Íróképző műhelyek – Mezey Katalin tanácsai tollforgatóknak
Az író ismerje minél sokrétűbben az anyanyelvét és tudatosan olvasson – szólnak Mezey Katalin tanácsai kezdő és haladó íróknak egyaránt. A múlt héten kezdett, a hazai íróképző műhelyeket bemutató sorozatunk első része a Magyar Írószövetség kurzusát, az Íróiskola működését, módszerét ismertette meg az olvasókkal. A képzés két különlegessége, mint megtudtuk, hogy a kreatív írásoktatáson kívül egyrészt gazdagabb kortárs irodalmi alapokat ad a hallgatóinak, valamint különleges atmoszférát biztosít a tanuláshoz, hiszen a 4 féléves tanulmányok során a diákok találkozhatnak a magyar irodalom élő jeleseivel is, meríthetnek az ő tapasztalataikból.
Hogy olvasóink kapjanak egy kis ízelítőt az Íróiskola működéséből, Könyv Guru felkérte a kurzus „lelkét” jelentő Írásgyakorlatok szeminárium vezetőjét, a költőgenerációkat nevelő Mezey Katalin Kossuth-díjas, József Attila-díjas költőt, írót, hogy foglalja össze, milyen tanácsokat adna kezdő tollforgatóknak. Ő az alábbi négy pontban summázta a helyes szakmai hozzáállás alapjait:
- A legelső, hogy az író a lehető legsokrétűbben ismerje az anyanyelvét, azt a nyelvet, amin ír. Ehhez szükséges az élő nyelv alapos ismerete is, de az is, hogy nagyon jól ismerje a legjelentősebb magyar írók, költők műveit, és mindent megtanuljon tőlük, amit csak lehet. Mert az olvasásból – a remekművek, klasszikusok olvasásából – tanulhat a legtöbbet a nyelv tekintetében és az írástechnika szempontjából is az ember.
- Olyasmiről írjon, amit ő maga ismer, és ami olyan fontos számára, hogy nem lehet nem megírnia.
- A kezdő író, ha elolvas egy bármilyen műfajú írást, tegye fel a kérdést, hogy miért írta ezt meg az, aki megírta? Mit akart ezzel az írással? És azt a kérdést is tegye fel, hogy a szerző elérte-e, és hogyan, milyen eszközökkel érte el a célját? Ha pedig nem sikerült elérnie a célját, miért nem sikerült?
- Meg kell figyelni, tanulni, hogy kell alakítani egy történetet, hogy az hiteles maradjon. Mennyi az, amennyit az írónak kell elmondania, és mennyi az, amit az olvasó képzeletére kell és lehet bízni?