy része kételkedve legyint, vagy azért, mert nem hiszik el, hogy ekkora nőcsábász volt, vagy azért, mert hihetetlennek tartják, hogy ennyire részletesen emlékszik ilyen sok kalandra?

Akik engem ismernek, tudják, hogy vagyok annyira örült és nyitott, hogy bármit le merjek írni, korábbi Facebook-bejegyzéseim is erről árulkodnak. Amúgy meg az ismerősök véleményétől nem tartok, mert számoltam azzal, hogy lesznek negatív vélemények, különösen itt, a szűkebb falusi környezetben, hiszen ez a közeg nehezebben tudja befogadni az ilyen műfajú, erős, szókimondó, erotikus novellákat. Ez teljesen rendben is van, meghallgattam őket, elfogadtam a véleményüket, és ezzel annyi. Az, hogy kételkednek vagy sem, az már az olvasók hozzáállása. Az emlékezetem pontosságára pedig két magyarázatom van. Egyrészt az egyetemi évek alatt két barátom és én versenyeztünk, hogy ki hány lány kegyeit tudja elnyerni, egyetem előtt meg ugye nem igazán volt sok lány, azt számon tudtam tartani, és egyetem után, amikor már egy barátunk nősülés után kimaradt a „versenyből”, mi is abbahagytuk, de megmaradt a lista és én azt teljes titokban folytattam. Nem tudom megmondani, hogy miért, nem volt különösebb oka, írtam és kész. Így aztán, amikor nekifogtam írni, volt „puskám”, nevekkel és évszámokkal. De 85%-ban a memóriám segített. Nem tudom más hogy van a nőkkel, de nekem mindegyik megmaradt valamiért. Tisztán emlékszem az egyik kellemes illatára, egy másik törődő szeretetére és így tovább. Nyomot hagytak bennem, és mindegyik megkapta a lelkem egy részét akkor és ott, amitől lehet, hogy kevesebb, de talán több is lettem így visszatekintve.

A történetmesélésben sok az önirónia, a reflexió saját viselkedésére. Mindig ennyire tudatos és józan önértékelésű, vagy csak nem akart szimplán erotikus sztorikat közreadni?

Igyekszem mindig tudatosan és józanon értékelni magamat is, de szerintem így leírva hiteles. A moziipar és a pornográf tartalmak mind olyan idilli és tökéletes kapcsolatokat, ágyjeleneteket mutatnak be, amelyek szépnek és jónak látszanak, de köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

A való életben sok fiatal srác, felnőtt férfi szembesül olyan problémákkal, hogy nem tudnak helyesen használni egy óvszert, emiatt pillanatnyi beégés van, nem tudják, hogy az orgazmus bizony nemcsak a férfi kiváltsága

és a sort lehetne folytatni nagyon sokáig. A humor és a nevettetés mellett tehát ez is célom volt a könyv írásával, hogyha 8 fiatal srác és 6 felnőtt férfi tanult valamit ebből az öniróniából, amit én sajnos (vagy nem sajnos) sokszor átéltem, akkor már megérte, nehogy ők is úgy járjanak, mint én. És egyébként meg nem akartam csak nyers erotikus jeleneteket leírni, a humorral minden élvezhetőbb.

Szerzőként erőteljes, olykor trágár, az aktusokat szókimondóan bemutató stílusa van. Hol a határ az Ön számára? Mi az, amit nem írna le, mondjuk az erotikus jelenetek során?

Igen, pontosan ilyen voltam az írás során, úgy gondolom, hogy langyos vízzel nem lehet főzni, csak nagyon forróval. Megtehettem volna, amit a romantikus filmek, hogy megcsókoltuk egymást, ágyba dőltünk és már is reggel van, de az senkit se érdekelt volna. Másrészt ki kell mondani, ami történik, mert azért, mert nem beszélünk róla, azért még sok minden megtörtént és meg fog történni. Kicsit szándékosan írtam polgárpukkasztósra, de egyfajta mentőövként írtam bele az elején, hogy, aki nem szereti az ilyen nyelvezetet, ne folytassa az olvasást. Hol a határ? Szerintem szinte minden olyan dolog le van írva, ami emberekkel (szigorúan csak nő és férfi között) megtörténhet egy kapcsolatban, kalandban és aktus közben. Szerintem a szex témája is olyan, mint a humor, nincs olyan, amiről nem lehetne írni vagy nem szabadna humorizálni. Ezt már számos olyan sikeres humorista is elmondta, akikre évek óta felnézek. Szóval nincs olyan, amit nem írnék le, mert pont azért lehet valami jó és érdekes mert olyasmi van benne, amit más még nem mert leírni.

Szokatlan írói álnevet választott. Miért érezte szükségét, hogy ne a saját nevén publikáljon, és hogyan született meg ez a névváltozat?

Teljesen egyetértek azzal, hogy szokatlan írói álnevet választottam, de csak részlegesen tudom megmondani, miért. Szerettem volna az anonimitásomat megtartani, mert nem akartam lovat adni az olvasók azon része alá, akik mondjuk hímsovinisztának bélyegeznek, azzal, hogy úgymond büszkélkedek a könyv borítóján a nevemmel, mert egyáltalán nem ez volt a célom. A nevettetés az elsődleges célom, a másodlagos pedig, hogy valamit hagyjak magam után, bár tudom, ez nem épp egy Mona Lisa, de legalább az enyém, és persze ha anyagilag is elérem azt, hogy sikeres legyen nyilván örülni fogok! Egyébként egy fiatalkori szerelmem édesanyja szólított párszor Hercegnek, amíg kapcsolatban voltam a lányával. A vidéki meg onnan jött, hogy tősgyökeres falusi gyerek vagyok, aki sose tagadná meg, hogy honnan származik, vagy hol él. S akkor a Falusi Hercegből lett a Vidéki Herceg. Nem mondom, hogy a legjobb névválasztás, de annyit megengedtem magamnak, hogy elég, ha csak nekem tetszik a szerzői név, és ha szeretik majd, amit írtam, akkor megbarátkoznak a névvel is.

A történetek során is megoszt különféle tanulságokat, de a végén kimondott legfőbb üzenete az, hogy mindenki addig élje az életét (értsd: kalandozzon), amíg megteheti, amíg fiatal, egészséges és szabad. Ezen kívül mi az a 2-3 másik legfontosabb tanács, amit az olvasói lelkére kötne?

Hát ha ez jött le legfőbb üzenetnek, akkor rosszul csináltam. Ugyanis egyik üzenetem, hogy addig élje mindenki az életét, amíg tudja és lehet, hogy ne a szerelme, a párja és a családja mellett kezdje „hajtani” az ösztön. A másik, hogy persze

jó kalandozni, de sokkal egészségesebb és teljesebb az élet, ha van egy állandó társunk, akit szerethetünk és viszontszeretve vagyunk, a teljes bizalom jegyében.

De tudom, mindennek megvan az ideje, mint a szalmakalapnak. A harmadik üzenetem pedig, hogy beszéljünk, beszéljünk és beszéljünk egymással. A legtöbb probléma párkapcsolati téren megoldható lenne, ha megbeszélnénk és nem az Insta-sztorikba menekülnénk.

A jelenetek női szereplőinek madárneveket adott. Miért pont madárneveket, és miért nem, ahogy az sokszor szokás, más női keresztneveket? Nem volt nehéz így emlegetni egykori szeretőit? Például amikor kevéssé ismert nevekkel (mint Szuharbújó, Batla vagy Sordély) illette őket?

Több oka is van ennek. Először is minden nő egyedi és valamiben különleges, pont mint a madarak – nincs két egyforma, se testben, se lélekben. Aztán egy madár kecsesebb, szebb és színesebb, mint bármely más állatfajta. Továbbá, ha más keresztneveket használok, a közvetlen környezetemben jó eséllyel több szereplőt felismernének. Persze nehéz volt így nevezni őket, de sok lehetőségem nem volt. És nem mindenkinél, de pár szereplőnél azért észrevettem, hogy akarva akaratlanul a madár jellemzői hasonlítottak az adott nő tulajdonságaira.

Ennek kapcsán beleásta magát egy kicsit az ornitológiába?

Igen, az ornitológiába muszáj volt kicsit elmélyülnöm, mert alig találtam elegendő madárfajtát. Annyira persze nem volt tudatos a választás, hogy egy madárnév alapján most nem biztos, hogy egyből tudnám, kiről van szó, de ha két mondatot elolvasok a történetből, egyből tudnám ki volt az illető. Néhány kivétel van persze, akiket tudok kapásból, de azért, mert különösen mély nyomot hagytak bennem.

A nevek kitalálásán túl akadt-e bármi nehézsége a könyv írása közben? Ha igen, hogyan oldotta meg?

Igazából egy problémám volt: az ihlet hiánya. Azt hittem, leülök, és minden nap 10-12 sztorit leírok, aztán legfeljebb két hét és megvagyok. Hát nem… Volt olyan, hogy 4-5 napig nem tudtam írni semmit. Egyszer eldöntöttem, hogy írok muszájból, de annyira nem tetszett, hogy ki is kellett töröljem az egészet. Kellett, hogy kedvem legyen, mert csak akkor jött az írás. Nem mondom, azért van pár sztori, amik szerintem gyengébbre sikeredtek, de lehet, hogy ennyi volt benne vagy ennyi volt a fejemben.

Egy személyesebb kérdés, ha szabad: a sok kalandozás után sikerült megállapodnia, családot alapítania? Mennyire nehéz elköteleződnie ennyi élménnyel a múltjában?

Nem köteleződtem el, se feleség, se barátnő, se gyerek, és most a könyv után a környezetemben nem is fogok tudni barátnőt vagy feleséget találni. De szeretném már nagyon a komoly kapcsolatot és családot. Szeretem a gyerekeket, már 4 keresztgyerekem van, és tudom milyen jó, ha van egy jó kapcsolat. Szóval nyitott vagyok, de még egyedülálló…

Tervez további könyveket is írni? Ha igen, milyen témában? Esetleg folytatást a Madárkákhoz?

A kiadómmal egyeztetve arra jutottunk, ha több ezer példány elmenne ebből, akkor mindenképp fogjak neki egy másik könyvnek. Ha így lesz, nekifogok, ha nem, akkor nem. Egyébként még nem tudom, milyen témában írhatnék.