Írjunk-e erotikus jelenetet a regényünkbe?

Sok tévhit kering arról, mit érdemes, vagy mit lehet beleírni egy regénybe ahhoz, hogy sok olvasónk legyen. A vezető tévhit ezek közt kétségtelenül az erotikus jelenet. Sok kéziratban szerepel egyetlen egy ilyen rész, csak azért, mert az író azt gondolja, a mai olvasónak ez kell. De ez tévedés.

A mai olvasónak ez nem kell.

Van olyan olvasó, aki szereti a pikáns történeteket. Ilyen olvasó régen is volt, ma is van. De aki nem szereti az ilyen történetet, az nem szereti. Az olvasók nagy része vagy szívesen olvas tehát ilyesmit, vagy nem. Nagyon kevés olyan olvasó van, aki hol szereti, hol nem.

Tehát nagyon fontos: a regényünk íráskor tisztában kell lennünk azzal, melyik célközönségnek írunk. Annak, aki szereti a szexuális aktus leírását, vagy annak, aki kifejezetten nem akar ilyesmit olvasni?

Ha a célközönségünk nem szívesen olvas erotikus jelenetet

Az olvasónk kényelmetlenül érzi majd magát, ha egy ilyen rész következik a regényben, hisz nem számított rá. Persze képes rá, hogy továbblapozzon, ha van a könyvben erotikus jelenet, de bosszantja, hogy ezt meg kell tennie, és végül nem fog olyan jó értékelést adni a könyvünkre, mintha nem lett volna benne ez a jelenet.

Akik nem szeretnek erotikus jelenetet olvasni, azok számára az a kedvező, ha a hősök közel kerülése annyiban fejeződik be, hogy megölelik, akár megcsókolják egymást, és magukra csukják az ajtót. Ezzel érzékeltetjük, hogy a cselekmény folytatódik, az olvasó innen tökéletesen el tudja képzelni, hogy miképp mennek tovább az események a zárt ajtó mögött, tehát mi ugorhatunk a következő jelenetre.

Ha olyan célközönségnek írunk, aki keresi az erotikát a könyvben

Az olvasó aktívan várja ezeket a jeleneteket. És igen, egyből többes számban fogalmazom, mert többnek kell lennie. Az erotikus könyvtől az olvasó erotikát vár. Az első oldaltól az utolsóig. Már az első jelenetben érezni akarja, hogy itt bizony jelen van a vágy, ott van a fülledtség, a szexjelenet ígérete.

Ez fontos pont: az írói ígéret.

Milyen az első jelenetem? Ígér erotikát?

Ha ugyanis nem, akkor az olvasó később sem erre számít, ekkor fog az megesni, amit korábban említettem, hogy meglepődik. Kellemetlenül érinti, amikor lekerül a szereplőkről a ruha, vagy néven neveződik bármi, ami a szexuális aktussal kapcsolatos.

És nem az számít, hogy ezt milyen nyelvezettel írtuk meg. Ha szinonimákkal takargatjuk, főleg ha különösen elvonatkoztatott szavakkal, akkor a jelenet egyenesen komikussá válik – gondoljunk csak Boccaccio szent dagadójára!

Tehát egyetlen jelenet túl sok annak, aki nem szereti az erotikát, és túl kevés annak, aki ezt keresi a könyvben. Gondoljuk át tehát, hogy valójában mennyi erotikát szeretnénk leírni, és ha úgy találjuk, nincsen számos ilyen jelenetünk, amelyek mindegyike dramaturgiai okból is fontos, akkor könnyen lehet, hogy az az egy vagy két jelenet sem kell, és jobban járunk, ha ezektől mentesen írjuk meg a könyvet.

Összességében tehát azt javaslom, ne tegyünk erotikus jelenetet a könyvünkbe. Egyet semmiképp, az kevés. Ha több ilyen jelenetünk is lenne, akkor pedig kérdés, valóban ezen könyvek piacára akarunk-e betörni, ugyanis a szerelmes, a szexmentes könyvek piaca lényegesen nagyobb, mint az erotikus könyveké, többen olvassák ezeket. Gondoljunk csak arra, hogy ugyan világhíres lett A szürke ötven árnyalata vagy a 365 nap, de sikeresebb náluk mondjuk Colleen Hoover vagy Nicholas Sparks. A globálisan legrangosabb sikerlistának tekinthető, észak-amerikai piacot reprezentáló New York Times bestsellereket ezen a linken érhetjük el.

Nádasi Krisz író, szerkesztő

A kép forrása: konyvtunder.hu