Vannak részletek, amiket, akár egy verset, fel tudok mondani

Filmforgatókönyveket kezdett fabrikálni, aztán mégis egy krimi lett az első kiadott kötete Pap Csabának, a Nincs kecmec szerzőjének. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent kalandregény írója az interjúban beszél arról is, hogy talált a címre, milyen gondjai adódtak abból, hogy nem készített előre vázlatot, és hogy mit tett “fűszernek” a történetbe.

Hogyan jött az ötlet, hogy a budapesti fiatalság zűrös életéről, sokszor illegális pénzszerzési trükkjeiről írjon regényt? Volt hozzá valamilyen személyes inspiráció, vagy pusztán egy izgalmas sztorit akart összerakni?

Az olvasók jelentős része járt már Budapesten, ezért úgy gondoltam, hogy könnyebben tudnak azonosulni a történettel, és ehhez kapcsolódó miliővel. Más oka nem volt, hogy alaphelyszínnek ezt a várost választottam. Imádom Tarantino és Guy Ritchie által írt és rendezett filmeket, mint a Ponyvaregényt vagy a Blöfföt. Ezekben az alkotásokban a cselekmény nagy hangsúlyt kap, ezért anno elkezdtem gondolkozni, ha rajtam múlna, akkor, hogy tudnám, még inkább megcsavarni a történeteket. Az ötleteléseimet leírtam, aztán ezek alapján született jó néhány filmforgatókönyv. Tehát hasonló, több szálon futó történeteket kezdtem írni, és rövid terjedelmű szösszeneteket. Azonban nem igazán tudtam velük mit kezdeni, ezért édesapám tanácsára belekezdtem a regényírásba, így született meg a Nincs Kecmec. Igazából a filmek, a fantáziám, a tapasztalataim és ismerősöktől hallott sztorik egyvelege adta az ötletet. A pénzszerzési trükkök jelentős része kitaláció, legfőképp a csempészés. Csupán a fantázia műve. Sajnos az autós részhez hasonlót átéltem, persze nem mondom, hogy pontosan a saját esetemet írtam meg, de párhuzamot itt-ott nyugodtan lehet vonni.

Milyen előképei, példaképei voltak a regényéhez? A műfajon belül milyen szubzsánerbe illik a Nincs kecmec?

A filmes vonulat mellett Elmore Leonard regényeit szeretem, nagyon tetszik a stílusa. A műfajt nehéz belőni, mindenképp egy szórakoztató kalandregény, és ahhoz képest, hogy egész életemben a realisztikus írásra törekedtem, ebben mégis található egy okkultista elem. Úgy éreztem kell bele, valami plusz, egy fűszer, hogy kerek legyen.

Nagy a verseny a krimiírók között a piacon. Mi az, ami Ön szerint egyéni a regényében, ami kiemeli a műfaj többi szereplője közül?

Inkább a filmek ihlették a történetek, mintsem a könyvek. A furcsaság annyi, hogy általában a regényekből lesznek forgatókönyvek, de az én esetemben ez pont fordítva történt. Igazából ez érződik is a könyvön, mert sok benne a párbeszéd. A célom csak annyi volt, hogy könnyen olvasható legyen, és sodorja magával az olvasót a történet. Remélem összejött.

Kellett-e valaminek utána járnia, kutatnia, hogy hitelesebb legyen a regény (például orvosi vagy művészettörténeti részletek)?

Az orvossal kapcsolatos részeknek neten kerestem utána, ennél nagyobb szükség kutatásra nem volt, ugyanis csak arra figyeltem, hogy eget rengető blődséget ne írjak. Az autóval kapcsolatos részeket, ahogy már említettem, megéltem, szóval csak az emlékeimben, meg néhány határozatban kellett kotorásznom. A művészettörténeti részletek, és az azokhoz kapcsolatos cselekmények fikciók.

A címben használt kifejezés mintha manapság már nem lenne annyira gyakori. Milyen szempontok alapján döntött emellett? Milyen más lehetőségek közül választotta ezt?

Érdekes, hogy ez előtt egyetlen írásomnak sem adtam címet, pontosabban csak egyet, ami alatt mindegyik futott. Ezt most nem szívesen árulnám el, mert lehet, hogy még felhasználom. Ami a Nincs kecmec-et illeti, igazából ezt a kifejezést szinte nap mint nap használom, bár mióta ez a címe a könyvnek, valamiért inkább kerülöm… Talán a lendületesség a kulcs, amit ebből a szóösszetételből származtatok. A könyv is lendületes, mért ne lehetne a cím is az? Amúgy a fentiekből szerintem kivehető, hogy nem tolongtak a jelöltek az asztalomon.

Több szálon futó történetet épített fel. Hogyan állt neki a munkának? Készített vázlatot? Milyen módszerrel dolgozott, hogy ne kuszálódjanak össze a szálak?

Kész forgatókönyvet használtam fel, ebből ered az egyik fő szál, míg a másikat időközben írtam hozzá, bár ennek is nagy része megvolt már. Vázlatot nem készítettem, mert időpocsékolásnak gondoltam, persze így legalább volt lehetőségem, hogy körülbelül tízszer átírjam, ezért is vannak olyan részletek, amiket akár egy verset, fel tudok mondani. A szálakat fejben állandóan fontam, és a fontosabbnak ítélt részleteket a telefonomban jegyzeteltem, szóval ez alapvetően nem okozott gondot.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget a regény megírása során, és hogyan oldotta meg?

A karakterek kidolgozása kicsit zötyögősen ment, és az ő cselekedeteiket meghatározó gondolatok megírása. A legrosszabb az volt, hogy az utóbbit nem tudtam úgy írni, ahogy a többi részt, mint például a párbeszédeket, hogy csak leültem és jöttek az ötletek. Csak néha jött az ihlet, amivel megfelelő köntösbe tudtam bújtatni az elképzeléseimet. Megoldást csak a folytonos próbálkozások, lemondások – bár ez az egész könyv elkészítésére jellemző – és könyvek olvasása hozta.

Mennyi idő alatt készült el a regénnyel, és milyen napszakokban, rendszerességgel tudott dolgozni rajta?

Nehéz belőni, mennyi idő kellett, hogy elkészüljön. A fő szálat adó forgatókönyv még évekkel ezelőtt készült, ami néhány hónapot vett igénybe. Normál nyolcórás munkarendbe dolgozom, szóval leginkább az esték folyamán írtam és hétvégente, kis híján minden nap. Volt olyan nap, hogy csak elővettem, olvasgattam és javítottam. Volt, hogy megírtam öt oldalt. Körülbelül fél és egy év közé teszem, átlag napi két-három órával számolva.

Készül a folytatásra, esetleg teljesen másik történettel folytatja?

Folytatás nincs tervben, de már vannak a következő könyvhöz ötletek. Szintén több szálon futó történetre gondoltam, akárcsak a Nincs kecmec, de úgy nézz ki a szellemvilágot se hagynám ki.