15 tanács, hogy profi szinopszist írjunk

Az írók egyik legkevésbé kedvelt feladata a szinopszis elkészítése, amivel aztán majd „árulni kell” a könyvüket. Ez az a rövid összefoglaló ugyanis, amely alkalmas arra, hogy egy kiadó (vagy könyvügynök) pár perc alatt áttekinthesse, miről szól és mennyire perspektivikus (legalábbis az ő szempontjából) az elkészült regény. A kis írás elkészítésével kapcsolatban máig számos tévhit él, ezért szedjük most pontokba, minek kell mindenképp benne lenni, és mit nem szabad beleírni. Bármennyire is nemszeretem feladat ez a kis szöveg, de egyrészt nagyon sokszor ezen múlik a regényünk megjelenése (egy jó kiadónál), másrészt szerzőként mi is meglepően sok mindent tudhatunk meg általa a saját könyvünkről. Nézzük tehát, hogy milyen szempontok szerint kell összeállítani az egy-, de legfeljebb kétoldalas szinopszist!

1. Legfelülre írjuk a címet!

Talán furán hangozhat, de fontos ezt is hangsúlyozni, mert sokan, akiknek még csak munkacímük van, ódzkodnak azt elárulni (szégyenlősségből vagy praktikus okokból). Mi ne féljünk felvállalni, akármilyen is legyen, hiszen később még bőven ráérünk változtatni rajta, ugyanakkor máris sok mindent elárulhat a munkánkról.

2. Rögzítsük, milyen műfajú az írásunk!

Fantasy, romantikus, sci-fi, detektívregény, pszichothriller stb. Itt kell jeleznünk azt is, ha egy speciális közönségnek, például gyerekeknek szól a könyvünk. Ha végképp semmilyen műfajba nem illik a szövegünk, akkor inkább hagyjuk ki ezt a pontot.

3. Mi a fő üzenet/dilemma?

Ezt viszont mindenképpen bele kell írni, ha lehet, minél inkább a szinopszis elején. Vagyis el kell mondani, hogy a történetünknek mi a fő kérdésfelvetése, mi a legfőbb dilemmája, mi az, ami mozgatja a cselekményt. Ha van valami eredeti csavar a sztoriban, lehet, hogy azt kell itt elmondani. Bár sokaknak ez a tömör megragadása a lényegnek nehéznek tűnhet, érdemes próbálkozni vele, másrészt fontos tudni, hogy még van majdnem egy oldal bővebben is kifejteni a tartalmat.

4. Idézzünk a szövegből!

Sokan szeretik az ilyesmit, mert jó ízelítőt tud adni a regényből, ráadásul lehet, hogy egy ilyen beidézett mondaton keresztül sikerül megmutatni a történet mondanivalóját. Ha találunk ilyet, az hasznos lehet, de ha nincs az sem baj. A lényeg, hogy egyszerre ne idézzünk és fejtsük is ki a lényeget, elég csak az egyik.

5. Foglaljuk össze a sztorit röviden!

Itt következzen a történet rövid, egyszerű összefoglalása. Mindkét jelzőn hangsúly van! Ne akarjuk a történet összes szálát kifejteni, az összes csavart belefoglalni, mert a kiadó csak azt akarja látni, miről szól és hová tart a történet.

6. Adjuk meg a főszereplő nevét!

Ha van egy jól elkülöníthető főszereplő, akkor mutassuk be, a neve mellett a fő(bb) motivációit is megadva. Jó, ha látják, kinek a sztoriját olvassák.

7. Jöhetnek mások is, de ne sokan!

Vagyis bemutathatunk néhány másik szereplőt is a történetből, különösen, ha nagyon fontosak, de a túl sok név zavaró és nehezen követhető, ezért bánjunk velük nagyon takarékosan.

8. A „hol” és „mikor”

Nincs szinopszis anélkül, hogy elárulnánk, hol és mikor játszódik a cselekmény (ez néha nehéz lehet a sok helyszínes és az időben ugráló történeteknél). Mindenesetre valahogyan definiáljuk, a regénybeli „most”-ot. De ezzel is csínján bánjunk: a kevesebb, több, csak a legfontosabb adatokat adjuk meg.

9 És mi legyen a csattanóval?

Van, aki szerint kifejezetten elengedhetetlen elmondani, mi a „vége” a regénynek, hiszen ez most nem az olvasó felcsigázása, hanem a kiadó tájékoztatása, márpedig neki tudnia kell, mit vesz meg (és ad el). Mások szerint viszont a kiadó úgy közelít a szöveghez, mint egy olvasó, így nem kell feltétlenül tudnia, hová jut el a cselekmény. Akárhogyan is, egyik megoldás sem elvetendő, de el kell dönteni, mi melyiket követjük. Aztán a kiadó majd úgyis szól, ha valami mást szeretett volna.

10. Adjuk át a hangulatot is!

Ha tudjuk. Merthogy a legjobb kedvcsináló, ha valamiképpen ebben az egy oldalban is „megszólal” a regény. Ha átmegy az atmoszféra, a szóhasználat, a hangulat. Ez talán a legnehezebb, és éppen emiatt természetesen opcionális feladat is. De ha sikerül, alighanem nyert ügyünk van – már ha jó regényt írtunk.

11. Ne dicsérjük agyon magunkat!

Talán nem is kéne erre figyelmeztetni, de a gyakorlat azt mutatja, hogy mégsem haszontalan. Szóval a szinopszis nem helye abbéli meggyőződésünk megosztásának, hogy az utóbbi idők legnagyobb bestsellerét tartja kezében a kiadó. Vagy, hogy milyen fantasztikusan szellemes szöveget sikerült alkotnunk. Mindennek eldöntését hagyjuk inkább másokra…

12. Ki beszéljen?

Felmerülhet, hogy kinek a szemszögéből, milyen számban és személyben készüljön a szinopszis. A legtöbben úgy tartják, hogy a legjobb, ha egyes szám harmadik személyben meséljük el a regényünk történetét, ez a legsemlegesebb és távolságtartóbb szemszög, ami segít kívülről látni a történetet.

13. Ne beszéljünk fejezetekről!

Ennek a rövid összefoglalónak nem része a fejezeteknek és a történet nagyobb részeinek bemutatása. Ezekre a kiadónak nincs szüksége ahhoz, hgy eldöntse: érdekli-e a szöveg. Ilyen rövid terjedelemben való leírásuk amúgy is feleslegesen széttördelné a szinopszist.

14. Mi a mozgatórugó?

Ahogy megfogalmazzuk a történet fő dilemmáját/üzenetét, ugyanúgy szükség van arra is, hogy jelezzük, mi vezérli a cselekményt, mi a fő mozgatórugó. Ezt azt is jelenti, hogy ne akarjuk belefoglalni az összes felmerülő konfliktust, csupán a legfontosabbat ragadjuk ki. Csak akkor emeljünk ki többet is, ha azok alapvetően befolyásolják a történet menetét.

15 És mi a helyzet a szokatlan történetekkel?

Előfordulhat, hogy valakinek a regényét nem lehet az itt felsorolt módszerrel összefoglalni. Mert olyan kísérleti jellegű, annyira nincs központi gondolata, olyan különleges a szereplő-összetétele, vagy szinte nincs is története. Ha így áll a helyzet, akkor sem kell kétségbe esni, hanem meg kell próbálni azt leírni egy oldalban róla, amit lehet. És lehetőleg olyan érdekesen, hogy az felkeltse a kiadó figyelmét. Esetleg csatolhatunk egy oldalt a regényből, hogy ízelítőt kaphassanak a történet különlegességéből. De azért azt ne feledjük, hogy alapvetően mindenki azt gondolja, hogy az ő regénye mindenki másénál különlegesebb és eredetibb, magyarán először mindenképpen próbáljuk meg az itt felsorolt lista alapján elkészíteni a szinopszist, és csak ha végképp nem megy, akkor írjunk rendhagyót.

Borítókép: Thought Catalog RdmLSJR tq8 / Unsplash.com