Verset írni. Mi sem könnyebb?!

Mindenkiben lakozik egy költő. Vagy mégsem? A költészet műfaja könnyen kísértésbe ejtheti az írni vágyót, hiszen személyes megszólalásmódja, illetve átlagosan rövid terjedelme miatt könnyű falatnak látszik. De így van ez? Verset írni mindenki tud?

Aki azt gondolja, hogy a vers elintézhető mély érzések feltárásával és azok rímekbe szedésével könnyen tévedhet. Egy jó költemény ugyanis nem csak rímekből és érzésekből áll – az ilyen jellegű írások gyakorta klisék halmozásában és kényszerrímekben merülnek ki. De akkor mire figyeljen, aki kacérkodik a költemények írásával? Ebben a cikkben két szempontot emelünk ki.

A versritmus

A jó versnek van ritmusa, dallama (még akkor is, ha nem szigorúan időmértékes). A versritmusnak része lehet a sortördelés megválasztása, a mondatok hosszúsága, a különböző alakzatok használata – például az ismétlés és a fokozás. Az ismétlésre mint (ritmus)szervezőerőre jó példa lehet a klasszikusok közül Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? című szövege, ahol a ritmust alapvetően határozza meg az “akarsz-e” kérdés folytonosan ismétlődő megjelenése.

A rímek használata is a versritmus és versdallam meghatározója. Éppen ezért fontos tudatában lenni a rímek használatának, ami nem csak azt jelentheti, hogy következetesen használunk páros, vagy ölelkező rímeket -természetesen ez egyáltalán nem előírás, a prózavers és a rímeket nem használó költemény is ugyanolyan érvénnyel olvasható versnek. A rímhasználat akkor működik igazán gördülékenyen, ha jelentésében is továbbviszi a költeményt, tovább építi a kontextust és szervesen beépül a szövegbe.

Mindenki által ismert vers József Attila: Születésnapomra című költeménye, ahol kifejezetten jól megfigyelhető, hogy a rímek amellett, hogy verszeneileg nagyon hangsúlyos elemei a szövegnek, építik a jelentést és kontextust, néhol még egyes versszakokat is összekötnek. Az alábbi részletben látható, hogy a “kivont” szó még a “hont”-ra rímel, de már a következő versszak első szavához mondattanilag szorosabban kapcsolódik.

“Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.”

A “gagyog-ragyog” páros pedig szintén nem csak azért működik jól, mert alakilag majdnem megfelel a két szó egymásnak, hanem azért is, mert jelentésükben feszültségben állnak. A ragyogás magasztos jelentésköre szemben áll a gagyogással és ebből a feszültségből születik meg a humor.

Verset írok. Kinek?

Egy másik alapvető kérdés, hogy miért és kinek írunk. Ez természetesen minden írásműnél felmerül, de fontos, hogy a versírásnál is figyelembe vegyük, hogy olvasóközönségnek szánjuk. Érdemes ezért néhány szempontra figyelni az írás közben:

  • érthető másoknak is a szövegem? A szimbolikusság, a kihagyás és a sűrítés természetes velejárója a verseknek, de ha ez olyan mértékű, hogy az olvasó nem érti meg a szöveget, akkor nem működik jól a költemény. Ha pedig nem követhető, nem épül fel a szöveg, attól nem “költői” lesz, csupán értelmezhetetlen.
  • érdekes másoknak is a szövegem? Fontos annak az arányát is megérezni, hogy mitől tud kapcsolódni egy olvasó a vershez, hiszen attól még, hogy az alanyi költészet elég elterjedt, nem juthatunk sikerre, ha az olvasó nincs bevonva, nem érezheti sajátjának a szöveget. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne írhatnánk saját élményekről, de írás közben érdemes feltenni a kérdést: Mit mondhat másnak a versem? Miért érdekelheti?
  • van karaktere a szövegemnek? Az önkritika ugyan nehéz gyakorlat, de ha elkészülünk egy-egy szöveggel, érdemes távolságtartó szemmel is ránézni. Könnyebben észrevehetjük a klisés fordulatokat ha előtte hagyjuk néhány napig pihenni a szöveget és csak később vesszük elő. Mitől van karaktere? Van-e sajátos stílusa, vagy témája, szerkezete?
  • milyen kötetbe illeszkedne? Az egyes szövegek írásakor is érdemes már a kötet kompozícióján elgondolkodni. A kötet is akkor tud igazán működik, ha az egyes versek tudnak egymáshoz kapcsolódni, van valamilyen kompozíciós erő, ami összetartja a szövegeket. Ez lehet téma, vagy egy adott műfaji kategória érvényesítése (pl. csak szonettek vannak a kötetben), de mindenképpen érdemes valamilyen vezérfonalat találni egy verseskötet összeállításakor. A kötet víziója pedig az egyes szövegek megszületésében is segíthet.

A versírás tehát, ugyanúgy mint bármilyen más írástevékenység, komoly tervezést, szakmai tudást, pontos nyelvismeretet és folyamatos önkritikát igényel. A költészet nem könnyebb műfaj a prózánál, csupán szabályai mások.