“Azért kezdünk el egy könyvet olvasni, hogy kizökkenjünk a hétköznapokból”

Nem volt elégedett az általa olvasott regények befejezésével, ezért írt egyet, hogy abban minden úgy történjen, ahogy ő elképzeli. Valahogy így vágott bele Szabics Adrienn az alkotásba, és készült első kötete, a Könyv Guru kiadó által gondozott Szívzavar. Az Amerikában játszódó romantikus regény szerzőjével egyebek mellett beszélgettünk az egyes szám első személyű történetmesélés előnyeiről, az állandóan kéznél lévő kis jegyzetfüzet hasznáról és arról, hogyan tudja egy regényíró felhasználni a fiókban porosodó dalait.

Hogyan született meg a döntés, hogy regényt írna, és miként alakultak ki a történet körvonalai: hogyan született meg a súlyos titokkal élő Sophie alakja?

Nagyon szeretek olvasni, de általában másféle befejezést képzelek el, mint ahogy az adott könyvben végződik, és sokszor olvasás közben is az jár a fejemben, hogy én mit írtam volna másképp, hogyan alakítottam volna én az eseményeket. Ezért döntöttem úgy, hogy megírom azt a történetet, ahol minden az én gondolataim szerint játszódik. Sophie titkának, és a körülötte zajló cselekményeknek különösebb inspirációja nem volt, egyszerűen maga az írás az, ami szabadjára tudja engedni a fantáziámat.

A zene szeretete ugyanúgy jellemző Önre, mint első regénye főhősére, Sophie-ra, vagy ez csak egy kitalált tulajdonság? Ha utóbbi, akkor miért pont erre esett a választása?

Rajongok a zenéért, legalább annyira, mint az olvasásért. Tinédzser koromban dalszövegíró szerettem volna lenni, ezért jó ötletnek tűnt egy olyan szereplőt megalkotni, aki a zene szerelmese, mert így feltudtam használni azokat a dalokat, amiket akkoriban írtam. Összesen hét dalomat vettem elő, de még rengeteg porosodik a fiókomban. Terveim között szerepel a könyvben szereplő egyiket megzenésíteni is, ehhez viszont majd egy profi énekesre lesz szükség, mert sajnos nekem nincs hangom.

Miért döntött úgy, hogy amerikai környezetbe helyezi Sophie történetét? Mennyi mindennek kellett utánanéznie, hogy hiteles legyen a regény közege?

Szerettem volna, hogy azok az olvasók, akik a pandémia ideje alatt nem tudtak elutazni, úgy érezzék a könyv által Amerikában vannak, és egy kicsit talán kitudnak szakadni a megszokott mókuskerékből. Jómagamnak Amerika egy bakancslistás hely, ezért esett rá a választásom. Természetesen rengeteg internetes fórumot elolvastam, és több ismerősömet is megkérdeztem, hogy milyenek az amerikai szokások, és a könyvben szereplő városoknak is alaposan utánanéztem, hogy minden részlet megfeleljen a valóságnak.

Milyen előnyei, illetve hátrányai vannak, ha egy író úgy dönt, hogy a saját közegétől eltérő világba helyezi a hőseit?

Úgy gondolom, azért kezdünk el egy könyvet olvasni, hogy kizökkenjünk a hétköznapokból, és egy másik világba csöppenjünk általa. Szerintem nincs annál jobb, mint mikor elképzeljük, hogy azon a helyen vagyunk, amiről olvasunk, és beleéljük magunkat a varázslatosabbnál varázslatosabb helyszínekbe. Miközben Amerikáról írtam, legszívesebben ott lettem volna, de nem volt rá lehetőségem, ezért ez mindenképpen hátrány. Elkeseredve azonban nem vagyok, mert tudom, hogyha mindent tőlem telhetőt megteszek, akkor az az álmom is valóra fog válni.

Ha már ezt az amerikai környezetet választotta, akkor nem gondolt arra, hogy angolosan/amerikaiasan hangzó írói álnéven adja ki a regényét?

Egy percig sem gondolkoztam azon, hogy álnevet használjak. A saját nevemmel szerettem volna érvényesülni, vállalva minden pozitív és negatív kockázatot. Sok tehetséges magyar író van, akik külföldi országokat választanak a történetük helyszínéül, és mind egytől egyik sikeresek. Véleményem szerint nincs összefüggés aközött, hogy valaki a saját nevét használja, de nem a saját közegében írja le a történetét. Szerintem nem az számít, hogy milyen néven jelenik meg egy könyv, hanem hogy az legyen érdekes, izgalmas, és maradandó.

Miért meséli el a történetet a szereplők szemszögéből, egyes szám első személyben? Mennyivel könnyebb (vagy nehezebb) így írni, mintha egyes szám harmadik személyben mutatná be a történéseket?

Az volt a célom, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát élni a történetbe, mintha ő lenne a szereplő, mintha vele történnének meg az események, hogy elhiggye, ő van ott Amerikában, és ez a történet róla szól. Én magam is szívesebben olvasok így egy sztorit, ezért döntöttem e mellett. Bevallom, nem volt egyszerű dolgom, mert gyakran estem abba a hibába, hogy narrátorként írtam, és ilyenkor előröl kellett kezdenem egész fejezeteket.

Hogyan született meg a regény címe, a Szívzavar? Milyen változatok voltak még, és mi döntötte el, hogy ez legyen a végső verzió?

Nem volt más opció, ugyanis már a történet megalkotása előtt tudtam, hogy ez lesz a címe. A legtöbb ember bizonyára tudja, hogy szerelmesnek lenni nehéz, olykor fárasztó.

Kétségek gyötörnek minket, hogy vajon elegek vagyunk-e a másiknak, tartunk az esetleges elutasítástól, és végül eljön az a pillanat, amikor egyszerre mennénk, de maradnánk is.

Ezt az érzést én is nagyon jól ismerem, ezért kapta ez a könyv a Szívzavar címet.

Romantikus regényből sok van a piacon. Hogyan tudná jellemezni a Szívzavart: mi az, ami egyedi (vagy újdonság) benne más hasonló műfajú történetekhez képest?

Átlagos szereplőkről van szó, de a történet korántsem hétköznapi. Próbáltam megjeleníteni benne a mai fiatalok aktuális problémáit, amiben a humor keveredik a kétséggel, miközben a fő alkotóelem a romantika. A zenének is gyógyító ereje van benne, amelyről olvasni éppoly élvezetes, mint hallgatni. Szerintem a Szívzavar attól különleges, hogyha némi túlzással is, de megmutatja, milyen az igazi szerelem, és milyen feltétel nélkül szeretni valakit.

Mennyi idő alatt készült el a Szívzavar? Mikor talált időt az alkotásra hétköznapi teendői mellett?

Hónapokon keresztül írtam, igyekeztem minden részletre nagyon odafigyelni. Amikor az időm engedte, az írással foglaltam el magam, de bárhová mentem, Sophie és Bennett története járt a fejemben. Mivel nem szerettem volna, hogy egy hirtelen jött ötlet elvesszen, mindig magammal hordtam egy jegyzetfüzetet, és ha eszembe jutott valami érdekes a sztorihoz, azt leírtam. Előfordult, hogy a füzetet a buszon vettem elő, vagy egy baráti összejövetelen, és még most is használom, újabb történetek megvalósításához.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a regény megírása, a történet megszerkesztése során? Hogyan lendült át ezen?

A legnagyobb nehézség mindig az volt, hogy nem hittem magamban eléggé. Féltem az esetleges kudarctól, meg a rosszindulatú emberektől. Gyakran megingott a motivációm, hogy miért is kezdtem bele az írásba, de ilyenkor előjött a makacsságom. Olyan típusú ember vagyok, aki, ha valamit nagyon akar, azért mindenáron küzdeni fog. Én nagyon bíztam abban, hogy ez a történet kiemelkedik annyira, hogy megjelenjen. Így is lett. Büszke vagyok magamra, amiért nem adtam fel.

Bennett és Sophie sztorijának vége nem feltétlenül lezárt. Tervez folytatást? Ha igen, milyen irányba menne tovább? Esetleg el is kezdte már?

Számomra Sophie és Bennett története így kerek, velük nem tervezek folytatást. A második könyvemet már elkezdtem írni, szintén romantikus témában, de egy kicsit több erotikával fűszerezve. Most azonban még a Szívzavar az első, életem egyik legboldogabb időszakát élem miatta. Szívből remélem, hogy a két fiatal szerelmének kibontakozása kellemes kikapcsolódás lesz az olvasók számára, és hogy a történet elnyeri a tetszésüket.