Múlt vagy jelen? 5 ötlet memoárszerzőknek az igeidők használatához

Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy a múlt felidézéséhez memoárunk írása közben mindenképpen múlt idejű igéket kell használni. De nem is kevesen vannak olyanok, akik jelen időben írják a visszaemlékezéseiket. Mitől függ, hogy melyik igeidőt használjuk a memoárunkban? Lehet-e keverni a kettőt, van-e szabály ezek használatára, illetve milyen hatást érhetünk el egyikkel és másikkal? Könyv Guru e héten a jelen és a múlt idő nyomában.

1. Legyünk következetesek!

Elvileg mindegy, hogy melyik igeidőt választjuk, a lényeg, hogy ne keverjük őket. Igaz, hogy a memoárok többsége múlt időben születik, de számtalan példa van az ellenkezőjére is, úgyhogy nem kell félnünk a jelen idő használatától sem. Az olvasót elsősorban a következetlenség zavarja. Ezért a legszerencsésebb, ha már az elején tisztázzuk magunkban, melyik igeidő tűnik kedvezőbben a visszaemlékezésünk számára, és aztán ragaszkodunk is ahhoz. Mivel a szerzők hajlamosak menet közben elsősorban a történetre, a szövegalkotásra figyelni, mindenképpen hasznos, ha a már kész anyagot ebből a szempontból is átfésüljük, mert a legjobb szándékok ellenére is becsúszhatnak tévesztések, amelyek aztán kellemetlen benyomást keltenek.

2. Bátran legyünk következetlenek!

Bármennyire is igaz az előző pont, mégsem szabad szentírásnak venni. Mi van ugyanis akkor, ha a szövegfolyam során egyszer csak felidézzük egy álmunkat, vagy egy felbukkanó régi szerelmünk kapcsán egykori szenvedélyes találkozásunkat? Ilyenkor nyugodtan válthatunk igeidőt, múltról jelenre például, ezzel is jelezve a váltást, azt, hogy itt az olvasó egy történetet talál a történetben, amely máshol-máskor játszódik, mint a fővonulat. Izgalmas hatásokat lehet elérni ezzel a technikával, mindenképpen megéri kísérletezni vele.
De vigyázzunk! Az „időbeli” ugrálás legalább olyan zavaró lehet (lásd előző pont), mint amennyire hatásos. Tehát csínján bánjunk vele, tartsuk magunkat a kiválasztott igeidőhöz, és csak indokolt esetben váltsunk, akkor is csak egy-egy külön kezelendő jelenet kedvéért.

3. Ha bizonytalanok vagyunk, próbáljuk ki mindkettőt!

Elképzelhető, hogy elsőre mindkét igeidő használata megfelelőnek tűnik számunkra és nehezen döntünk. Ilyenkor lehet hasznos venni egy konkrét jelenetet a visszaemlékezésünkből, és megírni kétféleképpen: múlt és jelen időben is. Aztán friss szemmel elolvasva már bizonyosan érezni fogjuk, melyik érint meg minket jobban, melyik „húz be” jobban a történetbe, vagyis melyik fog jobban működni az olvasó számára.

 

 

4. A jelen idő csapdája

Nem véletlenül szokták mindazonáltal ajánlani (és használni) a múlt időt, mint a memoárok természetes igeidejét. A jelen időben írt szövegek ugyanis egyfajta csapdába csalhatják a szerzőt. Egyrészt igencsak csábító így fogalmazni  a memoárunkat, mivel a jelen idejű szöveg „azonnaliságot”, közvetlenséget sugall, ráadásul dinamikusabb is, így az olvasó ott érezheti magát a történések közepében. Arról nem is beszélve, hogy ezzel sokkal erősebb érzelmi reakciókat válthatunk ki az olvasóból.
Ne feledjük azonban: ami nyereség az egyik oldalon, hátrány lehet egy másik szempontból. A jelen időben leírt történet közben a szerző kevésbé tud reflektálni arra, ami történt. A mesélő „én” ebben az esetben ugyanis elsősorban cselekvő alanyként, nem pedig narrátorként, mesélőként jelenik meg, márpedig utóbbi lenne csak képes utólagos bölcsességgel és tisztánlátással rátekinteni a saját múltjára, a tetteire.
Nem árt tehát elgondolkodni, mi a fontosabb számunkra: a memoárunk dinamikája, vagy inkább elgondolkodó-reflektáló jellege.

5. Hol lehet mégis jelenben a múlt?

Na jó, kérdezhetnénk, de ha ez mind igaz, akkor érdemes-e egyáltalán jelen időt használni a memoárunkban? Érdemes bizony, méghozzá olyan esetekben, amikor olyan drámai eseménysorról írunk, amelynek a hatása máig fogva tart minket. Például egy közeli hozzátartozó váratlan (és/vagy tragikus) haláláról írva. Akinek tragikus hirtelenséggel hunyt el valamelyik hozzátartozója (mondjuk autóbalesetet szenvedett vagy öngyilkosságot követett el a házastársa), annak aligha fog nehezére esni a jelen időt használni, hiszen hosszú hónapokig, évekig olyan frissek az ezzel kapcsolatos érzései, mintha éppen akkor történnének. A veszteség állandóan jelenvaló (már-már örökkévalónak tűnik), nem lehet tehát róla múltbeli eseményként beszélni. Ilyenkor természetes, hogy kerüljük a múlt időt.
Legalábbis, ha a történtek után viszonylag gyorsan sor kerül a memoár elkészítésére. Évtizedek elteltével az ilyen intenzív emóciók is gyengülnek, csillapodnak, így ebben az esetben a szerző már nyugodtan visszatérhet a múlthoz.

* * *

Összefoglalva:

• A memoárok többnyire múlt időben készülnek, aminek egyrészt az az előnye, hogy az olvasóban nem kavarodnak össze a korábban és a jelenben történt események, másrészt könnyebb reflektálni az egykori történésekre.
• A jelen idő használata is gyakori, különösen akkor, ha dinamikusabb, átélhetőbb szöveget szeretnénk készíteni, de olyan esetekben is, amikor az átélt érzelmek még különösen frissek a szerző számára. Ennek azonban az az ára, hogy kevesebb lehetőség van a „bölcs rálátásra”, a reflexióra.
• Egyik megoldás sem előrébb való a másiknál, de bármelyiket választjuk is, következetesen tartsunk ki mellette az egész mű írása során, és csak indokolt esetekben váltsunk át (például egy jelenet kedvéért) a másikra.

 

Ha Önt érdeklik a memoárok, szeretné elkészíteni a saját visszaemlékezését, akkor olvassa el a témában írott további tanácsadó cikkeinket is:

10 ok, amiért mindenkinek meg kellene írnia a memoárját
Kit érdekel az életem, avagy miért írjunk mégis memoárt?
Krisz ötletei / Memoár 1.: Tényleg megírjam az élettörténetem?
Hányféle témája lehet a visszaemlékezésünknek?
10 szabály, amit minden memoárírónak be kéne tartani
6 szempont, amiért a memoár nem tévesztendő össze a naplóval
3+1 tipp, hogy miként kezdjük a memoárunkat
Krisz ötletei / Memoár 2.: Hogyan kezdjek neki az élettörténetemnek?
Hogyan készítsük el a memoárunk idővonalát?
Krisz ötletei / Memoár 3.: Mitől lesz kapós az élettörténetem?
Egyes szám hányadik személyben írjak magamról?
7 ötlet, hogy lebilincselő útirajzot készíthessünk
Videón a teljes könyvheti kerekasztal-beszélgetés a memoárról