“A jó költő a tartalmi sűrítés mestere”

Esti mese. Így foglalhatnánk össze, mi volt a szándéka Szepes Mártonnak, amikor megírta elbeszélő költeményét, a Darukirályfit. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent kötet szerzőjével egyebek mellett arról beszélgettünk, milyen morális tartalom rejlik Gergő herceg felnőtté válásának történetében, mely irodalmi hagyományokat követte az állatok megszemélyesítésével, miért sorvad el a képzelőerő a filmektől, hogy készültek a festmény-illusztrációk, mennyit kellett szótáraznia a legodaillőbb szavak megtalálásáért és miért olvasta tizenötször újra a költeményt.

Ritkaság manapság az elbeszélő költemény, a Darukirályfinak mégis ez a műfaja. Hogyan jött az ötlet, hogy verses tanmesét írjon/költsön? Verset akart írni és ahhoz találta a témát, vagy előbb volt meg a történet magva, és az hozta magával a formát?

Írással már régóta foglalkozom, csak úgy az asztalfióknak. Elsősorban lírai műfajban. Innen a forma. A történet ötlete viszont nem olyan régi, mint a korábbi írások. Innen nézve a forma mindenképpen régebbről ered. A végleges forma, vagyis a felező tizenkettes, páros rímekkel, a téma kialakulásával egyidejű. Egy képzeletbeli, múltbeli világban játszódik a történet. Többek között ehhez is kívántam igazítani a formát.

A verses meseforma alapján elsőre gyerekkötetnek gondolná az olvasó a Darukirályfit, de valójában a címszereplő, Gergő herceg felnőtté válásának a történetét találjuk a sorok között. Kiknek, milyen korosztálynak szól a kötet?

A történet minden egyes fejezetét, minden egyes versszakát azzal az elképzeléssel írtam, hogy ezt a történetet a szülők olvassák fel gyerekeiknek esti mese gyanánt. Úgy gondolom, hogy a gyermekek nevelése – manapság – elsősorban a kognitív képességek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, és így némiképp háttérbe szorul a lelki, illetve morális fejlődés segítése. Ezzel a mesével egy olyan történetet kívántam elmesélni, ami segíti a morális irány megtalálását és a lelki világunkban való elmerülést is. Úgy vélem, hogy a személyiségfejlődés elősegítéséhez, könnyítéséhez a gyermeket fel kell készíteni arra, hogy az élete következő – és általában minden egyes – szakaszában különböző (társadalmi) elvárásokkal kell szembesülnie, és a sikerességének egyik záloga, hogy ezeket előre lássa és kifejlessze az ehhez szükséges készségeket, legyen szó kognitív vagy lelki felkészültségről. Emiatt ez a történet, ha valóban felismerjük a tanértékét, akkor alapvetően 6-12 éves korig lehet érdekes és hasznos. Szórakoztató viszont bárki számára lehet.

Hogyan tudná röviden összefoglalni a történet legfontosabb üzenetét? Miért állatokban testesítette meg a különböző tulajdonságokat?

Fontos volt számomra Gergő herceg lelki fejlődésének bemutatása. Az, hogy miként „züllik el” a királyfi egy gondtalan kabóca és egy ambíciók nélküli, felelőtlen pillangó világban, valamint, hogy miként talál vissza a szüleitől kapott nevelés, odafigyelés, türelem és szeretet révén egy a családjáért aggódó, majd – a pásztorral való kapcsolatán keresztül – egy egész népért felelősséget vállaló, felelősségteljes felnőtt emberré. A legnyilvánvalóbb üzenet az, hogy nem a kiváltságok teszik az embert, hanem az, hogy miként cselekszik. De van ennél két, sokkal mélyebb és absztraktabb üzenete is a történetnek. Egyrészt ahhoz, hogy egy társadalom hasznos és talán elismert tagjai lehessünk – a sok-sok jog mellett, ami természetesen megillet minket –, kötelességet és felelősséget is kell vállalnunk. Kötelesség-, és ennek következtében felelősségvállalás nélkül nem működhet jól egy társadalom. Másrészről ennek következtében akaratunkat, vágyainkat, egónkat kordában kell tudnunk tartanunk, és tudnunk kell azokat irányítani. Az állatvilág hasonlatként, vagy akár metaforaként való használata régi hagyományokban gyökerezik. Az én célom ezzel az volt, hogy a manapság oly fontos természetvédelmi kérdéseket egy mesés és remélhetőleg emlékezetes gyerekkori élménnyel, érzelmi szinten hozzam közelebb a jövő felnőtt generációjához. És itt érdemes visszautalni a kötelesség- és felelősségvállalás kérdéskörére.

Arany János és La Fontaine egyaránt eszébe juthat az olvasónak a Darukirályfiról. Kik voltak a költői előképei? Milyen magyar hagyományokra támaszkodott az írás közben?

Tudat alatt nyilván sok az előkép. Kedvenceim költőim közt van Nemes Nagy Ágnes és József Attila, de a választott műfaj, forma és téma egyaránt sugallja a Petőfi és Arany által fenntartott és továbbvitt hagyományokhoz való kötődést.

Hogy látja: milyen szerepe van ma a költészetnek? És milyen hatása lehet a Darukirályfihoz hasonló köteteknek?

Már-már közhely, hogy általában egyre kevesebben olvasunk, és egyre kevesebbet olvasunk verseket. Helyette viszont egyre több filmet, rövid videókat nézünk. A gyors, rövid információszerzést, a szórakozást, vagy általában az élményszerzés kevésbé megerőltető, kevésbé energiaigényes módját választjuk. Ez alól magam sem vagyok kivétel. Ez viszont a fantázia, a képzelőerő és így végső soron a kreativitás rovására mehet. A jó költő a tartalmi sűrítés mestere. Ha érti a mesterséget, akkor nagyon kevés szóval nagyon sokat tud mondani. Ez a verseknek nem csak létjogosultságot ad a 21. században, hanem fontos szerepet is kínál a jövőre nézve, hiszen az automatizálás és a mesterséges intelligencia fokozatos terjedése miatt egyre inkább szükségünk lesz a kreativitásunkra. És ha már a gyors és könnyű élményszerzésnél tartunk, itt vissza is térnék egy korábbi kérdésére, miszerint kinek szól a kötet. Tulajdonképpen mindenkinek, aki szívesen elmerül egy mesevilágban, anélkül, hogy egy több száz oldalas regényt akarna elolvasni.

Nem könnyen áll rá a mai ember nyelve a rímekre. Milyen nehézséget okozott a rímes verselés ilyen nagy ívű történeten át? Mennyire kellett bajlódnia egy-egy rím megtalálásával? Tud esetleg egy-két példát mondani olyan rímre, amin sokat kellett gondolkodnia? Milyen ritkább szavakat kellett “felfedeznie”, hogy mindenütt stimmeljen?

Természetesen sokat kellett szótáraznom, hogy a megfelelő szavakat megtaláljam, de ez elsősorban nem a rímek miatt alakult így, hanem egyéb kötöttségek, mint például a szótagszám vagy a ritmus miatt. Az archaizálást fontos hangulati elemnek tartottam. És például a baldachin szót nagyon keresnem kellett, a fürösztő szót pedig nagyon messziről, mélyről kellett felidéznem.

Volt-e egyéb nehézsége az alkotómunka során? És hogyan oldotta meg?

Nehézség nem is annyira a rímekkel volt, mint inkább a tartalom összehangolása a szótagszámmal és a ritmussal. Nem nehézségként éltem meg, hanem inkább fontos minőségbeli kérdésnek tekintettem, hogy az egyes állatokat, a mozgásukat, a hangjukat, valamint a természetet minél érzékletesebben ábrázoljam. Sőt talán azt is mondhatom, hogy ez volt a legélvezetesebb része. Mindkét esetben a kutatás, megfigyelés és átélés volt az, ami nagymértében segített a megoldásban. A revízió ezek megoldásban viszonylag kis szerepet játszott.

Mennyi idő egy ilyen elbeszélő költemény megalkotása? És mennyit kellet csiszolgatni a versszakokon?

Kinek mennyi. Függ valamennyire a tehetségtől, az elhatározottságtól, a hozzáértéstől és attól, hogy ki mennyi időt tud rászánni. Az írás kezdete óta, az élethelyzetemben többször beálló változás okán, a Darukirályfi két és fél év alatt készült el. Számomra az a módszer vált be, hogy nem minden egyes részletbe menően, de viszonylag jól megtervezem a mondanivalót, kialakítom a szerkezetet, átgondolom a cselekményt, de hagyok is magamnak némi szabadságot az írás szakaszára. Ez különösen jól jött a formai kötöttségek miatt. Írás közben nem igazán álltam meg javítgatni. Amint összeállt a versszak továbbléptem. Hagytam, hogy jöjjenek a gondolatok, nem kívántam megszakítani a lendületet, s amint a mű végére értem, elindult a revízió. Elsőre szerkezetileg néztem át, majd a formai követelmények és a helyesírási szabályok szerinti javítás jött. Ezt követte a csiszolás: a mondanivaló pontosabb kifejezése, az érzékletesebb leírás, stilisztikai javítások, zavaró szóismétlések kiiktatása, egyebek. Sajnos kidobtam, de vezettem egy statisztikát arról, hogy miként csökkentettem egyes szavak – főleg kötőszavak – számát, több esetben száz fölöttiről hetven körülire. És természetesen a barátaim véleményét, észrevételeit is kikértem. Tíz-tizenötször biztosan újraolvastam, javítottam.

Mi a története a kötethez készített festményszerű illusztrációknak?

A festményszerűség azért tűnhet fel, mert ezek valóban festmények. Turcsányi Antal festőművész szegről-végről rokonom. Leültünk beszélgetni, segített átgondolni a koncepciót, kiválogattam a jeleneteket, átbeszéltük, hogy a daru mikor milyen alakot ölt, és ő megfestette. Számomra fontos volt, hogy az állatok ne legyenek humanizálva, vagyis, például ne legyen ember-szerű arcuk. Különösen tetszik a színvilág, és ahogy az egyes állatok méretbeli különbségeit kezeli.

Hogyan talált kiadót a kötetének? Milyen tapasztalatai voltak a kiadókeresés során, amiket megoszthat hasonló műfajban alkotó szerzőkkel?

Nem könnyen. Jópár kört futottam, és talán egy évembe is beletelt, mire megtaláltam a Könyv Gurut, Ad Librumot. Jó pár elutasítást meg kellett élnem, ám ezek egy része valószínűleg a műfaj piaci sajátosságainak tudható be. Azt is tapasztaltam, hogy a legtöbb kiadó olyan felhasználási jogokat akart átvenni, amelyekről nem kívántam lemondani. Ilyen volt például az idegen nyelvre fordítás, vagy éppen a színpadra állítás joga. Ez is nehezítette a megfelelő kiadó megtalálását. Ismeretlen szerzőknek pedig fel kell készülniük arra, hogy egy mű megjelentetése anyagi áldozattal is jár.

Milyen egyéb írói-költői terveket forgat a fejében? A Darukirályfi folytatását? Egy másik történet verses feldolgozását? Esetleg más műfajban folytatná, mondjuk egy regénnyel?

Vannak terveim, és ezek jelenleg inkább a próza világába vezetnek.