„Időnként a fejemben hallom a történetet, mintha valaki olvasná a szöveget”

„Ahogy mondani szokták: első a kötelesség. A kötelesség viszont felelősséggel jár! És ezt a felelősséget sok ember nem meri vagy nem akarja vállalni” – magyarázza Peter Flower, alias Virág Péter, mi különbözteti meg a magyar társadalmat a japántól, és ezáltal milyen tanulságot adhat át olvasóinak a Jakuzák között című új regényével. A Könyv Guru Kiadónál megjelent kötet szerzőjével készített beszélgetésben arról is szó esik, hogy miért pont jakuzákról szól a sztori, hogyan építi fel a cselekmény vázát, mi vezette közel a japán kultúrához, és miért gondolta fontosnak, hogy egyből angol(ra fordított) néven jegyezze a regényét.

Miért pont japán témáról írt kalandregényt (beleszőve rengeteg kulturális információt a távoli szigetországról)? Milyen kötődése van Japánhoz?

Régóta szerettem volna másokat is megismertetni ezzel a távoli csodálatos országgal. Sok ember hallott vagy filmekben látott, esetleg olvasott már Japán szokásokról, ételekről, italokról, úgy mint a szaké, vagy a cseresznyefa-virágzás ünnepéről. Azt gondoltam, hogy egy nagyregénybe beleszőve lehet úgy is informatív az ember, hogy nem válik okoskodóvá. Remélem sikerült. Japánhoz a kötődésemet a karate, konkrétan a Kyokunhin karate adja, amit már elég régóta gyakorlok. Ez a stílus, hogy is mondjam, elég kemény, full kontakt karate. Az ütéseket és a rúgásokat teljes erővel viszik be, szóval egy harcos stílus. Nemcsak a mozdulatokkal, hanem a filozófiával is kapcsolatba kerültem, ami nagyon izgalmas felfedezés volt számomra, és attól fogva tudatosan kerestem és vásároltam az ilyen témákkal foglalkozó könyveket. Sintoizmus, a zen buddhizmus, a Tao, a bushido. De japán népmesék gyűjteményem is van, ahogy a szamurájokról is van pár könyvem.

És hogyhogy regényként akarta az ismereteit átadni? Honnan jött a jakuzás sztori ötlete?

Sok könyv van a piacon, ami önmagában egy-egy témát tárgyal ki roppant részletesen. Teaszertartás, a szamurájok stb. Sok ismerősöm van, akik tanultak vagy dolgoztak Japánban és számos olyan embert ismerek, akik nálam sokkal nagyobb és részletesebb tudással rendelkeznek az országról, a társadalomról vagy a történelméről. Az én elgondolásom az volt, hogy egy történeten keresztül, egyszerűen mutassam be ezeket az olvasó számára. A cselekmény során a hétköznapi élet velejárójaként jelennek meg és egyszerűen értelmezhetővé válnak. A jakuzás sztori ötlete? Nem is tudom. Amikor elkezdtem írni, nem volt kétségem, hogy ez lesz a címe és az alaptörténete. De hogy ez honnan jött? Sokat foglalkoztam a jakuzákkal, csakúgy, mint a szamurájokkal. De amikor az ötlet kipattant a fejemből, akkor elsőre ez a cím pattant ki.

Nem tartott attól, hogy elnehezítik a szöveg olvasását a lábjegyzetek vagy a kalandregényben szokatlan történelmi áttekintés a kötet végén?

Nem. A kiadóval és a szerkesztőkkel közösen alakítottuk ki ezt a végső állapotot, mármint a lábjegyzeteket. Szerintem egy egymondatos magyarázat a lap alján elég információt ad arról, amit az olvasó fentebb olvasott. A kötet végén lévő történelmi áttekintést és egy kis magyarázatot a mélyebb érdeklődéssel rendelkező olvasók számára írtam. Hiszen vannak olyanok is, akiket részletesebben érdekel ez a világ.

Egyébként milyen jellegű kutatásokat kellett a történethez végeznie? Mennyi időbe telt ez? És volt valami módszere a japán nevek megalkotásához?

Elég jelentős saját irodalommal rendelkezem a témában, és természetesen rendelkezésemre állt az internet is. A regény maga több mint egy év munkája. A kutatás folyamatos volt, nem tudom megmondani, hogy mennyi időbe telt. Az írással párhuzamosan csináltam. A japán nevek megalkotásához a japán nevek névjegyzékét használtam.

A kötet egyik kulcsfogalma, amit az előszóban is kifejt, a giri, egyfajta kötelességtudat. Miért olyan különleges ez a fogalom, és mit tanulhatnak ezen keresztül a magyarok a japán társadalomtól?

A giri szabad fordításban a soha le nem róható hála és kötelességet jelenti a szüleink, a családunk, a munkahelyünk, a társadalom és nem utolsó sorban a hazánk iránt. Tudom ez így elég furcsán hangzik, azért is akartam inkább a cselekedeteken keresztül bemutatni. Sokat és sokszor hallom, hogy; nekem jogom van ehhez, meg jogom van ahhoz. Igen, ez is fontos dolog, de nekem a sorrenddel van problémám. Mi van a kötelességünkkel? A gyermeknek a szülei iránt, a férjnek vagy feleségnek egymás és a család iránt, a körülöttünk élő szűkebb közösség iránt, a munkahelyünk és a hazánk iránti kötelességünkről. Ahogy mondani szokták: első a kötelesség. A kötelesség viszont felelősséggel jár! És ezt a felelősséget sok ember nem meri vagy nem akarja vállalni. A mai világunkban csak az egyén számít, te legyél az első, a legjobb, ne foglalkozz és törődj másokkal csak magaddal. Szerintem ez nem vezet sehova. Vagy látjuk, hogy hová vezet. Szerintem sokat tanulhatunk a japánoktól.

Mennyire szerkesztette tudatosan a szöveget? Készült vázlat hozzá?

Fura dolog ez. Amikor elkezdek dolgozni egy regényen, már megvan a váza. Egy spirálfüzet egy regényhez. A gondolataim tudat alatt is a cselekmény körül forognak. Ez azt eredményezi, hogy időnként a fejemben hallom a történetet, mintha valaki olvasná a szöveget. Ezt vagy lejegyzem a vázlatfüzetembe, vagy diktafonba mondom. Természetesen ez még nem a végleges változat, de ez az, amivel már tudok dolgozni.

Miért döntött úgy, hogy álnéven – a saját nevének angolra fordított változatával – jegyezze a kötetet? Személyes okai voltak erre, vagy a forgalmazásra lehet ez jó hatással?

Remélem a forgalmazásra is jó hatással lesz. De ennél sokkal egyszerűbb a magyarázat. Én nem tettem le arról, hogy ezt a regényt nemcsak itthon fogják forgalmazni, hanem talán külföldön is. Akkor pedig már nem kell azon gondolkodni, milyen néven jegyezze a kiadó.

Majdnem 500 oldal a Jakuzák között. Mi volt a legnehezebb a megírására fordított egy év alatt? Hogyan talált időt hétköznapi elfoglaltságai mellett az írásra?

A legnehezebb az volt, hogy nem tudtam írni minden nap. Szeretem ezt a regényt és szerettem írni is. Igyekeztem minden nap írni. Hétvégéken, gyakran éjszaka is. Az életemet egy rendszeres napi rutin szerint élem, és ebbe már mostanra belefoglaltatik az írás is. Így nem az volt a kérdés, hogy mikor találok időt, hanem már meg volt az ideje.

Gondolt arra, hogy folytassa a történetet egy másik kötetben? Ha igen, hol tart a munkában? Vagy esetleg másik történetbe kezd?

Amikor befejeztem a Jakuzákat, két nap múlva már belekezdtem a folytatásába, ahol István, más néven Oshi a főszereplő, és Japán legnagyobb rejtélye után kérik fel nyomozni. Megvan a váz, a történet. Természetesen a folytatáson kívül még van két nyitott projektem. Mindkettőt elkezdtem. Úgy 50-50 oldal már el is készült a kéziratokból. A kiadás miatt egy kicsit lassítottam mert végig kell gondolnom, hogy melyik legyen a következő regény.