Ki, mikor, mennyit és hol? – Írók az írás nehézségeiről és az inspirációról
Az év végéhez közeledve Könyv Guru is leltárt készít, elsősorban arról, hogy mi is hangzott el oldalunkon az egyik legfontosabb és legnépszerűbb témánkban, az írástechnikai tanácsok terén. Számos anyagunk foglalkozott az ezzel kapcsolatos kérdésekkel, de mi most az idén új kötettel előrukkolt szerzőkkel készített interjúinkból válogatnánk össze, hogyan vallottak az írással kapcsolatos gondjaikról, az időbeosztásukról, inspirációjukról, illetve, hogy mit tesznek, amikor nem jön az ihlet.
Első válogatásunkban regények szerzőinek gondolatait gyűjtöttük össze, jövő héten pedig költők, illetve nem fikciós műveket író szerzők tanácsait, tapasztalatait ismertetjük olvasóinkkal.
Aktív Szerző kiadási program sikerkeresőknek
1. Mikor írjunk? Vagy inkább kinek mikor jut ideje az írásra?
„Amikor csak lehetőségem adódik rá, kihasználom. Ha váratlanul beugrik egy jó ötlet, az akkor is felvillanyoz, amikor épp nagyon fáradt vagyok, és ha nem is állok neki kifejteni, egész biztosan feljegyzem a vázlatfüzetembe, hogy ne felejtsem el. Sajnos ilyen is történt már és rettenetesen bosszantott. Elszántan igyekeztem felidézni a gondolatot és nem sikerült. Az írás számomra nagyon fontos. Hobbi és mégsem hobbi, hiszen nem csak szabadidőmben csinálom, hanem gyakorlatilag folyamatosan. „Írok” reggel a vonaton, a munkahelyemen, amikor hazafelé tartok, stb. A szereplőim, a történetem mindig velem vannak és hozzám tartoznak. Ez több, mint egy hobbi. Ha nem írhatok, fellép nálam a “sárkány-effektus” – mesélte az interjúban Krencz Nóra, aki civilben cukrász, hajnalban jár dolgozni, és idén jelentette meg a Megszámlálhatatlan – A hordozó című kötetet.
„Köztudottan az írásból nem lehet megélni, ezért hétköznaponként végzettségem szerint vízvezeték- és központi-fűtés szerelőként dolgozom. Bevallom, szívesebben írnám a sztorikat, ha legalább annyit hozna a konyhára, mint amennyit nem! Az esték a családé, hétvégéken szoktam alkotni, általában vasárnap. Tudom, ez nem sok időráfordítás, ezért egy-egy történet megírása akár 6-7 hónapig is elnyúlhat” – foglalta össze munkamódszerét Nicholas Shear, aki Szörnyű Álmos tizedes kalandjaival jelentkezett.
„Akkor írok, amikor ráérek, vagyis éjszaka. Nem vagyok nyugodt, ha nincs kész az ebéd vagy a vacsora, ha nem javítottam ki a dolgozatokat, ha nincs tiszta ruha, ha a házit nem ellenőriztem. Ha minden megvan, senki nem beteg, nem sorjáznak a gondok, és nem vagyok túl fáradt, nos, akkor írok. (…) [Ennek a kötetnek a megírása egyébként] egy évnél is tovább tartott. Sokszor átírtam, gondolkoztam rajta, formáltam a történteket. Hosszú volt, nem terhelt meg még írás ennyire, mint ez” – vallotta meg Hegedűs Rita, aki család, munka és gyerek mellett adta ki idén már harmadik regényét Az Ember fia címmel, amely Jézus történetét helyezi mai magyar közegbe.
„Általában a reggel vagy az éjszaka szokott számomra a legkedvezőbb időszak lenni. Habár – talán meglepően – a könyv rigorózus rendszeréhez képest egyáltalán nem rendszeresen írok, általában gyorsan összerakok egy jelenet, aztán azt egymás után sokszor átírom” – ezt már Matthew Vigo alias Száray Mátyás mondta, a Rejtvény fekete-fehérben című krimi szerzője.
„Azt vettem észre, ha nem tűzök ki konkrét időpontot, hogy mikorra legyek meg a könyv írásával, hanem „majd idén valamikor”, akkor halogatom az egészet. Szinte minden nap írtam valamennyit, hétköznap kevesebbet, hétvégén többet. Másrészt valóban aranyszabály, hogy írás közben jön az ihlet. Legyen egy alapgondolat, és ahogy elkezdesz írni, kikristályosodik a történet” – mesélte Könyv Gurunak V. Kiss Orsolya, A herceg fekete lovon érkezik című romantikus (a bántalmazó kapcsolatot leleplező) regény szerzője, akinek végül 10 hónapjába telt a az első mondatok leírásától a kiadásig eljutni.
„Időm van. S olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyakorlatilag magam osztom be, hogy azt mire fordítom. (Ami egyébként a legnehezebb.) „Pont egy életnyi.” Ami nem korlátlan. Pár éve, még azt mondtam, hogy tíz év ha lenne… Mára már lejjebb adom. Kettő-három, ép tudattal. Mondjuk, abba is sok minden belefér” – vázolta helyzetét Vida Gusztáv, aki Volt egyszer egy Gencs címmel vadásztörténeteit osztotta meg az olvasókkal.
De lehet, hogy a helyzet nem is olyan bonyolult? Legalábbis nem az Villax Richárd szerint, akinek a Könyvhéten mutatta be Fanyűvők – Nemzeti Jeti című regényét. „Szerintem mindenekelőtt a munkamódszert érdemes kitalálni: melyik napszakban megy igazán az írás, mikor van egyáltalán lehetőség rá? A legfontosabb itt is, mint az élet bármely területén, hogy szeressük, amit csinálunk, akkor jól fogjuk érezni magunkat, semmi más nem számít igazából!”
(Amennyiben kíváncsi arra is, naponta mennyit dolgoztak a klasszikus írók, olvassa el ezt az írásunkat is.)
2. Miből meríthetünk inspirációt?
„A feleségem jelenléte [inspirál]. Ő mindig, mindenhol, mindenben a rendelkezésemre áll, könyveim megírásában is mesterien segédkezik. Ő az én legfőbb kritikusom, aki még akkor is figyelő tekintetet vet rám, ha éjjel kettőkor simogatom egy éppen feltörő ötlet miatt. (…) Feldob és lelkessé tesz, ha tetszik neki a sztorim! Pozitív jövőképet vetít elém, elfogadtatja velem, hogy nem céltalan a munkám, és ez a határozott kiállás a lehető legjobb üzemanyagot tölti belém: a hitet.
Szeretem a néma csendet magam körül, ha dolgozom. Ilyenkor a legapróbb zaj is zavaró,
még a televízió, vagy a rádió sem szólhat, mert képes kizökkenteni a gondolataimból. Ha elfáradok, vagy elakadok, sétálgatok a lakásban, de olyan is volt, hogy a zenét hallgatok. Nagy kedvencem Mylene Farmer, de mikor igazán belemerülök egy történetbe, inkább klasszikusokat hallgatok.” (Nicholas Shear)
„Ha jó dolgok történnek velem, szárnyakat kapok. Ilyen lehet, ha jól felelnek a tanítványaim, ha sikereket érnek el versenyen, ha azt látom, hogy bíznak bennem, ha megbecsülést kapok a kollégáktól, főnökeimtől, ha jól sikerül egy-egy írásom, és tetszik másoknak is. Vagy hazamegyek fáradtan, és olykor vacsora vár, mert főzött a lányom, vagy kitakarítottak otthon, és meleg, jó szagú, tiszta környezetbe érek haza. Vagy a szeretteim ölelése. Szerintem az ölelés a legjobb dolog, amit az emberiség adhat a másiknak.” (Hegedűs Rita)
„Minden, amit látok vagy olvasok, és megfog egy pillanatra az inspirál, s ezt aztán szeretem a saját fantáziám szerint tovább fejleszteni. Bár sokszor laptopon kell írnom, jobban szeretek hagyományos számítógépen dolgozni, egy egész fejezetet átlátni egyszerre, aztán nyomtatva az egész könyvet. Az eredményes íráshoz számomra először is tér kell, képtelen vagyok sokáig ülve dolgozni, mozognom kell, valósággal átélni a jelenetet. Jellemzően hangosan is fel szoktam magamnak olvasni és úgy javítani a szöveget, és – fanatikus zenehallgatóként – a zene, írás közben, számomra kulcsfontosságú. Ilyenkor többnyire az 1980-1990-es évek pop- és rockzenéjét hallgatom.” (Matthew Vigo)
„A zene nekem sokat segít a ráhangolódásban, később, amikor koncentrálok, kikapcsolom, de például ötleteléskor mindig szól a háttérben. Szeretem a pop, a dance és az elektronikus zenét, de a könyv írásakor a Coldplay: Hymn for the weekend számát hallgattam sokat. Az lett a regényem himnusza.” (V. Kiss Orsolya)
„Nem magamutogatás, nem pénz. Az is dőreség lenne, ha azt hinném, hogy tudat- és értékformálás, vagy közvetítés [számomra az írás; a szerk.]. Ösztönös önkifejezés. Meg nyomhagyás. Hogy beigazoljam – azon néhányaknak – akik hittek, bíztak bennem, hogy tényleg van, lesz valami a faszi körül, ami jó, és értékes. S nem pazaroltam el minden talentumomat. Próbálkozom időnként otthonos, meleg kuckókat, sarkokat kialakítani körülöttem, ahol csak ezt csinálnám. Ahol jól érzem magam, s minden körülmény ideális. Eddig nem jött össze. Leginkább ott írok, ahol sikerül.” (Vida Gusztáv)
3. Mi segíti át a holtpontokon? Mit tesz, ha nem jön az ihlet?
„Lehet, hogy most bigottnak tartanak az olvasók, de sokszor a hitem és a gyerekek. Otthon és az iskolában. Ők azok, akik a holtpontokon átsegítenek, illetve egy-két valódi barát figyelme.” (Hegedűs Rita)
„Amennyiben egy konkrét könyvel „van gond”, akkor rögtön előveszek egy másikat, mert általában 2-3 könyvön dolgozok egyszerre, sohasem egy köteten. Abban az esetben pedig, ha általános alkotói válságról van szó, bármennyire frusztrálóan is hangzik, szünetet kell tartani, valami teljesen másra összpontosítani pár napig, és akkor az ihlet hamar vissza fog térni.” (Matthew Vigo)
„Ha túl sok más elintéznivalóm van, azok tudják elvonni a figyelmem. Egyébként az írói válságra a megoldás, hogy írni kell valamit. Merthogy ilyenkor az van az ember fejében, hogy nincs semmi ötlete, vagyis hogy van, de az hülyeség.
Nálam az vált be, hogy ilyenkor a hülye ötletet is leírom,
és majd később javítom, a lényeg, hogy írjak valamit, így már tovább is lendültem a válságon. Sokszor utólag kiderül, hogy nem is volt olyan gyenge az az ötlet.” (V. Kiss Orsolya)
„Nem külső kényszerből írok. Ha nem megy… hagyom a francba. Csak tiszta szívvel – mint ahogy vadászni is – lehet ezt. (Ha kikívánkozik.) Teszem a dolgomat, kimegyek a kertbe, vagy ami éppen soros. Lemegyek a kocsmába, sakkozok. Olvasok. Aztán, ha érdekel a téma, izgat, később leülök újra.” (Vida Gusztáv)
(Jövő héten folytatjuk válogatásunkat két költőnő, egy kvízkönyv szerzőjének, egy terapeutának és egy közírónak a gondolataival.)
Borítókép: Luca Bravo / Unsplash.com