Mit csináljak a regényem első szövegváltozatával, hogy nyugodt szívvel adhassam oda a kiadónak? Alapvető szerkesztési fogások

Sok kezdő írónak nehéz megértenie, hogy egy könyv megalkotása nem egyetlen folyamat, amelynek során az ihlető ötlet megszületése után megtervezi a történetet, kidolgozza a karaktereket, majd mindezt egyetlen cselekménysorba ágyazva papírra veti, és (esetleg egy helyesírási átolvasás után) már viheti is a kiadónak. A munka – vagy mondjuk így: a munka neheze – sokszor az első változat elkészülte után kezdődik, hiszen a legritkább esetben születik elsőre tökéletes (vagy legalábbis nyomdakész) alkotás. A kiadható szöveg az említett folyamatokon túl alighanem többszörös átdolgozást igényel még, egy olyan szerkesztési és újraírási műveletet, amihez sokaknak nincs kedvük, de gyakran azt sem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Az irreális elvárások és remények miatt sok könyv írása megreked, pedig egy kis energiabefektetéssel olyan végeredmény születhetne, ami nem végzi a kiadó szemétkosarában. Ebben a posztunkban ennek a szerkesztési folyamatnak a lépéseit és alapfogásait vesszük végig általánosságban, amit aztán mindenki alkalmazhat a saját esetére, szövegére.

A következő feladatokat mindenképpen el kell végezni egy megírt szöveg első változatával:

Mindenekelőtt készítsük el

Ahhoz, hogy szerkeszteni tudjuk az írásunkat, mindenekelőtt el kell készítenünk az első változatot. Érdemes tudatosítani, hogy ebben a fázisban szabadon kell hagyni magunkat. Csak az írásra kell koncentrálni, és nem kell azon görcsölni, hogy vajon jó-e, amit megfogalmazunk, ellentmondásoktól mentes-e a történet, nem kell nekiállni irtani a szóismétléseket vagy tökéletesre csiszolni a párbeszédeket. A lényeg, hogy a sztori magvától eljussunk odáig, hogy papírra kerül az egész cselekmény. Már ez is nagy dolog!

Vegyünk egy nagy lélegzetet

Ha elkészültünk, lépjünk egy kicsit hátra, tegyük félre a szöveget, és pihenjünk egyet. Egyrészt szükségünk van rá mentálisan, másrészt szerkesztőileg is. Hiszen a néhány naptól akár több hétig, vagy még hosszabb ideig tartó pihentetés során eltávolodunk annyira a saját szövegünktől, hogy amikor újra elővesszük, már friss szemmel, új perspektívával tudunk rátekinteni. Higgyük el, hogy erre szükségünk van!

Jöhet a szerkesztés

Amikor úgy érezzük, már távolról tudunk ránézni a regényünkre, vegyük elő a szöveget, és kezdődhet a szerkesztés folyamata. Ekkor már kritikus szemmel újra tudjuk olvasni az írásunkat, és jó esetben számos hibát veszünk észre. Jelöljük meg azokat a helyeket, ahol úgy érezzük, szükség van valamilyen javításra, átírásra, például a szereplők vezetésében, a történet alakításában, a párbeszédek csiszolásában, a ritmus megváltoztatásában, esetleg a regény struktúrájának és súlypontjainak az áthelyezésében.

Ez a szerkesztési munkafázis általában önmagában is több szakaszra bomlik:

• Próbáljuk úgy olvasni a szövegünket, mintha először találkoznánk a történettel! Igyekezzünk elszakadni az írás kezdeti izgalmától, és közelítsünk objektíven a kézirathoz. Jegyezzük fel, mi az, ami szerintünk jól működik, és mi az, ami javításra szorul!
• Az első újraolvasás(os) során összpontosítsunk a történet olyan átfogó elemeire (a „nagy képre”), mint a cselekmény, a szerkezet, a tempó és a karakterfejlődés. Értékeljük az elbeszélés általános sodrását, és figyeljünk arra, mennyire koherens a történet. Keressük meg a cselekményben esetleg tátongó lyukakat, a következetlenségeket. Tegyük mérlegre a nyitó és záró fejezeteket (mennyire vonzanak be, illetve adnak megfelelő lezárást, összegzést), valamint azt, hogy a történet logikusan halad-e előre.
• Fordítsunk különös figyelmet a karakterekre! Győződjünk meg róla, hogy jól kidolgozottak, világos motivációval rendelkeznek, és a történet során megfelelő (érthető és indokolható) fejlődésen mennek keresztül. Ellenőrizzük azt, hogy következetesen jellemeztük-e a szereplőket, és hihetőek-e a cselekedeteik és reakcióik. Kérdezzük meg magunktól, hogy minden egyes szereplőnek van-e célja az elbeszélésben!
• Tegyük mérlegre a dialógusokat is, hiszen a párbeszédek jelentős szerepet játszanak a karakterek életre keltésében. Gondoskodjunk arról, hogy a párbeszédek természetesnek hangozzanak és mindig valamiféle célt szolgáljanak, legyen szó a cselekmény előrehaladásáról, a jellemvonások ábrázolásáról vagy a feszültség növeléséről. Vegyük figyelembe a beszélgetések tempóját és ritmusát, és ellenőrizzük, hogy az egyes karakterek „hangja” elég következetes-e.
• Figyeljük meg külön is a leírásainkat! Ezeknek az a fő szerepe, hogy biztosítsák, fokozzák az olvasó által átélhető élményt. Keressük az egyensúlyt aközött, hogy elegendő részletet adunk meg ahhoz, hogy a megfelelő kép vagy érzetek alakulhassanak ki az olvasó fejében, anélkül, hogy közben felesleges információkkal terhelnénk meg.
• Egy külön menetben keressük meg a kéziratban fellelhető következetlenségeket, például a szereplők nevének, fizikai tulajdonságainak, a cselekmény idővonalának vagy egyéb részleteinek indokolatlan megváltozását. Győződjünk meg arról, hogy a történetben logikusak és következetesek az ok-okozati összefüggések!
• A tempó kritikus fontosságú a tekinteben, hogy fenntartsuk az olvasó figyelmét. Vizsgáljuk meg, milyen a mi regényünk tempója, különös tekintettel az akciók, a párbeszédek és az elemzőbb, leíró részek közötti egyensúlyra. Szükség szerint alakítsunk a tempón, hogy fenntartsuk vagy akár növeljük is a feszültséget, illetve, hogy nyugodtabb, elgondolkodtató pillanatokat teremtsünk.
• Ellenőrizzük a mondatokat és a bekezdéseket az érthetőség és a szövegkohézió szempontjából. Távolítsuk el a felesleges ismétléseket, tegyük feszesebbé a mondatokat, és ügyeljünk arra, hogy minden a lehető legegyszerűbben és egyértelműbben legyen kifejezve. Figyeljünk az átmenetekre is, hogy az olvasó ne hirtelen, logikátlanul csöppenjen egyik jelenetből vagy gondolatból a másikba.
• Jöhet a csiszolás aprómunkája! Figyeljünk a helyesírásra, a mondatszerkesztésre. Ügyeljünk arra, hogy a mondatok hossza és szerkezete változatos legyen, a szóhasználatunk pedig pontos és szuggesztív. Távolítsuk el a közhelyeket és a felesleges határozószavakat, törekedjünk arra, hogy a szöveg egyértelmű és elegáns legyen.
• Végül olvassuk fel hangosan a javított kéziratot, hogy azonosíthassuk a döcögő, ügyetlen, körülményes megfogalmazásokat, és egyéb, javításra szoruló helyeket. Ezen a ponton érdemes megmutatni másoknak is a szöveget, de erről lásd a következő pontot.

Mit szólnak hozzá mások

Ha túl vagyunk mindezen a sokféle fázison, ideje megosztani az átdolgozott kéziratot megbízható bétaolvasókkal vagy kritikus ismerőseinkkel, rokonainkkal (ez utóbbi persze körültekintést igényel, hiszen egy rokon vagy barát sokszor nem elfogulatlan velünk). Az ő objektív visszajelzésük segíthet azonosítani további gondokat, zavaros helyeket vagy további figyelmet igénylő elemeket. Hallgassuk meg a javaslataikat, és használjuk az észrevételeiket a szöveg finomításához – feltéve, hogy egyetértünk velük. Egy második szerkesztési fordulóban ezen visszajelzések alapján írhatunk át részeket, csiszolhatunk az érintett témákon, párbeszédeken, karakterek megjelenésén.

Szakembert is bevonhatunk

Ezen a ponton lehet érdemes elgondolkodni, hogy esetleg profi szerkesztőnek is megmutatjuk a regényünket. Ők nemcsak a helyesírási hibákat és mondatszerkesztési következetlenségeket tudják könnyen kiszűrni, hanem az egész kézirat általános minőségén jelentősen javíthatnak, olyan meglátásaik lehetnek, amik egy átlagolvasónak – vagy egy „átlagírónak” – nem feltétlenül jutnak eszébe. Ezek sokat javíthatnak a szöveg általános minőségén.

Finomhangolás

A többfordulós szerkesztési folyamat után megintcsak érdemes átfésülni a szöveget – immár más szemmel. Ilyenkor már csak a mondatszerkezetre figyeljünk, illetve arra, hogy megfelelő szavakat használjuk-e, mennyire világosan fogalmazunk, és hogy a stílusunk megfelelően koherens, egységes.

Finomhangolás 2.0

És ha még nincs elegünk a szövegünkből, jöhet egy utolsó átolvasás. Ezúttal már csak az elírásokra, a központozási hibákra figyeljünk, és arra, hogy formailag egységes legyen az írás (bekezdések, címfokozatok, oldalszámozás, a párbeszédek és esetleg kiemelt idézetek formázása). Ezektől a látszólag apró nüanszoknak tűnő hibáknak a kijavításától kap valóban professzionális minőséget a szövegünk. Egy magára valamit adó kiadóban is elvégzik ezeket, de sokkal jobb színben tűnünk fel, ha már magunk is átmentünk ebből a szempontból a regényen. És bármennyit javítgattunk, úgyis fognak még benne hibát találni…

Ezek után bátran és sokkal nagyobb önbizalommal küldhetjük el egy kiadónak a kész írásművünket.

Borítókép: Unseen Sttudio / Unsplash.com