10+1 érv, miért az írás a legjobb hobbi
Mindannyian imádjuk azt az érzést, amikor elkap az ihlet, flow-ba kerülünk és csak alkotunk, alkotunk, alkotunk. Ilyenkor abba sem gondolunk bele, hogy a munkahelyünkön a főnökünk igazságtalanul bánt velünk, hogy mekkora a gázszámlánk, hogy ki kellene már festeni a konyhát. Belecsöppenünk az elképzelt világunkba, és élvezzük, hogy mi alakítunk mindent.
Vannak remek hobbik, időtöltések a világon, de az írás mind közül a legjobb, és összegyűjtöttem egy érvcsokrot, aminek segítségével bármikor meggyőzhetjük magunkat, hogy írjunk, hogy a szövegeinkkel foglalkozzunk – akkor is, ha épp nagyítóval keressük az életkedvet, az íráshoz kellő motivációt!
Az írás a legjobb hobbi, mert:
- Nem kell hozzá eszköz. Papír és toll minden háztartásban van, ez bőven elegendő az íráshoz. Sok háztartásban akad laptop is, és ha minden kötél szakad, a telefonunkba is írhatunk.
- Nem kell hozzá pénz. Ami megfogalmazódik a fejünkben, azt leírjuk, ennyi a lényeg. Lehet az eszközökre költeni, új füzetet vagy laptopot venni, írói képzésre járni, de ha csak magunknak és a barátainknak vagy családtagjainknak írunk, ezekre nincsen semmi szükség.
- Nem kell hozzá idő. Az írás tökéletesen kikapcsol bennünket a mindennapokból: használjuk is ki! Írjunk fejben! Reggel munkába menet, különösen ha nem mi vezetünk, aztán majd hazafelé jövet gondolkozzunk a főhősünkön, és képzeljük el, milyen kalandba keveredik! Írjunk fejben minden olyan pillanatban, amikor éppen nem csinálunk mást – tökéletes erre a várakozás is, például a pénztárnál sorban állva egy boltban, vagy lefekvés után a párnára hajtva fejünk azok a percek is ideálisak, amíg álomba nem szenderülünk. Ha pedig van rá külön időnk, üljünk le és írjuk is le, amit kitaláltunk!
- Nem kell hozzá tehetség. Külön cikket is írtam már róla, hogy a tehetség nem igazán definiálható. És mégis, kinek van joga megmondani, hogy egy adott embernek ugyan van-e érzéke bármihez, például az íráshoz? És ha esetleg nincs? Aki nem ügyes mondjuk hangulatteremtésben vagy párbeszédírásban, attól még miért ne írhatná le a saját történeteit? Ne törődjünk a tehetséggel, főleg kezdő íróként ne. Nem irodalmi babérokra törekszünk, nem bestsellert írunk – az írás elsősorban kikapcsolódás!
- Nem kell hozzá ötlet. Kitalálhatunk egy saját történetet saját világban, de írhatunk naplót is! Lejegyezhetjük, mi történt velünk aznap, mit gondolunk a világ dolgairól, ez is az íróizmot mozgatja, szó szerint, mert írni nemcsak azért szeretünk, mert történetet alkotunk, hanem élvezzük magát a lejegyzést, a gondolataink írásban való megfogalmazását, kézzel írás esetén a körmölés rituáléját.
- Nem kell hozzá, hogy nyelvtanból, irodalomból, helyesírásból jók legyünk. Magához az írás folyamatához, az alkotáshoz egyáltalán nem kell helyesen írnunk, nem számít, ha valaki kettes volt nyelvtanból általánosban, vagy megbukott irodalomból. Nem elég gördülékeny, amit leírtunk? Összekevertük a j és ly betűket? Nem baj. Ha akarjuk, kijavítjuk, de nem muszáj. Nem a kiadónak vagy a közönségnek írunk. Majd ha már egy éve írunk, majd ha már várakozik a winchesteren vagy a felhőben egy-két regény kézirata, akkor majd tanulunk, de ezzel még ne törődjünk!
- Stresszmentesít. Az írásban az a legjobb, ahogy a bevezetőben is említettem, hogy kikapcsolja a külvilágot. Még ezt a cikket írva is olyan mélyen belesüppedtem a gondolataimba, hogy nem tudom, mennyi idő telt el! Ha tehát bármi nyomaszt bennünket, válasszuk az írást. Több stressz ér bennünket, mint valaha, folyton a jövőnk, a párkapcsolatunk, az önismereti utunk vagy a pénz miatt aggódunk. Az írás nem oldja meg ezeket, de a testnek olyan hosszú szünetet ad, amennyi időt az írásra szánunk, és a tollat letéve az általános stresszszintünk alacsonyabban lesz, mint írás előtt volt.
- Kreativitást fejleszt. Ha írunk, folyton megoldást keresünk: hogyan vethetném a hőseimet nagyobb slamasztikába? Hogyan tudom kiszedni őket belőle? Ez a fajta gondolkodás ahhoz vezet, hogy a magánéletben és munkában is fejlődik a kreativitásunk!
- Döntéskészséget javít. Az írás rengeteg mikrodöntés sorozata. Amikor történetet alkotunk, az agyunk kérdések sorát teszi fel: és most mit tegyen a főhős? Mit mondjon? Hogyan reagáljon? Melyik lehetőséget válassza? Egyáltalán milyen lehetőségei vannak? Ha rendszeresen írunk, döntéshozatalban is jobbak leszünk!
- Jellemformáló. A főhősünk általában egy olyan szereplő, mint mi magunk, csak éppen javított kiadásban. Az a karakter ott a lapon eszesebb válaszokat ötöl ki, gyorsabban reagál, jól néz ki, és sokan szeretik. Ha tehát megírjuk őt, lényegében saját magunk javított változatát manifesztáljuk. Önismereti képzéseken ezért a gyakorlatért súlyos pénzeket kérnek, holott egyszerűen csak novellát vagy regényt írva élvezhetjük az előnyét!
- Másoknak is örömet szerezhetünk vele. Ha úgy érezzük, egy-egy írásunkat szívesen megmutatnánk valakinek, tegyünk így! A családban, baráti körben olvassuk fel, vagy küldjük el néhány ismerősnek. Ne legyen célunk, hogy mindenki elolvassa – nem fogják. Ha a címzett személy keveset olvas, vagy ha nem a megfelelő pillanatban kapta az e-mailt, és nem nyitotta meg, nem olvassa el az egy-, vagy kétoldalas sztorinkat se. Ám aki megteszi, bizonyára visszaír egy kedves szót, és ezzel két legyet ütünk egy csapásra: mi is visszajelzést kapunk, hogy ez jó, amit csinálunk, ezzel érdemes foglalkozni – és az az egyetlen olvasónk kapott az életében valamit, amit a mi történetünk nélkül nem kapott volna! Néhány percig egy új kérdésen gondolkodott, hatással voltunk az életére – és valljuk be, azért tulajdonképpen erre is vágyunk, nem csakis az önkifejezésre, igaz?
Az írásnak számtalan előnye van, tehát írjunk: elsősorban magunknak, és ne érezzünk rá kényszert, hogy másoknak megfeleljünk. Élvezzük az alkotás folyamatát!
Ui. Öt évvel ezelőtt is írtam egy listát az írás melletti érvekről, és meglepő módon különbözik e kettő!