Stresszoldás íróknak – hogy az írás is könnyebben menjen
Könnyen megakaszthatja az alkotás folyamatát, ha a szerző stresszes állapotban van. Tulajdonképpen ez is az írói válság vagy blokk egyik fajtája. A stressznek ráadásul többféle oka lehet. Származhat a hétköznapi élet valamely megoldatlan problémájából (például magánéleti gondok, munkahelyi konfliktusok). Fakadhat abból is, hogy íróként képtelenek vagyunk megfelelni a saját elvárásainknak, mondjuk azért, mert nem tudunk megfelelő mennyiségű időt kiszakítani a regényírásra, vagy azért, mert bár időnk épp lenne, de mégsem úgy haladunk a szöveggel, ahogyan elterveztük. És megbéníthat minket a stressz amiatt is, mert elszállt az ihlet, nem jönnek a gondolatok, csikorogva megy csak a munka. Akármelyik ok miatt élünk is át stresszt, a legfontosabb, hogy valahogyan feloldjuk ezt a szorongató lelkiállapotot, mert csak akkor fogunk tudni újra teljes erőbedobással a munkára koncentrálni. Nézzünk néhány egyszerű módszert a stresszoldásra (amelyek egyébként nem csak íróként működhetnek).
Beszéljük meg a problémát – magunkkal
Az első és legfontosabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy picit megállunk és elgondolkodunk, mi állhat a belső feszültség hátterében. Ehhez nem kell szakemberhez fordulni, mert bár elsőre csak a kellemetlen lelekiállapotot érezzük, de ha távolabbról tekintünk az életünkre, munkánkra, hamarosan meg fogjuk tudni nevezni, hogy mi a bénító stressz alapvető oka. Ez az első lépés sokszor megoldást is jelenthet, hiszen a probléma megnevezése nem egyszer a kulcsot is a kezünkbe adja. Lehet, hogy az önmagunk felé irányuló elvárásainkat kell kicsit csökkenteni. Vagy okosabban szervezni a hétköznapjainkat. Esetleg lemondani valami olyan feladatról, amit csak azért csinálunk, mert azt hisszük, mások számítanak rá, vagy valamilyen szórakozás mennyiségét vesszük vissza. Akárhogyan is, fontos tudni, hogy a megoldás szinte minden esetben bennünk van, és őszinte szembenézéssel, a hétköznapi taposómalomból való kilépéssel, önreflexióval viszonylag gyorsan meg is találhatjuk. És ez a belső munka azért is hasznos hozzáállás, mert végső soron úgyis önmagunkat tudjuk a legjobban motiválni a további munkára.
Adjuk ki az érzelmeinket
Az érzelmek átadása minden író egyik legfontosabb feladata. Ne ijedjünk meg, ha elveszettnek érezzük magunkat a negatív érzelmeink kavargásában, hanem írjuk ki magunkból. Persze ne feltétlenül az elakadt szöveg folytatásaként tekintsünk erre a gyakorlatra, hiszen ilyenkor a lényeg, hogy minden belső kontroll nélkül próbáljuk szavakba önteni belső történéseinket. Ne figyeljünk a nyelvtanra, a fogalmazásra, a stílusra: nem a kiadónak szánjuk ezeket a szövegeket. Próbáljunk viszont kitartóan írni, egészen addig, amíg minden minket nyomasztó dolgot papírra vetettünk. Ha ez sikerül, egyrészt olvassuk vissza, mert így, kicsit eltávolodva a nyers érzelmeinktől, máris más megvilágításba kerülnek a dolgok. Könnyebb lesz megoldást találni, letenni a feszültségeket, újrakezdeni. Másrészt szerencsés esetben előfordulhat az is, hogy a kontrollálatlanul leírtakban találunk olyasmit, amivel gazdagíthatjuk, hitelesebbé tehetjük a regényünket…
Írjunk valakiről, aki szeret minket
Nagy motiváló és nyugtató ereje lehet annak is, ha olyasvalakiről írunk, akiről tudjuk, hogy mélyen szeret minket. Ez azért segíthet egy stresszes időszakban, mert egy ilyen ember nyilván olyasmiket tesz, ami minket boldoggá tesz, ez pedig mindig kellemes téma. Írhatunk neki egy levelet is, köszönetet mondva a szeretetéért, de egyszerűen csak mesélhetünk róla valaki másnak, elmondva, milyen fontos számunkra, mennyi mindent köszönhetünk neki. Egyszerű (és talán felesleges) gyakorlatnak tűnhet, mégis új perspektívába helyezi az életünket, fokozza az önbecsülésünket, és a figyelmünket az igazán értékes, fontos dolgokra irányítja.
Ne akarjunk mindent tökéletesen csinálni
És főleg ne akarjuk a regényünket tökéletesre írni! Sok író beleesik ebbe a csapdába, és ez szép lassan leküzdhetetlen gáttá alakul bennük. A hibák állandó keresése, a legmegfelelőbb fordulat véget nem érő csiszolgatása bénítólag hat, ezért határozzuk el, hogy sokkal lazábban, spontánabbul folytatjuk a munkát. A nyelvtani korrekciónak, a szöveg szerkesztésének, a felesleges mondatok (vagy fejezetek) kihúzásának is eljön majd az ideje, de nem szabad siettetni, pláne nem egyszerre csinálni mindent (és ettől egyre görcsösebbé válni). Ha tudatosan csak arra koncentrálunk, ami épp a feladatunk (mondjuk egy első változat megírása, azokkal az esetlenségekkel és tökéletlenségekkel, amik egy ilyen szöveg velejárói), akkor kevésbé leszünk feszültek, könnyebben elfogadjuk, ha valamelyik nap nem úgy megy az írás, mint elterveztük, vagy ha pár napig érleljük egy jelenet megformálását.
Dobjuk be a mindig beváló trükköket
Ezeken a szemléletformáló módszereken kívül vannak apró trükkök, amelyek bármilyen írói válság, elakadás vagy feszültséggel terhes időszak alkalmával beválnak.
- Menjünk el sétálni vagy futni egyet – A mozgás mindig hasznos (ha épp nincs problémánk, akkor is!), mert megtölti oxigénnel a tüdőnket, felfrissíti a vérkeringésünket, serkenti az agyműködést, a természetben vagy a városban járva pedig új perspektívákat ad, másféle élményanyagot, mint amit a monitor előtt ülve szerezhetünk.
- Olvassunk egy könyvet vagy újságcikket – Inspirálódjunk mások stílusából, gondolataiból! Hagyjuk, hogy más érzelmek töltsenek be minket! Nyissunk a világra mások szövegei által, így váltva nézőpontot!
- Igyunk egy kávét – Egy kis koffein mindig serkenti az agyműködést, főleg, ha nem fogyasztottunk már eddig is napi öt kávét. Legyünk mértékletesek, de néha egy forró csésze kávé és egy kis merengés a szobánk ablakából is nyugtató, pihentető, egyszersmind frissítő tud lenni.
- Utazzunk – Hasonló hatása van, mint a futásnak vagy sétának, csak éppen mélyebb benyomásokat szerezhetünk általa. Egy néhány napos kiruccanás egy új helyre, ha megtehetjük, fantasztikus energiákat mozgósít. Ráadásul tökéletesen kizökkent a stresszes élethelyzetből, sokszor elég épp ennyi. Ha meg nem, akkor arra is jó, hogy eltávolodva saját hétköznapjainktól, jobban megértsük, min kell változtatni a nyugodtabb és hatékonyabb életvitel érdekében.
Borítókép: Matteo di Iorio / Unsplash.com