“Amikor belemerülök egy-egy témába, nem tudom abbahagyni az írást”

“Az egészségügyi veszélyhelyzet egyébként inkább hátrányt jelentett” – mondja Dr. Pataki János István, akivel új kötete, A magyar bírósági végrehajtás rendszere kapcsán beszélgettünk. Az Ad Librum kiadó gondozásában megjelent szakkönyv szerzője egyebek mellett arra is kitért, hogy miként dolgozta át doktori disszertációját könyv formába, miért dolgozott rajta éjszakákon át, és hogyan tervezi továbbfejleszteni a szöveget.

Nyolc évvel ezelőtti kötete is már a bírósági végrehajtással foglalkozott. Mi az új/más a mostani megközelítésében?

A mostani megközelítés nagy részben más megközelítést és vizsgálati kereteket kapott. A forráskidolgozottság mértéke megnőtt, ennek következményeképpen a kutatás minősége is nagy mértékben javult. Az évek múltával jóval nagyobb mennyiségű adat állt rendelkezésre, amelyek a következtetések levonása esetében a konfidencia mértékét jelentősen lecsökkentették. A kutatási időszak alatt hatályba lépett jogszabályi változások követése, és a jogszabályi környezet aktualizációja hasonló eredménnyel járt.

Történt az elmúlt évtizedben olyan lényeges változás a végrehajtások szabályozásában, ami egyébként is igényelte, hogy új könyvben foglalja össze a tudnivalókat?

A bírósági végrehajtás jogintézménye szinte folyamatos módon változásokon esik át, hiszen a vonatkozó jogszabályi környezet is permanens jelleggel változik kisebb-nagyobb mértékben. A végrehajtói szervezetrendszer a törvényi változásokat követve realizálja a bírósági végrehajtás foganatosításának eljárási elemeit, mivel az 1994. évi LIII. törvény – a bírósági végrehajtásról 225. § (2) bekezdése szerint „A végrehajtó eljárása – mint polgári nemperes eljárás – a bíróság eljárásával azonos.” A könyv és a dolgozat szempontjából igen jelentős kihívást okozott a jogszabályi környezet módosításainak követése, a hatályos, és a kézirat lezárásáig megfogalmazott jövőbeni jogszabályi változások figyelemmel kísérése, az aktualizáció végrehajtása.

Történelmi távlatban elemzi a kötetben a végrehajtás rendszerének magyarországi változásait. Ha egy laikusnak kellene érzékeltetnie, hogyan tudná röviden összefoglalni a főbb különbségeket a mai és mondjuk a száz évvel ezelőtti végrehajtási szabályozás között?

A kutatásom egyik fő célja az volt, hogy a végrehajtás, a bírósági végrehajtás szervezeti, intézményi, jogintézményi működésének analízisén keresztül feltárjam a magyar sajátosságokat, hiszen kijelenthető, hogy nem létezik két teljes egészében azonos végrehajtási rendszer. A magyar sajátosságok kihatnak a bírósági végrehajtás hazai történeti fejlődésére, folyamataira, így a jelen korunkra is (például a végrehajtási lap, mint magyar sajátosság).

A történeti elemzés szükségességét indokolta az is, hogy a hiányos történeti ismeretek nem megfelelő társadalmi morális beidegződések alapjai lehetnek a bírósági végrehajtási eljárás erkölcsi megítélését negatív irányban befolyásoló erős tényezőként, és mint ilyenek, a jogérvényesülés és a jogkövető magatartás egyik gátjaként funkcionálhatnak.

A végrehajtási jog és intézményrendszer magyar történeti fejlődésének vizsgálatakor zömében (analógiát mutatva) fellelhetővé váltak mindazok a funkcionális problémák, amelyek napjainkban is megmutatkoznak, illetve a fejlődés mérföldkövei jelentik a végrehajtás intézményi fejlődésének kiemelkedő állomásait.

Mostani könyvének külön erénye, hogy alapos számításokkal vizsgálja meg, mennyire hatékony a jelenlegi végrehajtási rendszer. Mi a végkövetkeztetése e téren?

A végrehajtás jogintézményének történetét általánosnak tekintett, alapvetően jellemző tulajdonságként végigkísérte a hatékonyság és az eredményesség fokozhatóságának a kérdésköre. Nézetem szerint a bírósági végrehajtás jogintézményének hatékonysága mindig, minden korszakban javításra, optimalizációra szorul, és a majdan 2021. október elsejétől hatályos jogszabályi változások is ezt támasztják alá, illetve ebből következően a jogalkotó szándéka is erre irányul.

Előző könyvét ugyan nem tankönyvnek szánta, erről a mostaniról mégis eszébe juthat az olvasónak, hogy jogásznak készülők is haszonnal forgathatják. Van esélye, hogy az oktatásba bevonják ezt a kötetét?

Információim szerint a könyvet kötelező irodalomként a 2021/2022. évi tanévben az oktatásba is be fogják vonni egyes egyetemi szakjogász képzések keretében.

Ezúttal doktori értekezését formálta át könyvvé. Mennyiben dolgozott másképp (például a kutatómunka, a források feltárása, vagy akár a szöveg formálása terén), mint az előző köteténél?

Az eredeti anyagot szinte teljes egészében átdolgoztam, elsősorban azért, mert doktori értekezésről beszélhetünk, és ebben különösen a témavezetőim (Prof. Dr. Kengyel Miklós †, Dr. habil Boóc Ádám PhD), valamint az opponensek (Dr. Bodzási Balázs PhD, Dr. Farkas Csaba PhD) segítettek.

Munka közben betartotta azt a korábban önmagának tett ígéretét, hogy nem dolgozik már éjszaka a könyvén?

Sajnálatos módon nem állt módomban kikerülni az éjszakai munkát, de az is igaz, hogy amikor „belemerülök” egy-egy témába, akkor nem tudom abbahagyni az írást, így többször is előfordult, hogy amikor az órára néztem hajnali időpontokat láttam, és így inkább dolgoztam tovább.

Mennyi ideig tartott ennek a kötetnek az összeállítása, és segített-e a tavalyi karantén, hogy gyorsabban jusson el a publikálásig?

A kutatás körülbelül kilenc évet vett igénybe. Sajnálatos módon véleményem szerint a téma köznapi hasonlattal élve kissé olyanná vált, mint a futball, abban a tekintetben, hogy mindenki azt gondolja, hogy „ért hozzá”, pedig ez általánosságban véve nem igaz. Maga az egészségügyi veszélyhelyzet egyébként inkább hátrányt jelentett a számomra, mind a fokozatszerzési eljárás, mind a publikálás során azzal, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolája kiemelkedő módon orvosolta azokat.

Egyébként hogy látja: a koronavírus hatására nőtt vagy csökkent a végrehajtási ügyek száma Magyarországon?

Erre nézve még nem rendelkezem adatokkal. Az adatok folyamatos időbeli csúszással állnak csak rendelkezésre. A végrehajtási ügyszámok tekintetében például csak 2019 elejéig állnak rendelkezésre adatok, azok alapján az látszik, hogy a 2010-es évek eleje óta nagyjából duplájára nőtt az ügyek száma.

Az előszóból tudható, hogy a témának még lenne olyan ága-boga, amit ki lehetne bontani. Készül még további könyvre a végrehajtásról, és ha igen, melyik területét dolgozná fel?

Mindenképpen szükségesnek mutatkozik a továbbiakban az egyes résztémakörök részletezettebb vizsgálata (például a szervezetrendszer, kényszerértékesítés stb.), valamint a szinte folyamatosnak tekinthető jogszabályi változások hatásainak vizsgálata is elengedhetetlen a jövőben.