„Vázlatokat, karakterlistát és családfát is készítettem”

Unaloműzésképpen kezdett novellát írni egy borongós délután az őszi szünetben, de mivel ennek „korlátai” szűknek bizonyultak, végül négyszáz oldalas detektívregény lett belőle – meséli Bencze Lilien Alexa, akinek most jelent meg első kötete, Az ördög játszmája címmel. A Könyv Guru Kiadónál megjelent viktoriánus korabeli krimi szerzőjével beszélgettünk a csavaros sztorik összeállításának kulisszatitkairól, hogy milyen címötleteket vetett el, mire rátalált az igazira, mikor van ideje könyvet írni egy iskolásnak és milyen érzés volt kézbevenni első könyvét.

Ha jól tudom, még iskolás korú, és máris egy 400 oldalas regénnyel rukkolt elő. Hogyan, mikor jött az ötlet és az ihlet, hogy egy ilyen nagy lélegzetvételű munkába fogjon?

Gyermekkorom óta érdekel az irodalom, és amióta csak megtanultam olvasni, a könyvek lapjain megelevenedő történetek varázslatos világa megállíthatatlanul magába szippantott. Az első mesekönyvemet 7 évesen írtam meg, és akkor elhatároztam, hogy felnőttként mindenképpen hivatásos író leszek, azonban arról álmodni sem mertem, hogy az a novella, amibe 15 évesen, az őszi szünet egyik borongós napján, unaloműzésképpen kezdtem bele, valaha is kiadásra kerülhet. Végül mégis így alakult, miután az eredetileg rövid elbeszélésnek szánt művet egy valódi detektívregénnyé bővítettem ki. A történet alapjául szolgáló ötlet pedig a gimnáziumi irodalomórán pattant ki a fejemből, amikor a krimikről tanultunk, aminek hatására kedvet kaptam arra, hogy kipróbáljam magamat ebben a műfajban. Az elképzelésem kidolgozásához a novellák korlátai túlságosan szűknek bizonyultak, a kezdeti inspirációnak köszönhetően pedig a fejezetek szinte megírták magukat, és végül megszületett a 400 oldalas regényem.

Miért éppen egy angol krimit írt? Mi az, ami olyan közel áll Önhöz a csavaros detektívtörténetek világából?

A krimi szó számomra elsősorban a klasszikus angol detektívregényeket idézi fel, emiatt evidensnek tűnt, hogy az én történetemnek is a viktoriánus korabeli Anglia vadregényes tájain, a vidéki kúriákban élő, konflisokkal furikázó, cilindert, felöltőt viselő úriemberek és estélyi ruhákban bálozó hölgyek magával ragadó hangulatú világában kell játszódnia. Továbbá a rejtélyek megfejtése, a nyomok felfedezése, az érdekes cselekményszálak, a találgatás, az intrikák, a feszültség, a fordulatok és a nyomozó küzdelme a valódi igazság felkutatásáért teszik számomra ellenállhatatlanná a detektívregényeket, ezért igyekeztem a saját történetembe is belefoglalni ezeket az elemeket.

Igen bonyolult a nyomozás története Lord Richwood gyilkosa után. Milyen módszerrel építette fel a cselekményt, hogy ne vesszen el a nevek és részletek között, és megfelelően adagolja az információkat, fordulatokat?

A detektívregényekben nélkülözhetetlennek tartom a látszólag kibogozhatatlan cselekményszálakat, ezért a történetemben is egy komplikált nyomozást szándékoztam az olvasók elé tárni. Annak érdekében, hogy ne gabalyodjak bele ezekbe a szálakba, többek közt vázlatokat, részletes jegyzeteket, karakterlistát és családfát is készítettem. Az események előrehaladtával egyre jobban kikristályosodó történetben fokozatosan adagoltam az újabb információkat, és előre meghatároztam, mikor következzen egy-egy csavar vagy fordulat, hogy azok éppen a megfelelő időpontban érhessék el a kívánt hatást.

Mennyire kellett mindent előre megtervezni, vagy voltak esetleg olyan cselekményszálak, amelyek menet közben, írás közben alakultak?

Miután megszületett az ötlet, hozzáláttam a cselekmény kidolgozásához. Azonban eredetileg csupán a történet vázát készítettem el, tehát csak az eleje, a vége, a főbb események és karakterek körvonalazódottak előttem. Az igazat megvallva a többi magától jött, amikor azonosultam a kor szellemével és a szereplők gondolkodásmódjával, és hagytam, hogy elsodorjanak az általam alkotott események. Emiatt menet közben rengeteg új cselekményszálat, bonyodalmat, karaktert és dialógust illesztettem be.

Mire kellett figyelnie, hogy egy korábbi történelmi korban, egy másik kultúrában is hitelesen vezesse a hőseit? Minek kellett utánanéznie ehhez?

Természetesen rengeteg kutatást és háttértudást igényelt, hogy a 19. századi Angliába helyeztem a regényem cselekményét, ám ez nem tántorított el, hiszen a viktoriánus kor a kedvencem. Mivel szerettem volna a hitelességre törekedni, mindennek utánajártam: mik léteztek már abban a történelmi korban? Hogyan öltözködtek, mivel közlekedtek, miről és hogyan beszélgettek? Milyen volt az arisztokrácia, a polgárok vagy a cselédek élete? A műbe beépített történelmi és tudományos ismereteket zömében az internet segítségével sajátítottam el, de emellett a témával foglalkozó könyvek, szótárak, filmek és iskolai tanórák ismeretanyagát is felhasználtam.

Kik azok az írók, akiket a példaképeinek tekint? Kiknek a regényeit olvassa szívesen? A detektívregények a kedvencei? Kiktől leste el az írói mesterséget, a feszültségkeltés művészetét?

A krimiírás terén természetesen a műfaj legismertebb alkotóit tartom példaképeimnek, például Edgar Allan Poe-t, Sir Arthur Conan Doyle-t és Agatha Christie-t, akiknek a munkássága inspirálta a regényemet. Azonban képtelen lennék egyetlen kedvenc műfajt megnevezni, hiszen könyvmolyként rengeteget olvasok a fantasy-tól kezdve a sci-fiken és romantikus regényeken át a szépirodalomig. Az írás művészetét ezekből a kötetekből igyekeztem elsajátítani, miközben megfigyeltem a történetvezetést, a jellemábrázolásokat, karakterfejlődéseket és a párbeszédek felépítését, és felhasználtam tapasztalataimat a saját stílusom keresése közben.

Meséljen egy kicsit a címlapról! Hogyan született a borítógrafika? És milyen ötletek voltak a címre? Hogyan lett végül Az ördög játszmája változat?

A könyv borítója a cím alapján született, mivel mindenképpen valamiféle játszmát akartam megjeleníteni rajta, ahogyan az ördögi tettes a háttérből bábukként rángatja a szereplőket. Az előtérben pedig a gyilkosság helyszíne, vagyis a lord vidéki rezidenciája látható, ahol a regény játszódik. Hosszas ötletelés után megkértem egy barátnőmet, hogy ezeket az elemeket felhasználva készítsen egy vázlatot, amit a grafikusom fel tudott használni a végleges borítóterv megrajzolásához. A címet pedig a regény befejezése után találtam ki, mivel számomra az a legnehezebb, hogy össze kell foglalnom egy több száz oldalas történet esszenciáját pár szóban, miközben igyekszem ügyelni arra, hogy a cím találó, figyelemfelkeltő és ötletes legyen. Rendkívül sok hasznavehetetlen és sablonos lehetőség (Gyilkosság a rezidencián, Edenville-i rejtélyek, A meggyilkolt lord esete) mérlegelése után végül Az ördög játszmája változatnál állapodtam meg, mivel érdekfeszítő, titokzatos jellege mellett csak a történet végén nyer értelmet.

Mikor van ideje a tanulás mellett írni? Mennyi időt tud egyszerre az alkotással foglalkozni?

Sajnos a tanév alatt legfeljebb hétvégenként vagy hosszabb szünetekben tudok az írással foglalkozni, hiszen az iskolai teendők prioritást élveznek. A regényem nagy részét is nyáron alkottam meg. Olykor nehéz megtalálni az egyensúlyt a kötelességteljesítés és a szórakozás között, azonban számomra az írás egy hobbi, amiben örömömet lelem, nem pedig munka, ezért szeretem erre áldozni a szabadidőmet. Amikor írás közben szabadjára engedem a fantáziámat, és élvezem, hogy van egy teremtett világ, aminek a sorsát a kezemben tartom és csak a képzeletem szabhat neki határt, akkor akár órákra is képes vagyok belemerülni az alkotásba.

A könyv elején köszönet mond Szalai Klára tanítónőjének, hogy „elindított ezen az úton”. Milyen támogatást adott a tanárnő, miben bátorította, segítette?

Szalai Klára tanítónőmnek köszönhetem, hogy megtanított olvasni, írni és megszerettette velem a magyar nyelvet és irodalmat. Emellett lelkiismeretesen felkészített, támogatott és elősegítette, hogy kimagasló eredményeket érjek el magyar tanulmányi versenyeken. Megismertette velem anyanyelvünk csodálatos, kimeríthetetlen szókincsét, amit kamatoztatni tudtam regényírás közben. S később sem engedte el a kezemet, amiért hálával tartozom neki, továbbá a családomnak is az önzetlen támogatásukért.

Volt-e más is, akitől tanácsot kért és kapott első regényéhez? Voltak-e olyanok, akik elolvasták a regényt még megjelenés előtt, és ötletekkel segítették?

Mivel eredetileg ezt egy próbának szántam, nem igazán kértem tanácsokat, és előzőleg semmilyen írói tanfolyamon nem vettem részt, csupán az általam olvasott könyvekből szereztem útmutatást. Amikor elkészültem a regényemmel, a családtagjaim átolvasták, véleményezték és apró módosításokat javasoltak, amelyek alapján korrigálni tudtam a hibáimat.

Mi volt a legnehezebb a regényírásban? Volt-e, hogy úgy érezte: túl nagy fába vágta a fejszéjét? Ha volt menet közben elakadás, mi az, ami segítette a továbblépésben?

A legnagyobb gondot az idő és az ideális munkakörülmények hiánya jelentette. Az iskolai teendők és a hétköznapok nyüzsgése ritkán engedték, hogy elmerüljek a képzeletbeli világomban. Magában az írásban azonban nem ütköztem leküzdhetetlen kihívásokba, mivel a saját ízlésem és tetszésem szerint alakítottam a cselekményt, és nem arra törekedtem, hogy mindenáron megfeleljek mások elvárásainak, hiszen a regényírást elsősorban szórakozásként, szabadidős tevékenységként űzöm. Ha mégis egy olyan akadály állta az utamat, amit nem sikerült elsőre átugranom, azt nem kudarcként éltem meg, hanem inkább megkerültem, és a kitérő közben számos új, hasznos tapasztalattal gazdagodtam.

Milyen érzés volt, amikor végre a kezébe foghatta első könyvét? És milyen tapaszlatokat szűrt le ebből az egész folyamatból? Van-e, amit ma már másképp csinálna?

Még egy író számára is leírhatatlan érzés árasztott el, amikor kezembe vettem a kiadott könyvemet, és örömmel tekintettem vissza a gép előtt eltöltött megannyi, koncentrálással és ötleteléssel teli órára, ami abban a pillanatban mind megtérült. Hihetetlenül felemelő és megdöbbentő is egyben, hogy a fejemben megszülető gondolataim feketén-fehéren, papírra nyomtatva eljuthatnak rengeteg emberhez. Valószínűleg semmit sem csinálnék másképp, hiszen megtaláltam a legideálisabb kiadót, amellyel gördülékenyen folyt az együttműködés. A jövőben az olvasói kritikákat, visszajelzéseket és tanácsokat megfogadva törekednék a fejlődésre.

A regény utolsó mondata azt sejteti, hogy készül a folytatásra? El szabad árulni már valamit erről a tervről?

Igen, szándékosan így fejeztem be a regényemet, hiszen már készülök a folytatásra, amelyben a detektívem és a segédje vissza fognak térni, hogy újabb titkokról rántsák le a leplet. Emellett több félkész történet ötlete kavarog a fejemben, amelyeket szintén meg szeretnék valósítani egyszer, úgyhogy más műfajokban is ki fogom próbálni magamat, nem ragadok le csupán egynél.