6 gyakorlat, amitől mindenki jobb íróvá válhat

Aligha van közhelyesebb tanács annál, hogy “gyakorlat teszi a mestert”. Ami azonban halálra idegesített minket gyerekkorunkban, amikor a felnőttek állandóan ezt dörgölték az orrunk alá – akár zenetanulásról, akár matematika feladatok megoldásáról, akár sportolásról volt szó -, érettebb korban talán megfontolandónak tűnhet. Például, mert mi is érezzük, hogy hiába vágyunk remek regényeket, lebilincselő történeteket írni, mégsem jutunk egyről a kettőre. A kezdő szerzők számára készített tanácsgyűjtemény egyik fontos javaslata az, hogy a rendszeres gyakorlással készítsük fel magunkat az igazi nagy kihívásokra. Nézzük most részletesen, milyen feladatok segíthetnek bennünket jobb íróvá válni, megtalálni a saját hangunkat.

Forró toll

Így is emlegetik ezt a technikát, amikor csak leülünk egy fehér papír elé, kitűzünk magunknak egy időkeretet, és elkezdünk írni (lehet számítógépen is dolgozni, de higgyük el, ennél a feladatnál sokkal inspirálóbb egy üres papír és toll, nem beszélve arról, mennyire könnyebb fókuszálni a figyelmünket). Hogy mit írunk? Bármit, ami az eszünkbe jut éppen abban a pillanatban. Annál jobb, minél spontánabb a gondolat. Még csak az sem fontos, hogy bármi értelme legyen, vagy a gondolatok, mondatok koherensen kövessék egymást, hiszen rajtunk kívül úgysem olvassa más. A cél, hogy agyunkat frissen tartsa, nyitottak legyünk új, meglepő gondolatokra, képzettársításokra, kipróbálhassunk különleges, szokatlan fordulatokat, hagyjuk, hogy az érzelmeink minél kontrollálatlanabbul nyilvánuljanak meg. Ja, és ugyanez a módszer nem csupán a bemelegítést szolgálhatja, hanem kitűnően oldhatja az írói válságot is.

Végy egy tetszőleges mondatot!

Nyissunk ki egy könyvet (végső soron lehet szakácskönyv is, de azért elsőre talán egy regény jobban inspirál), és belelapozva ragadjunk ki egy tetszőleges mondatot. Ez lesz a novellánk (vagy bármilyen más műfajú rövid írásművünk) első mondata. Ebből induljunk ki, és építsünk rá egy történetet (vagy eszmefuttatást). Bármilyen irányba mehetünk innen, a lényeg, hogy más szavaival kezdjük a szövegünket. Általában remekül szokott működni egy ilyen mondat, gyorsan szül újabb gondolatokat részünkről, és segít öszeszedni a bátorságunkat az íráshoz.

Jegyzeteljünk ki másokat!

Bár egy korábbi posztunkban írtunk arról, hogyan olvassunk írószemmel, ebbe a gyakorlatsorba is beleillik ez a feladat. Keressük ki egy írói példaképünket, és kezdjük jegyzetfüzettel olvasni a művét! Hogyan választ szavakat, kifejezéseket az egyes helyzetekhez? Milyen hosszúak a mondatai (változnak-e ezek)? Milyen érzelmeket fejez ki, és ehhez milyen eszközöket használ? Hogyan befolyásolja a mondatai hosszúsága a cselekmény ritmusát és az érzelmek kifejeződését? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feltéve elemezzük a szövegét, majd próbáljunk meg magunk is egy-egy jelenetet írni ezek ismeretében.

Haladók megpróbálhatják azt is, hogy egy-egy jellemzőt megváltoztatva (például hosszúról rövid mondatokra váltva) miként változik a szöveg hangulata, ereje.

Szerkesszünk egy szöveget!

Más kárán tanul az okos – hangozhatna a következő közhelyes bölcsesség. Egy íróra ezt úgy lehetne vonatkoztatni, hogy nem csak más remek megoldásaiból rengeteget lehet tanulni, hanem a hibáiból is. És még csak nem is kell feltétlenül ehhez egy másik író félkész regénye, találhatunk magunknak olyan szövegeket, amelyeken bőven van mit csiszolni: akár egy blogbejegyzést, akár egy (nem feltétlenül a legjobb lapokból) vett cikket kezdünk el kivesézni. Vegyük sorra a döcögősen, bonyolultan szerkesztett mondatokat, a szóismétléseket, a közhelyes vagy szószátyár megoldásokat, vagy azokat a helyeket, ahol sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna fogalmazni a mondanivalót. Nyugodtan elhihetjük: bármilyen szöveg szerkesztése, javítgatása tudatosabbá, következésképpen jobbá teszi a saját szövegalkotásunkat.

Írjunk használati utasítást!

Keressünk egy témát, amelyikben jártasnak gondoljuk magunkat, és készítsünk ebben a gondolatkörben egy átgondolt, érthető sorvezetőt (a téma lehet a gyerek bepelenkázásától a táblázatszerkesztésen át a kerékcsere vagy épp a családi viták higgadt rendezése). A munka során ügyeljünk arra, hogy minél világosabb, követhetőbb elemekre bontsuk a teendőket, és jól strukturáljuk a mondanivalót. Észre fogjuk venni, nem is olyan könnyű valamilyen, számunkra kézenfekvő folyamatot lépésről-lépésre elmagyarázni. Ne hagyjuk elnagyolni a feladatot! És ha jól csináljuk, ne lepedjünk meg, ha közben valamilyen ötlet is beakad majd a fejünkbe, végül is ezek a hétköznapi dolgok néha nagyon is jól jönnek egy regény valamely pontján (vagy akár egy vadonatúj történet csírája is a kezünkbe akadhat).

Nézzünk embereket!

Bár most, a koronavírus-járvány idején ez nem könnyű, de azért több lehetőségünk akad most is arra, hogy nyugodtan megfigyeljünk embereket, ahogy élik az életüket, végzik a dolgaikat. Egy parkban, egy közértben elleshetünk ilyen pillanatokat. Hagyjuk, hogy hasson ránk, amit látunk, hogy milyen érzéseket kelt bennünk, milyen irányban gondoljuk tovább a látottakat. Rengeteg új ötlet foganhat meg bennünk akár az alapján, amit láttunk, akár az alapján, amit tovább gondolunk a látottak nyomán. A természetes viselkedés szemlélése minket is segíthet, hogy élethűbben formáljunk meg karaktereket, ne bonyolítsunk túl szituációkat. Bónusz: ha sikerül eközben párbeszédeket, vagy legalább azok foszlányait elkapnunk, szintén sokat segíthet, hogy eltérő személyiségű szereplők hiteles hangját tudjuk majd megalkotni.