“Miért írjak magamnak egy sorozatot, ha az másokat nem érdekel?”

“Ahogy közeledett a vége, már én is vártam, hogy kiderüljön, kivel mi történik, és ezért írtam, amikor csak tudtam” – meséli Ozoróczy Viktória, miként kapta el a lelkesedés regényírás közben. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent, Tinik a fedélzeten. A Földközi-tengeri kaland című kötet szerzőjével egyebek mellett arról beszélgettünk, hogyan ihlet egy regényt a családi nyaralás, miért kell mindent marketingelni, és miért kellett kétszer elkezdenie a könyvét.

Első kötete a Tinik a fedélzeten. A Földközi-tengeri kaland, mégis egyből sorozatnak tervezi, az első oldalakon máris ajánlja a folytatást. Ennyire biztos a sikerben, vagy ilyen sok elmesélnivalója van?

Gyerekkoromban Mattyasovszky Jenő Hód sorozatát olvastam édesanyám könyvespolcáról kölcsönözve. Aztán Agatha Christie könyveit vettem sorra. Mindkét esetben a nyomozó személye jelentette számomra a biztos pontot, aki miatt úgy éreztem, hogy már a könyv elejétől ismerős a történet. De mostanában Nora Roberts Calhoun családi története vagy Leila Rasheed Somerton Court sorozata is olyan volt, hogy az első rész után nem volt kérdés, megveszem a többit is, mert mindig is érdekelt a személyek sorsa egy film vagy egy könyv végeztével. Ez az egyik oka annak, hogy szeretem az igaz történeteket is. Mert vagy megtudjuk a személy élettörténetét, vagy rá tudok keresni.

Az, hogy az ajánló bekerüljön, az én kérésem/ötletem volt, az hogy hova került, az a szerkesztőtől függött. Történetesen nem volt hátul üres oldal, csak elől. A történet pedig már a fejemben, az első pár fejezet már a gépemben van. A sorozat neve egyébként angolul csengett a fejemeben (teens on board), mert a board szó miatt hajó, repülő, SUP vagy akár snowboard is lehet a jelentése. Magyarul már nehezebb lesz a kapcsolatot érezni egy téli történetnél. Majd még azt ki kell találnom. De egyelőre nyári kaland készül megint, és lesz pár szereplő, akik az első részben is félig-meddig jelen voltak.

Sokaknak a jól szituált nyugdíjasok és az all-you-can-eat büféasztalok jutnak eszébe a hatalmas tengerjáró luxushajókról. Miért gondolta ezt a közeget ideálisnak a tinitörténet helyszínéül?

Amerikában valóban a nyugdíjasok járnak ilyen utazásokra, főként iskolaidő alatt, de a Földközi-tengeren már sokkal alacsonyabb az átlagéletkor. A medencék tele vannak gyerekekkel, és a gyerekricsajt nem kedvelőknek sokszor félre kell vonulnia. A férjemmel kettesben voltunk ilyen utazáson és ott döntöttük el, hogy amint lehet, elvisszük a gyerekeket is egy ilyen útra, mert ez életre szóló élmény minden korosztálynak. Az utazás során aztán sokat idétlenkedtek, a programokon részt vettek és nagyon élvezték, szóval úgy gondoltam, hogy mások gyerekeinek is tetszeni fog ez a közeg.

Ha a családja, a gyerekei kalandjai is inspirálták a történet megszületését, akkor a gyerekei vajon mennyire ismertek rá a sztoriban önmagukra, és mit szóltak hozzá? Egyáltalán mit szóltak ahhoz, hogy az életük irodalmi alapanyaggá válhat?

A gyerekek és barátaik csak személyiségépítésben segítettek, senki sem ismerhet rájuk, mert idővel kicsit finomult a karakter és nem egy az egyben lett valaki belefonva a könyvbe. A gyerekek a képek láttán nosztalgikus hangulatban voltak, hisz nekik van hozzájuk saját élményük, ami nagyon kellemes volt és mély nyomot hagyott. A képek használatához természetesen a beleegyezésüket kértem és biztosítottam őket arról, hogy nem lesznek felismerhetőek.

Hogyan tudta követni a szereplők szövevényes baráti-szerelmi kapcsolatainak alakulását? Kellett vázlatot vagy folyamatábrát készíteni a cselekményhez? Esetleg volt olyan szál, amely menet közben alakult/változott?

Természetesen le kellett írnom minden szereplőről pár dolgot, hogy ne felejtsem el és ne írjak egymásnak ellentmondó dolgokat. Az kínos, ha valaki egyik nap szőke, másnap pedig barna, de minden alkalommal visszaolvasni sem lenne praktikus.

A cselekményről csak akkor írok le valamit, ha az egy ötlet, amit nem szeretnék elfelejteni, de sokszor írás közben jött, hogy mi legyen a történettel.

Egyik szálat ráadásul egy idő után tettem bele, ami azért volt nehéz, mert a meglévő történetbe kellett szeleteket betenni a párhuzamos történetből. Ez volt a legnehezebb. A végére már összesimult minden szál és könnyen ment a befejezés.

Sok neves írónak sincs honlapja manapság Magyarországon, Ön viszont máris informatív weboldallal dicsekedhet, a könyvét pedig a Facebookon és az Instagramon is futtatja. Marketinges civil szakmája miatt építi ilyen tudatosan magát és a regényét, vagy úgy gondolja, hogy ezeken a csatornákon találja meg legjobban a célközönségét?

Nem is gondolkoztam el, hogy mi legyen, mert az alapötlet egy online tiniregény volt képes illusztrációval. Ez adta, hogy kell Facebook oldal és Insta oldal a könyvnek. Az pedig, hogy legyen írói oldalam természetes volt, mert ezen könnyebben tudok magamról, könyve(i)mről információt megosztani. Az, hogy marketingesként dolgozom jó ideje, valószínűleg megkönnyítette azt, hogy ne tervezzem, gondolkozzak ezen, hanem adta magát. Szerintem mindenhez kell marketing. Legyen szó magánszemélyként egy állás interjúról vagy egy vállalkozásról, mint a könyvkiadás is.

Van esetleg már megosztható tapasztalata a közösségi médiáról? Íróként (és marketingesként) mit tanácsolna pályatársainak a közösségi média használatával kapcsolatban? Mire ügyeljenek, mit ne tegyenek?

A közösségi média sokat segíthet bárkinek. Talál az ember minden témában csoportot, ahol az azonos érdeklődésű emberek tényleg tudnak segíteni egymásnak. Én nem szégyellem bevallani, hogy a kutya etetésével kapcsolatban ilyen csoportokban jutottam értékes információkhoz. A legfontosabb, hogy tudjunk szűrni. Egyrészt a releváns, professzionális válaszokat kell tudni kiszűrni. Mert a jó kritika mindig segít a fejlődésben. A negatív hozzászólásokat a helyén kell tudni kezelni. Nem lehet mindenkinek megfelelni és nincs mindenkinek igaza. Aki ügyes, az tudja, mi az érték és mi nem. Szóval én ajánlom, de csak azoknak, akik nem túl érzékenyek a mai trollkodó, beszólogatós világhoz.

Munkája, az utazások, a rengeteg olvasás és a családja mellett mikor jut ideje írni? Milyen időbeosztással, munkamódszerrel dolgozik? Mikor tud a legnyugodtabban alkotni?

Írni szabadságon vagy hétvégéken, esetleg esténként tudok, de tény, hogy lassan tud haladni, aki nem ezzel foglalkozik kizárólag. Téli estéken és esős hétvégeken haladok a legjobban, mert szép napsütésben szeretek inkább kimenni és olvasni mások könyveit. David Baldaccira és Margaret Atwoodra kell időt szakítani mindenképp.

Mi okozta a Tinik a fedélzeten megírásában a legnagyobb nehézséget? Hogyan lendült át rajta?

Nehézség az előző kérdésben is feszegetett idő volt. Sokszor csak egy vagy két oldalt haladtam egy héten, sőt ha nagyon sok a tennivaló, akkor néha semmit. De ahogy közeledett a vége, már én is vártam, hogy kiderüljön, kivel mi történik, és ezért írtam, amikor csak tudtam.

Mennyi idő alatt készült el a regényével az ötlet megszületésétől a végső simításokig?

Elég hosszú út volt. Már közel öt éve elhatároztam magamat, de aztán két év után az írásom egy laptopcserénél elkeveredett. Elölről kezdtem. De nem volt baj, mert az író is fejlődik gyakorlás útján. A második verzió már jobban tetszett. Két év volt, mire a kiadóválasztásig eljutottam vele.

Egyébként hogy áll a folytatással? Mikorra várható, és hány kötetesre tervezi a tinisztorit?

A következő részben ismét fedélzeten lesznek a szereplők, bár nem tengerjárón. Már a karakterek épülnek, és a szerelmi szálak közül az egyik rezgése is beindult. A kiadás az előző rész sikerének függvénye is, hisz miért írjak magamnak egy sorozatot, ha az másokat nem érdekel. Remélem, hogy jövő nyárra az is az olvasókhoz juthat, de meglájuk mit hoz az első könyv. A kötetek számát nem tudom, de az biztos, hogy egy jachtos, egy SUP-os és egy snowboardos történet körvonalai is a fejemben rajzolódnak már. Közben írtam novellákat is. Egyiket egy kis csapat szeretné gyűjteményben jótékonysági célból kiadni. A másik pedig egy mai helyzethez, nevezetesen a SARS-2 vírusos szituációhoz kapcsolódó pályázat volt, aminek a nyertesei egy e-könyvben láthatják viszont alkotásaikat.